A bérterhekkel még mindig OECD-s élmezőnyben vagyunk

Az átlagbér szintje a feketegazdaság térnyerésétől is függ

A magyar kormány épp egy újabb szja-csökkentést ígért be, ami azon kívül, hogy mintegy 120 milliárd forintos bevételkiesést jelent a büdzsének, jelentősebb előrelépést nem ígér Magyarországnak befektetői szempontból, miután a bérterhekkel még mindig régiós – sőt, OECD-s – élmezőnyben vagyunk.

   A kormány épp a közelmúltban tárta fel, milyen adóztatást tervez 2016-ra; a jövő évi büdzsét az adócsökkentés költségvetésének nevezte, miután a tervek szerint januártól a jelenlegi 16 százalékról, 15 százalékra csökken a személyi jövedelemadó kulcsa és tovább bővülnek a kétgyermekes családok szja-kedvezményei is. Az szja egy százalékpontos csökkentése nem elhanyagolható 120 milliárd forintos bevételcsökkenéssel jár, ugyanakkor Magyarország helyzetén befektetői szempontból vélhetően nem sokat segít majd, miután az élőmunkára rakódó adóterhekkel igencsak magasan verjük a régiót.
 
  Az a mostani adótörvényből is látszik, hogy Magyarország a jövedelemadók csökkentésében, illetve – ezzel párhuzamosan – a forgalmi típusú adók (áfa, tranzakciós illeték, stb.) emelésében látta a kiutat a válságból. Csakhogy egy régiós összehasonlításból – amelyet a közelmúltban tett közzé a Mazars adótanácsadó 19 régióbeli ország adórendszerét vizsgálva – az derül ki, hogy a magyar adatok kétpólusú megközelítést tükröznek: az áfakulcs, illetve az szja és a társasági adó szempontjából továbbra is a skála két ellentétes végén helyezkedik el hazánk. Míg az áfa mértékével mind a régiós, mind az uniós tagállamok között – de a világon is – az első helyen állunk a legmagasabb adókulccsal, addig a társasági adó, különösen a sávos adó alsó kulcsát tekintve (10 százalék) – Montenegrótól eltekintve – a régióban az utolsó helyen állunk a legalacsonyabb mértékkel.

OrszágHozzáadottérték-adó (százalék)társasági adó (százalék)szja (százalék)Munkáltató által fizetendő tb-járulék (százalék)
Albánia0/20150/13/2316,7
Ausztria20/10250-5021,63
Bosznia-Hercegovina1710/21010,5*/nincs**
Horvátország25/13/52012/25/4017,2
Csehország21/15/10191534
Észtország20/920***2033,8
Macedónia18/51010nincs
Görögország23/13/6,52622/32/4224,56
Magyarország27/18/510/191628,5
Lettország21/12152323,59
Litvánia21/9/515/51530,98
Montenegró19/799/1510,2
Lengyelország23/8/5/01918/3221
Románia24/9/5161623
Oroszország18/10/02013/3030/10****
Szerbia20/101510/2017,9
Szlovákia20/102219,2535,2
Ukrajna20/7/018/015/20/5/3036,76-49,70
Szlovénia22/9,517Prog.16-5016,1
*Bosznia-Hercegovina: föderáció; **Republika Srpska
***Észtország: nem klasszikus nyereségadó, mert csak a felosztott nyereséget terheli.
****Oroszország: regresszív ráta, éves juttatástól függ
Forrás: Mazars
 

 
Nem az szja a lényeg
 
  Befektetői és versenyképességi szempontból az élőmunkaterhek szoktak kiemelten fontosnak számítani, azaz a személyi jövedelemadó illetve a bérre rakódó további munkáltatói és munkavállalói adó- és járulékterhek együttese – azaz hogy mennyibe kerül a munkáltatónak egységnyi nettó jövedelem kifizetése. Ebben a regionális összehasonlításban nem áll Magyarország olyan fényesen. Az OECD országok között Magyarország sokáig a dobogós helyen állt az átlagos adóterhelés szempontjából, a legfrissebb felmérés szerint 2014-ben a 4. helyre „csúsztunk” le a 49 százalékos adóterheléssel a 36 százalékos OEDC-átlaghoz képest.
 
  A személyi jövedelemadó jelentős mértékben csökkent ugyan a korábbi években (és 2016-ban is tovább csökken), de a bérterhek régiós összehasonlításban is kiemelkedően magasak. Bár a munkáltatói bérjárulékok nem Magyarországon a legmagasabbak 28,5 százalékkal (összehasonlításképp: Csehország 34, Szlovákia 35,2, Lengyelország 21, Románia 23, Ausztria 21,6 százalék), a bért terhelő összes adó tekintetében (szja, egyéni és munkáltatói járulék) még mindig Magyarország vezet: hazánkban ugyanis 100 egységnyi nettó jövedelem kifizetése (családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele nélkül) mintegy kétszer annyi, 196 egység teljes költséget jelent a munkáltatónak jövedelemszinttől függetlenül – derült ki a Mazars elemzéséből.
 
  Ez az érték Szlovákiában 164, Csehországban 160, Lengyelországban 166, Romániában pedig 175 egység a gyermektelen dolgozó havi 500 eurónyi jövedelemszintje esetén. Igaz, a hazai mutató az elmúlt években javult, de mind az 500, mind a 2000 eurós havi jövedelemnél a 19 ország összehasonlításában továbbra is csak a stabil utolsó helyre elég.
 


