“A közszolga nem zsellér” – Hegedűs Lorántné beszéde az MKKSZ konferenciáján

Tisztelettel,

Engedje meg, hogy jelen levelemben tájékoztassam Önt és szervezetét a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési munkájáról.

Ahogy korábbi levelemben beszámoltam róla, 2017. október 28-án Hegedűs Lorántné (Jobbik) részt vett és felszólalt a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete által szervezett fórumon. Erről az alfahir.hu tudósítása itt olvasható, alább pedig képviselőtársam felszólalása:

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Hallgatóság!

Őszinte örömömre szolgál, hogy meghívásuknak köszönhetően, most összefoglalhatom elképzeléseinket, amelyekkel – hitünk szerint – a közjót kívánjuk szolgálni.

Ehhez mindenekelőtt definiálni szeretném, mit is jelent számunkra maga az állam fogalma, illetve, hogy mit is értünk jó kormányzáson. Számunkra egy ideális államban az államhatalom erkölcsi erényekre épül, a közjónak és az igazságnak az ismeretére, önzetlen gyakorlására. Ugyanakkor ezen szép ideának a mindennapokban történő megvalósulása különösen is nagy kihívásokba ütközik. Miért? Egyrészt látnunk kell: a jelenlegi kormányzatnak nem célja, hogy az állami feladatokról felelősségteljesen gondoskodjon. Egyszerűen sorsukra hagyták a közszolgáltatásokat, s benne az ellátást biztosító embereket, s már csak a saját hasznukat keresik. Azt hiszem, ezt a helyzetet legtalálóbban azzal az arisztotelészi megfogalmazással lehet leírni: „Lehet olyan állam is, mely ámbár intézményei demokratikus alkotmányra mutatnak, jobbadára oligarchice igazgattatik…”

Másrészt annak ellenére, hogy sokat hallunk a kormányzati propagandában a közszolgálatok fejlesztéséről, valójában azok újjáépítést kell majd egy jövendő államvezetésnek végrehajtania.

Újjáépítést, mert a folyamatos forráskivonás, az ésszerűtlen, ám annál rohamosabb átszervezések, a feudális függelmi viszonyok és a hozzáértés teljes hiánya miatt jelenleg már csak közszolgálati romokról beszélhetünk.

Az újjáépítés elsődleges szempontja értelmezésem szerint az emberközpontúság kell, legyen.

Ezzel kapcsolatos egyik leglényegesebb üzenetünk: a közszolga nem zsellér. Az elnevezésükben szereplő „szolga” szó csak a közjó szolgálatát jelentheti. Tehát méltóak a tisztességes bérezésre, de a megbecsülésre, és a tiszteletteljes bánásmódra is – még a kormányzati illetékesek részéről is.

A Jobbik mióta az Országgyűlésben dolgozik, a költségvetési vitákban, de törvénymódosítások benyújtásával is azt követeli, hogy a köztisztviselői illetményalap emelve legyen, a közalkalmazotti bértáblát pedig érdemben rendezzék. Tudvalévő, hogy a 2008-ban megkötött, szégyenteljes IMF-paktum előírásait a Gyurcsány-Bajnai-kormányok után a Fidesz is mind e mai napig betűre betartja, noha az IMF-nek járó összes kötelezettségének már az ország kamatostul eleget tett. Ezért mostanra a közszolgálatában dolgozók bére az egykori jövedelmük értékének több, mint 30%-át elveszítette. A közalkalmazotti bértábla fizetési osztályok és fokozatok szerinti besorolása értelmetlenné vált, mert az időközben megemelkedő minimálbér és garantált bérminimum helyettesíti immár a bértábla elemeinek 2/3-át. Sajnos ez a nagyságrendű bérezés igaz azokra is, akik a Kttv alapján kapják javadalmukat. Így az az életpályamodell, amit a kormányzat nekik kínál valójában így néz ki: minimális bérezés egy életen át, majd ebből következően minimális nyugdíj, összességében tehát minimális élet. Pedig a jelenlegi költségvetésből is – fenntartható módon – kigazdálkodható lenne egy átlagosan 20%-os béremelés. Ismeretes, hogy az alkalmazásban állók juttatásaira 2600 milliárd forintot költünk jelenleg, és ha ezt az értelmetlen és/vagy káros látványberuházások, presztízs kiadások évenkénti (minimum) 600 milliárdjával kiegészíthetnénk, már meg is lenne minderre a fedezet. Ez természetesen a nyugdíjkasszára is azonnali pozitív hatást gyakorolna…

Persze egy új szemléletű, felelős gazdaságpolitika, és európai, keresztény értékrendű országvezetés ennél még jelentősebb előrehaladást is el tud érni. Itt szeretném közbevetőleg megjegyezni, hogy az általunk vezetett önkormányzatokban – ahol ezt a helyi adók emelése elkerülésével meg lehetett oldani – bevezettünk már magasabb illetményalapot.

