25 ezer közmunkást tolna át a kormány a versenyszférába

 Elhelyezkedési juttatás

Egy salátatörvényben csempészi vissza a kormány azt az ösztönzőt, amelyet korábban egyszer már eltörölt, és a közmunkások visszaáramlását segítette a munkaerőpiacra. A lépésnek köze lehet az Európai Bizottság legutóbbi országjelentéséhez, az ugyanis e tekintetben kifejezetten elmarasztalja hazánkat – olvasható az ATV oldalán.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter április első hetében nyújtott be egy törvényjavaslatot, amely alapvetően a könyvvizsgálók tevékenységének újraszabályozásáról szól. Azt eddig is tudtuk, hogy a könyvvizsgálók és a kormány barátsága nem felhőtlen, hiszen kamarájuk csak az elmúlt egy évben többször is az Alapvető Jogok Biztosához fordult. Legutóbb azért, mert a BTK-t valahogy úgy sikerült módosítani, hogy a könyvvizsgáló vagyona is zárolható, ha egy pénzügyi szerveztél megvalósított bűncselekmény elkövetési értéke meghaladja az 50 millió forintot.

Talán pénzügyi vonatkozásai miatt keveredhetett bele a róluk szóló javaslatba egy „szövegidegen” blokk is, amely az SZJA törvénybe nyúl bele oly’ módon, hogy a közfoglalkoztatottakat elhelyezkedési juttatásban részesíti. Az indoklás szerint ez a plusz pénz a versenyszférában történő mielőbbi elhelyezkedésre ösztönzi a közmunkást azáltal, hogy adó- és járulékmentesen veheti fel a foglalkoztatást helyettesítő támogatást, ha a közfoglalkoztatási jogviszonya lejártát megelőzően helyezkedik el az elsődleges munkaerőpiacon.

A havi 22.800 forint támogatást addig kapja az illető, ameddig közmunkásként dolgozhatott volna, ha esetleg nem talál munkát. Feltétele viszont, hogy új munkahelyén legalább egy évet aláírjon, hacsak nem határozatlan idejű szerződést ajánlottak számára. Erre mondja az ellenzék évek óta, hogy az ilyen ösztönzők hiányában nincs visszaáramlás a közfoglalkoztatásból a munkaerőpiacra, és nem csak a közmunkások, hanem maga az állam is csapdába kerül.

Koki az uniótól

De nem csak az ellenzék mondja, hanem a nemzetközi összehasonlító elemzések is. Legutóbb például az Európai Bizottság (EB) Magyarországról szóló 2016-os országjelentése, amely elismeri ugyan a munkanélküliség visszaszorításában elért eredményeinket, megjegyzi azonban, hogy szerkezeti problémák vannak a szegénység, szociális befogadás és a közmunkaprogram hatékonysága területén.

Az értékelés szerint olyanok is bekerülhetnek a programba, akiknek nem ez lenne a legjobb megoldás a munkaerőpiacra való visszatéréshez, hiányzik a rendszerszintű monitoring és visszacsatolás, továbbá az unióban hazánkban folyósítják a legrövidebb ideig, 3 hónapig az álláskeresési járadékot, annak ellenére, hogy az átlagos álláskeresési idő 6 hónap.

Emellett a közmunkarendszer fenntartására többet költ az állam (idén 340 milliárd), mint az álláskeresési járadékokra:

2018-ra elérheti akár a GDP 1,5 százalékát is. A tavalyi költségvetés egészéhez képest több mint hatszor annyit fordítunk erre, mint Szlovákia, és hússzor annyit, mint Lengyelország.

2015 első félévében a próbálkozók csupán 13 százaléka tudott sikeres ugrást végrehajtani a közfoglalkoztatásból a versenyszférába. Akiknek nem sikerült, átlagban 5-6 hónapon belül ismét a közmunkaprogramban találták magukat, ahol kevesebb pénzért dolgozhatnak, mint a minimálbér (52 ezer nettó).

Tiltakozik a „másodlagos munkaerőpiac”

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért (KMJ) éppen ezért írt a múlt héten nyílt levelet Pintér Sándor belügyminiszternek és Hoffmann Imre helyettes államtitkárnak. A dokumentum megfogalmazói azt sérelmezik, hogy míg a minimálbér a korábbi bruttó összeg 5,5 százalékával 111 ezer forintra emelkedett, addig a közfoglalkoztatottak bére nem követte ezt az örvendetes fejleményt.

Pedig szerintük a 240 ezer érintett közmunkás (A KSH adatai szerint 2011-ben ez a szám 52 ezer volt) sokszor egyetlen kereső a családjában, ami „egyes régiókban a túléléshez elegendő, de a mélyszegénységből való kikerüléshez kevés”.

Számunkra egy 5,5 százalékos bérfejlesztés legalább kétnapi élelmet, a havi telefonszámla befizetését vagy munkakereséshez szükséges útiköltség fedezetét jelenthetné – írják, és megítélésük szerint azzal, hogy róluk megfeledkezett az állam, tulajdonképpen létrehozott egy másodlagos munkaerőpiacot, olyan másodrendű munkavállalókkal, akiknek a munkáját alacsonyabbra értékeli másokénál.

Holott – vallják a KMJ képviselői – rájuk hivatkozva dicsekszik a kormány az alacsony munkanélküliséggel, pedig ha őket is beleszámolnák a statisztikákba, 500 ezer fő lenne a valós szám.

Minden ötödik állami alkalmazott

Januárban még úgy állt a helyzet, hogy csak az kaphat majd elhelyezkedési juttatást, aki az előző két évben legalább fél év közmunkát tud igazolni. Pogácsás Zoltán belügyi államtitkár akkor úgy vélekedett, hogy rövid időn belül elérhető az az állapot, amikor Magyarországon minden aktív korú, munkaképes ember dolgozni tud majd.

Számításaik szerint az elhelyezkedési juttatás 25 ezer embernek fog segíteni a munkavállalásnál.

Ez a tényleges létszám tizede. Jelenleg többen dolgoznak a közmunkaprogramban, mint a textiliparban vagy az egészségügyben, minden ötödik állami foglalkoztatott közmunkás, és közülük 45 ezer embernek korábban közszolgálati jogviszonya volt. Ennek egyik oka az az ellenzék által sokat kárhoztatott trükközés, amely korábbi alkalmazottak visszafoglalkoztatásával faragja le a bérköltségeket.

Csak a Belügyminisztérium 3 ezer ember vonatkozásában ismerte be érintettségét az új keletű gyakorlatban.

Forrás: ATV