A befektetők kezdenek rádöbbeni, hogy rendkívüli a helyzet Magyarországon

A befektetők kezdik észrevenni, mi minden folyik Magyarországon, így a politikai ügyek hatásai egyre inkább érezhetőek lehetnek a piacokon is. Igencsak részletes jelentésben fejtette ki véleményét a Nomura két globális piacokkal foglalkozó elemzője, Peter Attard Montalto és Dmitri Petrov a magyarországi politikai fejlemények piaci vonatkozásáról, melyben kielemzik a kormánypártot és szó esik az internetadóról, a külföldi kritikákról, a kitiltásokról, a korrupcióról, a norvég alapról, az EU-tagságról és az orosz kapcsolatokról is.

 
 


Történik itt valami?

A befektetők kezdik észrevenni a jelenlegi magyar kormánypolitika kapcsán egyre növekvő szuverén kockázatokat – vág bele elemzésébe Montalto és Petrov. Azonban annak ellenére, hogy a piac egyre inkább figyel rá, erre a régóta kitartó gazdaságpolitikai irányvonalra nehezen lehet bármilyen kereskedési stratégiát is alapozni. Legalábbis egy jóval egyértelműbb, jól elkülöníthető sokk megtörténtéig biztos nem, tekintettel az Magyar Nemzeti Bank (MNB) és az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) által nyújtott védelemre.

A konvergencia gyakran egy agyonhasznált szó, azonban lényegében az átmenetet jelenti a zárt, irányított és néha demokráciaellenes gazdaságból a nyitott, szabad és demokratikus gazdaságba. A befektetői világban a válság utáni konvergencia alakulásával kapcsolatos kérdések általánosságban az adósságleépítés folyamata és az egy főre eső GDP konvergenciájának elérése körül forogtak. Ezzel szemben a tudományos megközelítés és a think tankek világa inkább a feltörekvő nacionalizmusra és az egyre inkább központosított gazdasági irányítás elterjedésére helyezte a fókuszt. Egy olyan likviditástöbbletben úszó világban, mint ami most van, nem is meglepő, hogy ezek felett az alaposabb kérdések felett a legtöbben átsiklanak.

Ugyanakkor Magyarország most épp egy érdekes esete e kettő találkozásának – vélik a közgazdászok. Vitatható, hogy a konvergencia megtorpant-e Magyarországon, hiszen ez a rendkívül gyors ütemű adósságleépítés és a középtávú potenciális gazdasági növekedés visszaesése mellett sem teljesen indokolt, még akkor sem, ha figyelembe vesszük a régió gazdasági lassulását, különösen a 2008-as szintekhez viszonyítva. Azonban a fokozódó külföldi – most leginkább az USA-tól érkező – kritika, ami a kormányt éri amiatt, hogy milyen irányba viszi az országot, úgy tűnik, hogy fő szemponttá és ezzel párhuzamosan kockázati felár-növelő tényezővé is válik a következő negyedévekben.

Ez most más

Ez egy rendkívüli helyzet – hívja fel a figyelmet Montalto és Petrov. A “tiszta országkockázat” kérdését vitatni, különösen, amikor a demokrácia szintjének kérdése keretében beszélünk erről, igencsak szokatlan jelenség az Európai Unióban. Azonban ennél a pontnál fontos tisztázni a helyzetet – folytatják az elemzők. Magyarországon eddig is voltak és a továbbiakban is lesznek választások, és az elemzők úgy látják, hogy a kormánypártnak semmi félnivalója nincs a választásoktól, tekintettel óriási és egyre inkább növekvő népszerűségére a többi párthoz képest. A kormánypártot populista pártnak tartják, noha mint írják, ezt nem úgy értik, hogy koordinálatlan és ellentmondó politikai döntéseket hoz. Sokkal inkább abban az értelemben tartják annak, hogy egy olyan programot folytat, amely az elemzők szerint egyrészt nacionalista, másrészt egy olyan erős vezetés határozott róla, amely egyébként szívesen alkalmaz szalmabáb érvelést. Ilyen érveket szívesen állít fel mind a történelemből véve (ez esetben Magyarország kommunista múltjára alapozva) mind külső hatalmak létezése kapcsán. Utóbbinak különösen a külföldi vállalatokat és bankokat tekintik, de már általánosságban az EU-t is egyre inkább. A kérdés most az elemzők szerint az, hogy egy választói népszavazási rendszerben milyen irányba fog haladni a hatalom koncentrációja, és hogy vajon megvalósítható-e egy újfajta retorika.

