A legújabb bérstatisztikák kapcsán

 

A KSH a közelmúltban publikálta a 2015. első negyedévi bérek alakulását a nemzetgazdaságban. A számok érdekes következtetések levonására adnak alkalmat.

Az összesített adatok szerint meglódult a bérkiáramlás és főleg a közszférában látszanak impozáns számok:

A bruttó keresetek alakulása, 2015. január–március

 

SzféraÖsszesenKözfoglalkoztatottak nélkül
bruttó átlagkereset, forintváltozás az előző év azonos időszakához képest, %bruttó átlagkereset, forint

változás az előző év azonos időszakához képest, %

Vállalkozások255 3003,5256 4003,3
Költségvetés208 4004,3237 1002,3
Nemzetgazdaság összesen239 3004,1250 3003,0
Ebből: Közfoglalkoztatottak79 5002,1xx

A táblázat szerint a közszférában volt a legmagasabb a bérnövekedés, a 4,3%-os  ütem meghaladta a versenyszféra 3,5%-os növekedését is. De, ha ilyen kedvező a bérindex, akkor miért halljuk folyamatosan a közszférás dolgozók elégedetlenségét a bérük színvonala és az elmaradó béremelések miatt?

A magyarázat a közfoglalkoztatottak bérstatisztikára gyakorolt befolyásában rejlik. Ez év első negyedévében (átmenetileg) jelentősen visszaesett a közfoglalkoztatás a tavalyi év hasonló időszakához képest. 2014 márciusában  még 209 ezren voltak a közfoglalkoztatottak, idén márciusban már csak 151 ezren. A tavalyi nagy létszámú közfoglalkoztatottnak a minimálbér alatti átlagbére erősen lehúzta a közszféra átlagbérét is. Idén, azzal, hogy több tízezer fővel csökkent a közfoglalkoztatás, önmagában (mindenféle béremelés nélkül) is 2,0%-kal nőtt a közszféra statisztikai átlagbére.

A fenti táblázat utolsó oszlopa ad valós képest a közszféra béralakulásáról. Eszerint a közfoglalkoztatottak nélküli átlagbérek a közszférában csak 2,3%-kal nőttek, 1%-kal kisebb mértékben, mint a versenyszférában és ennek a növekedésnek  a jelentős részét is a pedagógusok több lépcsős béremelése adja ki. A közszféra átlagbére ma a versenyszféra átlagbérének a 80%-át teszi ki, az egészségügyi és szociális dolgozók 145 000 forintos bruttó átlagbére pedig a versenyszféra átlagbérének  alig több, mint a felét.

Az  örvendetes tény, hogy most már harmadik éve nő a bruttó és a nettó bérek reálértéke (vásárló ereje) Magyarországon. A lehetőséget erre a gazdasági növekedés gyorsulása és a csökkenő infláció teremtette meg, de nem hagyhatók figyelmen kívül a szakszervezetek sikeres bértárgyalási erőfeszítései sem. A  minimálbéreknek a több százalékkal  infláció feletti  emelését kiváltó országos bérmegállapodás   jelentős szerepet játszott a béremelések elősegítésében. Megállapítható, hogy a versenyszféra béralakulása  visszaigazolta az országos bérmegállapodások realitását, hiszen a KSH adatai szerint a minimálbérek emelésére vonatkozó megállapodáshoz hasonló béremelkedés következett be a minimál bér feletti bérkategóriákban is.

Végül, de nem utolsósorban hangsúlyozni kell azonban, hogy a versenyszféra nettó átlagbéreinek a vásárlóértéke –  az utóbbi évek reálbér növekedését figyelembe véve is – csak mostanában éri el a 2010-es év színvonalát. A közszférában dolgozók esetében pedig továbbra is jelentősen elmarad ettől.  A 2010-2012 közötti évek magasabb inflációja és különösen a személyi jövedelem adórendszer átalakításának az átlagos és átlag alatti béreket sújtó hátrányos következményei ugyanis  a munkavállalók többségénél éveken át csökkentették a nettó bérek  vásárlóértékét.