 A családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele, valamint a különböző jövedelemszintek vizsgálata azonban erősen árnyalja ezt a képet, hiszen a magyar adórendszer családi kedvezménye régiós viszonylatban is kiemelkedő hatású a nettó jövedelemre. A 2000 eurós havi jövedelmet, plusz három gyermeket feltételezve a munkáltató összes költsége/nettó jövedelem arány szerinti régiós összehasonlításban Magyarország pozíciója lényegesen jobb, ugyanis a 196 egység teljes költség 157-re csökken, ami a hatodik helyig húzza fel hazánkat.

 

 

Magyarország helyzete az alacsonyabb, 500 eurós havi jövedelemszinttel kalkulált rangsorban is hasonlóan alakul: családi kedvezmények nélkül sereghajtók vagyunk (196-os értékkel), míg három gyermekkel viszont a lista második helyére kerül hazánk (130) szorosan a csehek mögé (120 egység). Ez a jelentős javulás azonban csak három gyerek esetében látszik, kettőnél még nem igazán – hangzott el az elemzés bemutatóján. (A képen javíthat, hogy a kormány a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban beígérte a kétgyermekesek adókedvezményeinek bővítését). Az 500 eurós bérszintnél még Szlovákiában és Csehországban mondható számottevőnek a családi kedvezményeknek köszönhető rangsorbeli különbség.

  Az 500 eurós havi bér esetében a családi kedvezmények nélkül számított bérterheknél Oroszországban, valamint Albániában a legalacsonyabbak a munkáltató munkavállalói bérterhei, azaz – ha csak a bérterheket vizsgáljuk – ezekben az országokban a legolcsóbb a munkaerő. Oroszországban 100 euró nettó kifizetésre az 500 eurós havi bér esetén mindössze 149, míg a 2000 eurós havi fizetés esetén 139 euró összköltség jut, Albániában pedig 143, illetve 137. A legdrágább országok pedig az alacsonyabb bérkategóriában Magyarország (196), Románia (175), Ukrajna (171) és Lengyelország (166), ahol a húsz ország átlaga 161. A magasabb bérkategóriában Szlovákia (185) Csehország és Horvátország (184) áll a mezőny élén Magyarországot követve – itt az átlag már 169 egység.

 
Minimálbér és átlagkereset – Magyarország a középmezőnyben
 
  Az élőmunka terheinek vizsgálatakor a minimálbérszintek is fontosak: ebből a szempontból Magyarország az utóbbi évek jelentős minimálbér-emelései eredményeként jelenleg a középmezőnybe tartozik a maga 350 eurós minimálbérével illetve 830 eurós átlagkeresetével. A vizsgált országok közül Ausztria a legdrágább, hiszen itt a minimálbér a régiós átlag (393 euró) négyszeresét is meghaladja, míg a privát szektorban az átlagkereset a régiós átlag (884 euró) több mint háromszorosa. Szintén jócskán kiemelkedik az átlagból Szlovénia – mindkét vizsgált kategóriában 791 illetve 1633 eurós összegekkel.
 
  A többi ország közül átlagbér szempontjából Görögországban (1048 euró), Horvátországban (1045 euró), Észtországban (977 euró), Csehországban (967 euró) és Lengyelországban (907 euró) magasabb az érték, mint a régiós átlag, a minimálbért tekintve pedig Görögország (586 euró), Lengyelország (420 euró), Horvátország (399 euró) értékei haladják meg azt. Magyarország továbbra is a visegrádi négyekkel egy mezőnyben található mindkét kategóriában.
 
  A Mazars megjegyzi: az átlagbér szintje jellemzően a feketegazdaság térnyerésétől is függ, ezért elképzelhetőnek tartja az adótanácsadó, hogy V4-ek között a cseh és lengyel átlag közeli magasabb értékei abból adódnak, hogy az említett országokban nagyobb arányban vallják be a munkavállalói jövedelmeket.

Így állunk az OECD-ben
 
  A munkajövedelmekre rakódó adóterhek az OECD-ben 2014-ben emelkedtek, az átlagos adóteher a gyermektelen egyedülállók esetében a tagállamokban átlagosan 36 százalékot ért el – derül ki a nemzetközi szervezet bérek adóztatásáról szóló jelentéséből (Taxing Wages 2015). A legfrissebb adatok alapján Magyarországon 2014-ben a 4. legmagasabb volt a bérekre rakódó adóteher, ami 49 százalékos arányt jelent. Előttünk Belgium (55,6 százalék), Ausztria (49,4 százalék), Németország (49,3 százalék) áll. A mérleg másik felén, azaz a legalacsonyabb adóterhekkel rendelkező országok között olyanokat találunk, mint Chile (7 százalék), Új-Zéland (17,2 százalék), Mexikó (19,5 százalék) és Izrael (20,5 százalék). Az átlagos házas, két gyerekes munkavállalói keresetre rakódó adóteher a 10. legmagasabb az OECD tagállamok között 34,6 százalékkal, szemben a 26,9 százalékos OECD-átlaggal.


  A munkavállalók munkabérre rakódó nettó adóterhe egy átlagos, egyedülálló alkalmazott esetében 34,5 százalék volt 2014-ben a 25,5 százalékos OECD-átlaghoz képest, ami az 5. legmagasabb arány. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos egyedülálló alkalmazott Magyarországon az adók és járulékok levonása után a bruttó bérének 65,5 százalékát vihette haza. Egy átlagos keresetű házas, két gyerekes alkalmazott viszont – minden adó és családi kedvezményekkel együtt – fizetésének 84,1 százalékát vihette haza a 85,2 százalékos OECD-átlaggal szemben.