Az idei országgyűlési választások és a közelmúlt önkormányzati választásai is egy egyre harsányabb retorika felé vitték az irányt, ami a Nomura elemzői szerint akár még változtathat is a kormány jövőbeli megítélésén. A befektetőknek nem szabad alulbecsülniük azt a tényt, hogy a kormány (beleértve az MNB-t is) sikeresen navigált egy olyan környezetben, amelyben egyszerre ott volt a többletlikviditás, a külföldi bankok túlzott optimizmusa, az aggódó külföldi tőkebefektetők (akik ösztönzőkkel lettek megnyerve), és az EU buzgóságának hiánya – hívják fel a figyelmet. Ugyanígy a módszer is, amellyel az aprólékos jogi és alkotmányos módosításokat az első három éven belül elintézték és ezzel a jogi akadályokat eltávolították az útból, teret és időt tudott adni az új politikai környezet beágyazódásának, a választók és a külföldi befektetők akklimatizálódásának. Itt “a két lépés előre, fél lépés hátra” stratégia is nagyon fontos volt – véli Montalto és Petrov.

Ugyanakkor ebben az összefüggésben a tény, hogy a devizahitelek forintosítása ilyen sokáig tartott – pedig a 2010-es választások előtt ez már egy egyértelmű politikai célkitűzés volt – egyszerűen csak egy logisztikai kérdés – fejtik ki véleményüket a stratégák. Szerintük ennyi idő kellett a jogi folyamatoknak, hogy befejeződjenek, és hogy átvegyék az MNB felett az irányítást.

Internetadó

Rengeteg figyelmet kap jelenleg az internetadó, amit most adnak hozzá a 2015-ös költségvetéshez – térnek át a következő terepre (azóta az internetadó jelenlegi formáját visszavonták, de végső döntés még nem született – a szerk.). A civil társadalom és a nemzetközi média által kifejezett aggodalmak legyenek indokoltak vagy sem, makrogazdasági és költségvetési szempontból a 65 millió eurós vagy a GDP 0,07 százalékát kitevő javasolt bevételi cél szinte teljesen jelentéktelen – világítanak rá. Ami ennek a jelentésnek a szempontjából az elemzők szerint érdekes, az az, hogy ez hogyan néz ki a reklámadó és a telekommunikációs szektor feletti nagyobb állami kontrollal együtt.

Az amerikai kitiltási ügy, a norvég alap civil szervezeteknek szánt kifizetéseinek leállítása és azt követően ugyanezen civil szervezetek kormányzati fenyegetése azok a dolgok, amelyek sokkal fontosabb kérdést jelentenek az elemzők számára. Az elemzők kiemelik, hogy az EU állampolgárok kitiltása az USA-ból egy nagyon ritka dolognak számít, majd hozzáteszik, hogy ráadásul ez ügyben még mindig nem teljes az átláthatóság, kivéve azt a tényt, hogy magas rangú állami alkalmazottakról van szó, akik állítólag korrupciós ügyekben érintettek számos, a fejlesztési minisztérium által végezett tevékenység kapcsán. A norvég kormány reakciója hasonló aggodalmakat tükröz azzal a politikai térrel kapcsolatban, amelyben a civil szervezetek ma működni tudnak a jelenlegi kormányzati politika mellett Magyarországon, de egyben azzal kapcsolatban is, hogy kormányzati ügyleteknél a korrupció gyanúja merül fel. Az elmúlt két évben számos alkalommal még az EU is leállította a strukturális alap kifizetéseinek átutalását a projektek felügyeletére és a pénzek szétosztására alkalmazott kormányzati gyakorlattal kapcsolatos aggodalmak miatt.

Az Obama-adminisztráció minden szintjéről, és magától az elnöktől is származó Magyarországgal szembeni retorika is egyre inkább fokozódott az elmúlt három évben, ami nevezetesen Clinton államtitkár nyílt kommentárjaival kezdődött 2011-ben még az első alkotmánymódosítások idején, amit aztán további változtatások követtek múlt év elején. Ezek az aggodalmak a bíróságok hatalmának és függetlenségének kérdését, a fékek és egyensúlyok rendszerét, a kormánypárt a választási rendszeren belüli hatalmának megszilárdítását, a jegybankot, a civil szervezeteket érintő újabb előírásokat, és szélesebb vallási és más szabadságjogokat érintettek – sorolja Montalto és Petrov.