Meg kell említenem a közszolgák fizetési besorolásával kapcsolatban a diplomás bérminimumot is. Meghallva és egyet értve az MKKSZ ez irányú felvetésével, ilyen értelmű törvénymódosítást kezdeményeztünk, amelynek jövő héten lesz a bizottsági vitája – kérem, tiszteljenek meg jelenlétükkel és amennyiben a kormánytöbbség szót adva lehetőséget biztosít rá, fejtsék ki az ezzel kapcsolatos álláspontjukat.

Nem támogatjuk a közhatalmat gyakorló tisztviselők osztályának mesterséges megosztását. Így meggyőződésünk, hogy a köztisztviselői kar megbontása és kormánytisztviselővé, valamint állami tisztviselővé minősítése, csak arra jó, hogy a már meglévő bérfeszültséget továbbélezze és az egyes csoportokat egymás ellen fordítva, az oszd meg és uralkodj elvét váltsa valóra. Itt kell megemlítenem azt a méltánytalanságot, amelyet a megyei kormányhivatalokban dolgozók bérezésével kapcsolatban követett el a Fidesz: noha január 1-től már ők is állami tisztviselők, de a korábban megígért és az ehhez a megnevezéshez járó juttatást nem kaphatják meg, legfeljebb csak 2019 után. Ennek a „béremelésnek” a költsége mintegy 30 milliárd forint lenne, ami megfelel a felcsúti kisvasút meghosszabbítása, a Seuso-kincsek maradékának megvásárlása és a miniszterelnökség Várba költöztetésének 3 szobányi összárával. Azaz igen, megoldható, kigazdálkodható lenne és ezt mi meg is fogjuk tenni.

A kormányzati életpályamodellekre visszatérve, meglátásunk szerint, a csak egyes szakmacsoportokat és azon belül is csak a jellegadó munkaköröket érintő szabályozás nem oldotta meg az alulfizetettség problémáját. Egy része csak beváltatlan ígéret maradt (lásd: mentősök), más része pedig messze nem ad elegendő többletjuttatást, de annál több munkaterhet ró ki (lásd: pedagógusok). Természetesen volna szerepe az életpályák bevezetésének, de az lenne a méltányosabb megoldás, ha mind a köztisztviselői, mind a közalkalmazotti karra a bértábláik szerint járó fizetés maga lenne az alapja a közszolgálati életpályának.

A közszolgálati ágazatokban jelentkező elviselhetetlen munkateher és a létszámhiány csökkentése érdekében kezdeményeztük a nyugdíjasok visszafoglalkoztatása tilalmának, korlátozásának eltörlését is.

Az emberközpontú feladatellátás másik szempontja a közszolgáltatásokat igénybe vevők kérdésköre.

Az Alaptörvény úgy fogalmaz: Magyarország törekszik arra, hogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. Ezzel szemben a valóság az, hogy a kistelepüléseken, aprófalvakban lakó állampolgárok esélye minderre elenyésző. Ma a „végvárakban” élőknek a legegyszerűbb ügyintézéshez, vagy egy szakorvosi vizsgálathoz napokra van szüksége. Helyben működő oktatási, szociális intézmény pedig csak álom. Meggyőződésünk, hogy a 3200 magyar település sokaságára nem teherként kell tekinteni, hanem történelmi örökségként, megőrzendő értékként. A magyar táj így vált belakottá már több, mint 1000 éve, a föld eltartóképessége ekként alakította a településhálózatunkat. S ennek, a világban zajló folyamatokat nézve – már a közeljövőben is – nagy jelentősége lehet fennmaradásunkban. Ahhoz tehát, hogy ezen települések életképessége megmaradjon, az szükséges, hogy az alap feladatellátást lehetőleg mindenhol biztosítsuk. Ezt én úgy szoktam összefoglalni, hogy minden faluban legyen óvónő, tanító, közhivatalnok, orvos, pap, postás, könyvtáros és mindannyiuknak legyen meg a saját „intézménye” is. Sokba kerül? Biztos, de a társadalmi költsége már rövidtávon is megtérül. És itt kell egy szó erejéig kitérnem a bürokráciacsökkentés fogalmára. Mindig beleborzongok, ha egy-egy kormánytag erről kezd beszélni, hiszen sok esetben ez egyenlő a tömeges elbocsátásokkal. Pedig látom, hallom, hogy azt se tudják, kikről beszélnek. Mégis kit kellene kirúgni (ha nem éppen a tudatlan államtitkárokat…)? (Az orvosokat, ápolókat, mentősöket, tűzoltókat, tanárokat, önkormányzati hivatalnokokat???)

