A magyar munkavállalókat kizsákmányolják, és közben még a jogaikat sem tartják tiszteletben

Nem kifejezetten munkavállaló-barát a munka törvénykönyve

Néhány hónappal ezelőtt nagy felháborodást váltott ki a szakszervezetek körében a Munka Törvénykönyvének tervezett módosítása, amelyben a munkaidőkeret meghosszabbítására nyújtott be javaslatot az Országgyűlés gazdasági bizottsága. Eszerint a jelenlegi 12 hónapról 36 hónapra nőne az az időszak, amelyben a munkáltató beoszthatja a felhasznált és fel nem használt munkaórák számát. A törvényjavaslatot – szerencsére – elvetették az erőteljes szakszervezeti ráhatás miatt, ám így is igencsak kiszolgáltatott helyzetben vannak a munkavállalók a munkaadókkal szemben, amely részben a nem kifejezetten munkavállaló-barát Munka Törvénykönyvének tudható be. Ezt támasztja alá az NGM által nemrégiben kiadott jelentés is – olvasható a Kettős Mérce írásában.

A munkaügyi ellenőrzések legfrissebb adatai alapján, majd minden 7. munkavállalót ér jogsérelem a munkahelyén. A 2017. I. negyedéves jelentés alapján a legkritikusabb területek a munkaidő, pihenőidő és a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatosak, valamint továbbra is nagy arányban van jelen a feketefoglalkoztatás.

Összességében véve a foglalkoztatók 60%-ánál találtak munkaügyi jogsértést, amely az ellenőrzés alá vont munkavállalók 59%-át érinti.

Érdekesség, hogy a jelentésben azt olvasni, hogy a tavalyi év ugyanezen időszakához viszonyítva csökkenés tapasztalható a jogsértések számát tekintve, hiszen a 2016. I. negyedévi adatok szerint a szabálytalan munkáltatók és az érintett munkavállalók aránya is 62% volt. Ugyanakkor a jelentés nem tesz említést arról, hogy tavaly 6150 munkáltatót ellenőriztek, idén viszont 5524-et, így már az összehasonlítási alap sem stimmel, ami a csökkenést illeti.

A jogsértések számát illetően még mindig az egyik legnagyobb probléma a feketefoglalkoztatás, amely bár számszakilag csökkent tavalyhoz képest a rendelkezésre álló adatok alapján, ugyanakkor arányait tekintve nőtt.

Érdemes megemlíteni, hogy a nagymértékben megemelt minimálbért és garantált bérminimumot illetően nem lett magasabb a feketén foglalkoztatottakkal kapcsolatos intézkedések száma. Pedig számítani lehetett rá, hogy egy ilyen mértékű béremelés elbocsátásokat okoz, vagy például egy teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó bejelentését visszaveszik 6 órára, ugyanolyan munkabeosztás mellett. A tapasztalatok szerint azonban ez jellemzően nem történt meg.

És bár a munkáltatók többnyire eleget tesznek kötelezettségüknek, miszerint a minimálbéren és szakmai minimálbéren foglalkoztatott munkavállalók bérét megemelik az előírt szintre, ezt sokszor oly módon teszik, amely morálisan erősen megkérdőjelezhető, de jogilag semmit nem lehet ellene tenni. Ilyen az, amikor ugyan megemelik a bért, de elveszik például a cafeteria-juttatást, vagy a mozgóbért lecsökkentik az emelés mértékének megfelelően.

A panaszok számát tekintve az egyik leggyakoribb munkavállalói jogsérelem a jogviszony megszűnésekor kiadandó igazolásokkal kapcsolatos, amely több szempontból is problémás. Ennek hiányában ugyanis a (volt) munkavállaló nem tudja igénybe venni az őt megillető ellátást, illetve az új munkahelyen történő elhelyezkedését is akadályozza.

A feketefoglalkoztatásban leginkább érintett ágazat az építőipar, viszont itt a tavalyi 38%-ról 27%-ra esett vissza az arány, ugyanakkor az előző évhez képest a mezőgazdaságban jelentősen megugrott ez a fajta jogsértés, 5%-ról 16%-ra, és az atipikus foglalkoztatás is itt a legjellemzőbb (leginkább egyszerűsített foglalkoztatás keretében mezőgazdasági idénymunka). Ebben az esetben sajnos gyakran nyilatkozzák a munkavállalók, hogy tudomásuk szerint egyszerűsített foglalkoztatás szerint vannak bejelentve, ám később kiderül, hogy a tényleges bejelentés mégsem történt meg.

A munkaidő-nyilvántartás hiánya is az építőipar területén a leggyakoribb, amely több egyéb szabálytalanságot is elfed (munkabér, munkaidő, pihenőidő). 2017-ben a kereskedelemi ágazat kiemelt célpontja volt az ellenőrzéseknek, ezt jól mutatja, hogy a 2016-os 24%-hoz képest idén 10%-kal nőtt a vizsgálati arány, így az ellenőrzések egyharmada erre a területre esett. Általánosságban véve elmondható, hogy az ellenőrzések során a munkáltatók – és munkavállalók is – együttműködőek voltak, ugyanakkor az építőipar területén fordult elő legtöbbször az együttműködés hiánya. 