Noha az alkotmány kérdése már lecsengett a sajtóban és a befektetők számára is, az USA úgy tűnik, nem felejtett – mondják a szakértők. Mint írják, abban kételkednek, hogy ennek azonnali hatása lenne a meglévő amerikai cégekre Magyarországon. Ugyanakkor szerintük a cégek új tőkebefektetési képességét erősen csorbíthatják azok a reputációs kockázatok, amik azokból a szabályozói aggodalmakból eredhetnek, hogy Magyarországon belül a projektek lehetséges, hogy korrupciónak vannak kitéve.

A portfólió-befektetőket érintő kezdeti hatások is valószínűleg korlátozottak lesznek, noha úgy tűnik, azok sokkal alaposabb átvilágítást végeznek ebben az ügyben – fűzik hozzá.

Az uniós meccsek

Ami valószínűleg egy sokkal fontosabb kérdést jelent az uniós külföldi tőkebefektetők és portfólió-befektetők számára, az Magyarország EU-tagságról folytatott vitája, de minimum a fokozott konfliktus az EU-28 országokkal – folyatják a Nomura stratégái. Orbán egy politikai aktivista “nyári táborban” tartott beszéde – ahol üdvözölte Oroszországot és Vlagyimir Putyin vezetését és kritizálta az EU “beavatkozását” a magyar ügyekbe – mostanra további kommentárokkal egészült ki vezető kormánypárti tisztviselők részéről az EU elhagyásával kapcsolatban – hívják fel a figyelmet. Montalto és Petrov nem hiszik, hogy pénzügyileg vagy gazdaságilag bármi értelme lenne Magyarország számára, hogy elhagyja az EU-t, épp ezért mélységesen szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy ezt valaha is megpróbálná. Magyarország a kereskedelmének 80 százalékát EU tagállamokkal folyatja le, és az EU növekedést célzó strukturális és beruházási alapjaiból 21,9 milliárd euró kohéziós alapot ígértek neki a következő 5 év alatt – érvelnek a közgazdászok.

Azzal kapcsolatban is erőteljesen szkeptikusok az elemzők, hogy az EU valaha is – egyik másik tagország szuverenitásának megsértésének kivételével – visszavonná Magyarország tagságát egy alkotmányos vagy politikai ügy kapcsán, és itt tekintet nélkül arra, hogy épp mi az. Úgy látják, hogy a két lépés előre, egy lépés hátra elv alkalmazása, és egy kiterjedt Magyarország-ellenes tagországokat tömörítő koalíció hiánya az EU-n belül is olyan körülmény, ami korlátozza az unió cselekvőképességét.

Ugyanakkor egy ilyen retorika a kormánypárt erőteljesebb akaratát jelzi Montalto és Petrov szerint azzal kapcsolatban, hogy nem csak megvédi az egyes politikai döntéseit az EU ellen, de egyben sokkal nyíltabb agresszióval is száll harcba. Véleményük szerint azzal, hogy az állami támogatások, az áfa, az államosítások és a fejlesztési politika kulcskérdései kerülhetnek a konfliktus középpontjába, ez már egy jelentőségteljesebb szakasz lesz a portfolió-befektetők számára is. Szuverenitással kapcsolatos kérdések is előjöhetnek a szomszédos országokban élő magyar diaszpórával kapcsolatban, és Magyarország Oroszországgal kötött növekvő kapcsolatainak és üzleteinek sajátosságai is fókuszba kerülhetnek Montalto és Petrov szerint.

Majd meglátjuk

Azonban a kérdés legbelül a fejünkben: fog ez egyáltalán valakit érdekelni? – teszik fel a kérdést a szakértők. Úgy látják, hogy a befektetők aggodalmait jól ellensúlyozhatja a továbbra is fennmaradó folyó fizetési mérleg-többlet.

Magyarország “utazásának” iránya akár lehet az a sokk is, ami felborítja a piacokat egy olyan időszakban, amikor még mindig magas államadósság-szintekkel és a Fed várható jövő évi irányváltásával kell kalkulálni – azonban úgy látják, a jelenlegi szituáció a jelek szerint még egy ideig fennmarad. Összességében Montalto és Petrov szerint figyelni kell a folyamatokat, de ezen a fronton egyelőre semmilyen piaci stratégia alkalmazására nem látnak lehetőséget.