A bürokráciát úgy kell csökkenteni, hogy a feladatellátást a lehető legközelebb visszük az emberekhez, és ha korszerű (de legalábbis működő) gépekkel szereljük fel az intézményeinket. Ez is megoldható, sok esetben nem is pénzkérdés, csak ésszerű, szakszerű szervezésen múlik.

Most további, csak az egyes ágazatokat érintő elképzeléseinkből szeretnék rövid ízelítőt adni.

Közigazgatás

A járási rendszer kialakítása elhibázott, mert nem egy megyei, középszintű igazgatást egészít ki, hanem a települési szintet fosztja meg hatásköreinek egy részétől. Itt reparációra van szükség.

Oktatás

Az önkormányzatok intézményfenntartási jogát visszaadjuk. Eltöröljük a pedagógusok számára kötelező, heti 32 órás iskolában tartózkodást, továbbá csökkentjük a jelenlegi túlzott adminisztrációs terheket. A NAT készítését a legteljesebb nyilvánosság előtt kell lefolytatni. S, ahogy arra már utaltam, a pedagógushiányt a már nyugdíjba vonult tanárok megfelelő módon történő visszafoglalkoztatásával is(!) enyhítenénk.

Az oktatásra fordított GDP-hányad el kell, hogy érje a 6-7%-ot, az egy  gyermekre jutó ráfordítás mértékét fokozatosan emelni kell, 4 év alatt legalább 30%-os mértékkel

Egészségügy

A Jobbik elnöke elsőként írta alá az egészségügyi nemzeti minimumra vonatkozó dokumentumot, amelyben egy konkrét kitétel, hogy az egészségügyre fordított GDP-hányadnak el kell érni – 4 év alatt – az európai átlagot. Ez a két százalékos emelés körülbelül 600 milliárd forintba kerülne. De elköteleztük magunkat az általános béremelés, a hálapénz-rendszer visszaszorítása és az átlátható intézményműködtetés mellett is.

Szociális rendszer

A béremelés elképzelésünk szerint a mostani felemás pótlékrendszert is kiváltaná, de emellett azt a méltatlan helyzetet is, ami kezd tömegjelenséggé válni (s ami egyébként sajnos a közművelődési, kulturális intézményeink egy részére is igaz), hogy a közalkalmazottat – elbocsátása után – visszafoglalkoztatják, de csak már mint közfoglalkoztatottat (Néprajzi Múzeum!). Itt külön meg kell említenem a műszaki infrastruktúra, azaz az épületállomány katasztrofális helyzetét, az eu-pályázataink értelmes és igazságos, korrupciómentes elosztása esetén ezek felújítására jutna pénz.

Az Európai Szociális Pillér kérdését úgy összegezném, hogy a munkavállalói jogok és szociális transzferek kiegyenlítése tekintetében támogatjuk azt. Emellett a bérszínvonal-különbség problémájában mi a Bérunióról szóló polgári kezdeményezést segítjük, amely a Pillérhez hasonló célkitűzéseket fogalmaz meg.

Végezetül kötelességem szólni a szakszervezetekkel kapcsolatos álláspontunkról is. Mindig is kerestük a velük való lehetőséget a párbeszédre, rendszeres körleveleinkkel tájékoztatjuk az ágazati érdekképviseleteket javaslatainkról. Kérjük, hogy ők is tiszteljenek meg a véleményükkel. Itt kell megemlítenem a Munka törvénykönyvével kapcsolatos álláspontunkat is: egy tescós jogász által megfogalmazott „munkáltatók törvénykönyve” helyett mi új jogszabályt alkotunk, amelyben az érdek-képviseleti szervezetek és tagjaik jogosítványait megerősítjük.

Befejezésként hadd foglaljam össze mondanivalómat azzal, hogy a nemzeti érdekeket előtérbe helyező állam olyan közszolgálatra alapozható csak, amely élvezi a társadalom közmegbecsülését, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működik, tagjai pedig korszerű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgálják.

És az érdekesség az, hogy ezt mi komolyan is gondoljuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak!” 

Bízom benne, hogy közös erővel tudunk tenni a magyar emberek tisztességes megélhetéséért és pozitív irányú változásokat tudunk elérni.

Az együttgondolkodás elősegítése érdekében állok rendelkezésükre.

 

Ander Balázs

Jobbik Munkavállalói Érdekvédelmi Munkacsoportjának vezetője