A bőség ígéretével hangol minket a választásokra a kormány

Lesz grandiózus béremelés, adó- és járulékcsökkentés, költségvetési élénkítés, felgyorsulhat az uniós pénzek szétosztása

Itt a nagy béremelési kaland, a múlt nyáron elfogadott költségvetést százmilliárdokkal írták át, csak a hiánycélt hagyták változatlanul – írja a HVG.

 Felér egy lórúgással az a gyógyszer, amit a kormány a magyar gazdaságnak bead. Valamennyi hagyományos gazdaságpolitikai eszközt beveti, hogy a botladozó növekedést felpörgesse. Ez már nem az unortodoxiák világa, sokkal inkább a voluntarizmusé. Lesz grandiózus béremelés, adó- és járulékcsökkentés, költségvetési élénkítés, és felgyorsulhat az uniós pénzek szétosztása is. Ehhez a Magyar Nemzeti Bank egyebek mellett azzal járul hozzá, hogy az infláció alatt tartja az alapkamatot, vagyis szintén költekezésre ösztönöz. Az élénkítő csomagról a késő őszi hónapokban, rapid módon döntött a kormány, felturbózva azt a gazdasági pályát, amelyre a tavaly nyáron elfogadott költségvetés épült. Az egyes bevételi és kiadási sorokat azonban csak vázlatosan, egy hevenyészett minisztériumi prognózisban korrigálta, a költségvetési törvényt nem módosította.

Pedig a változtatások nem jelentéktelenek, a központi költségvetés hiánya például csaknem 400 milliárd forinttal lesz nagyobb, mint amit a törvény előír. Viszont azt az új prognózis is megerősíti, hogy a hiánymutató – a deficitnek a hazai össztermékhez viszonyított aránya – éppúgy 2,4 százalék lesz, mint az eredeti költségvetésben. Ez is enyhe fiskális lazítás a tavalyi esztendőhöz viszonyítva. A hiánycél teljesítéséhez persze be kell jönnie annak a várakozásnak, hogy az ösztönzők hatására a gazdasági növekedés egy százalékkal felgyorsul, és meghaladja a 4 százalékot. A Magyar Nemzeti Bank ennél valamelyest szerényebb tempót feltételez. Viszont nagyobb inflációt jövendöl, mint a nemzetgazdasági tárca.

Az egyik kritikus pont épp az áremelkedés mértéke. A kormány eredetileg csupán 0,9 százalékos inflációval kalkulált, arra alapozva, hogy a baromfihús, a tojás, a friss tej, a vendéglátás és az internetezés áfájának csökkentése lefelé húzza az árszínvonalat, és kívülről sem várható inflációs nyomás. A helyzet azonban az elmúlt hónapokban megváltozott. Az élelmiszerek áfacsökkentése feltehetőleg csak ideig-óráig fogja mérsékelni a fogyasztói árakat, mert a minimálbér és a garantált bérminimum emelése felülírja a hatását. A béremeléssel ugyanis mind a mezőgazdaságban, mind a kereskedelemben nőnek a költségek, és a megugró kereslet is felfelé hajtja az árakat. Másrészt a kőolajtermelő államok a termelés korlátozásáról döntöttek, meglódítva a világpiaci árakat. Az ehhez igazodó belföldi üzemanyagárak a jegybanki prognózis szerint csaknem 8 százalékkal emelkednek. A kormányzati előrejelzés ilyen mélységekbe nem téved, de a 0,9 százalékos éves inflációs előrejelzést 1,6 százalékra emelte, és ehhez igazította az év eleji nyugdíjkorrekciót. Ha a jegybanki tipp bejön, az ősszel pótlólagos nyugdíjemelésre lesz szükség.

Hasonló bizonytalanság övezi, hogy az alulról indított béremelések hogyan futnak végig a képzettséget és gyakorlottságot is beárazó foglalkoztatási hierarchián. A közszférában „körülbelül 200 ezer olyan ember dolgozik, akinek minimálbére van”, mondta az Országgyűlés gazdasági bizottságában Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. Vagyis durván minden ötödik alkalmazott, ami nem válik az őket foglalkoztató állam dicsőségére. A gazdaság egészében nagyjából egymillió munkavállaló kap minimálbért vagy garantált bérminimumot, összegzi a Kopint-Tárki, hozzátéve, hogy a bérterhek jelentős növekedése „nagy pusztítást” visz végbe a kisvállalkozói szektorban. A jegybank is úgy számol, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatottak közel 30 százalékának az alapbére nem haladta meg a garantált bérminimumot. Ők most többé-kevésbé visszakapják azt, amit az egykulcsos adóra történt átállással elveszítettek.

A legkisebb bérek növelése felfelé tolja a teljes bérskálát, ami alaposan átrendezheti a munkaerőpiacot. Még a költségeken belül alacsony bérhányaddal működő nagyvállalatok vezetői is kemény alkukra, növekvő feszültségekre számíthatnak. A kisebbeknél pedig egyenesen létkérdéssé válik, milyen bérmegállapodást kötnek. Mindazonáltal a súlyos munkaerőhiány miatt sem a kormány, sem a kutatók nem számítanak elbocsátási hullámra. Igaz, arra sem, hogy a legalsó szinten végrehajtandó 15–25 százalékos béremelés végiggyűrűzik a teljes alkalmazotti ranglétrán. A jegybank a bruttó keresetek átlagosan 9,3 százalékos, a kormány 9 százalékos emelésére számít, így azok vásárlóereje a tényleges inflációtól függően körülbelül 7 százalékkal nő. Csaknem olyan mértékben, mint 2016-ban. Azzal a különbséggel, hogy tavaly nem központi utasításra emelkedtek a reálkeresetek, hanem csökkenő-stagnáló árszint mellett. Még az is előfordulhat, hogy kiderül: arról kötött megállapodást a kormány a szociális partnerekkel, amit a piac már többé-kevésbé beárazott 2017-re – ha nem is a legkisebb bérek szintjén, legalább összességében.

Hét–nyolc év elmaradását akarja látványosan bepótolni a kormány. Mintha átaludta volna az elmúlt hat évét, és nem vette volna észre, hogy a gazdaságot súlyos keresleti hiány jellemzi. A közös tortából immár másfél évtizede egyre kisebb szelet jut a háztartásoknak; fogyasztásuk részaránya a Medgyessy-kormány megalapozatlan jóléti rendszerváltásától a 2008-as válságig 55 százalékról 51 százalékra csökkent, és azóta újabb 4 százalékponttal zsugorodott. Ekkora esés sem az euróövezetben, sem a régió országaiban nem következett be. A 2014-es választásokra megtört a tendencia, a 2018-asra pedig a bőség ígéretével hangolja rá a lakosságot a kormány.

A keresleti hiány visszafogja a gazdasági növekedést, fejtegették többen is, Surányi Györggyel, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökével az élen (HVG, 2016. november 10.). Ám ezúttal is bebizonyosodott: ha ketten, sőt többen látszólag ugyanazt mondják, az még nem feltétlenül ugyanaz. A béremelés szükségességét hangsúlyozó interjúban Surányi például kifejtette, hogy a szociális partnerekkel kötendő megállapodásban a gazdaság valamennyi részterületére kiterjedő változtatásokat is rögzíteni kell, több évre előre. Ezek részeként az egykulcsos személyi jövedelemadó helyébe enyhén emelkedő kulcsú adótábla lépne, viszont célszerűtlen a járulékok csökkentése, mert az így nyert megtakarításokból aligha lesz béremelés – feltételezte. Ellenben helyre kell állítani a tulajdon- és jogbiztonságot, visszaszorítani a korrupciót, ösztönözni a beruházásokat – fűzte hozzá –, a kereslet mesterséges, állami eszközökkel történő élénkítésére csak addig van szükség, amíg a gazdaságpolitika iránti bizalom helyre nem áll.

Ez máris bekövetkezett, ismételgeti a miniszterelnök, a hitelminősítők jobb osztályzataira hivatkozva. A kapkodva összeállított csomagban a kormány a szűken vett gazdasági ösztönzők mellett nem is vonultat fel más eszközöket. Egy-egy túlzásból azonban felsejlik, hogy némi aggodalom még a legfelső körökben is érződhet. Ilyen, hogy a beruházások felpörgetése végett a társasági adó kulcsát 9 százalékra nyesték le, ez szolgálná a befektetők ideédesgetését. Európában ez a legalacsonyabb kulcs, többnyire adóparadicsomokra jellemző, nem a konszolidált gazdaságokra. Ami pedig az állami beruházásokat illeti, folytatódik a paksi atomerőmű bővítése, a Liget- és a Modern Városok program. Az uniós támogatások kifizetésének felgyorsítását is bekalkulálva a kormány a beruházások 10 százalékos növekedését jövendöli erre az esztendőre – nagyjából akkorát, amilyen mértékben az invesztíciók tavaly zsugorodtak.

Forrás: HVG