A szándékos jogellenes magatartás a vagyonvédelem területén volt a legjellemzőbb. A nyomozási és biztonsági tevékenységre egyébként is jellemzőek a súlyos munkaügyi szabálytalanságok: bejelentés nélküli foglalkoztatás, munkaidővel, nyilvántartással, munkabérrel kapcsolatos szabálytalanságok, valamint, hogy a munkáltatók a cégkivonatban szereplő címen nem elérhetőek, illetve gyakran tudomást sem vesznek az ellenőrzésekről.

A kereskedelem területén gyakori a részmunkaidős foglalkoztatás, amely valójában teljes munkaidőben való munkavégzést jelent, ugyanakkor itt jelentős lehet a látencia. Nagy probléma az ágazatban még mindig, hogy a munkáltatók a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenységet nem tekintik a munkaidő részének.

Szabadságok kiadásával kapcsolatban a két legtipikusabb szabálytalanság, amikor kiírják ugyan a szabadságot, ám a munkavállaló ténylegesen dolgozik, illetve, amikor a munkáltató nem biztosítja a naptári évben egy alkalommal a 14 nap egybefüggő munkavégzés alóli mentesülést.

Ami a vendéglátást illeti, itt általánosságban elmondható, hogy minden főbb szabálytalanság nagyobb számban fordul elő (munkaidővel kapcsolatos jogsértések, munkaidő nyilvántartás hiánya, stb). Itt jellemző a próbamunka intézménye, amikor sem munkaszerződést nem kötnek a leendő alkalmazottal és be sem jelentik, sok esetben még fizetést sem kap arra a napra. Ugyanakkor pozitív megállapítás, hogy a fiatalkorú munkavállalókra vonatkozó szabályokat többnyire ismerik.

A nagy arányú jogsérelmek és a szabályok be nem tartása ellenére az ezek elkövetőire kivetett szankciók nem nevezhetőek éppen szigorúnak, így látható módon nem is tartják vissza a munkáltatókat a szabálytalanságok elkövetésétől. Ráadásul a 2008-as válság miatt a kis- és középvállalkozások megóvása érdekében enyhébb szankciók kerültek bevezetésre, így még a legsúlyosabb esetekben sem kell feltétlenül bírsággal számolnia a munkáltatónak, illetve az első jogsértés alkalmával szinte semmilyen jogkövetkezménnyel nem kell számolnia. Ugyanakkor a bejelentés elmulasztásával jelentős összegeket „spórolhat” meg a vállalkozás.

Pontosan ezt támasztja alá a 2017. I. negyedéves jelentés is, hiszen az érdemi döntések 90%-a anyagi szankció nélküli intézkedés volt. A jogsértéseket elkövető 3 335 munkáltató közül 307 vállalkozással szemben került kiszabásra munkaügyi bírság 43 950 000 Ft összegben. A Munka Törvénykönyvének 2012. évi módosítása is lényegében a munkáltatókra vonatkozó szabályok enyhítésére fókuszált, viszont mivel a korábbi szabályokat sem tartották be, így még jobban fellazult a szabályozás gyakorlati alkalmazása.

Sajnos az ellenőrzések minősége is leromlott az elmúlt néhány évben, mivel számukat megnövelte ugyan a kormány, ugyanakkor az ellenőrök számát nem, ami a hatékonyság rovására ment. Mivel az Mt. egyébként sem munkavállaló-barát, nagy szükség lenne fokozottabb ellenőrzésekre, amelyeket a munkaügyi ellenőrök számának megnövelésével lehetne elérni.

A kapitalizmusnak azt a fajta kizsákmányolását éljük most, amikor a munkáltató non-stop készenlétet vár el a munkavállalótól szinte ellenszolgáltatás nélkül.

Egyrészről a szakszervezetek dolga lenne ezt a trendet felszámolni, bár az Mt. 2012-es módosítása és a sztrájktörvény megnyirbálása jelentősen lecsökkentette érdekérvényesítő lehetőségeiket. Másrészről a foglalkoztatásért felelős államtitkár, Cseresnyés Péter dolga lenne napirenden tartani a jogsértések visszaszorítását és élhetőbb munkakörülményekre törekedni.

Felmerül a kérdés, hogy biztos, hogy ez a kapitalizmus elkerülhetetlen következménye? A válasz egyértelműen nem, hiszen nem is kell messzire mennünk, Franciaországban törvényt hoztak a munka-magánélet egyensúlyának tiszteletben tartatására, amelynek lényege, hogy a munkavállaló a munkaidő letelte után érkezett e-mailekre nem köteles válaszolni, sőt, ha megnyitja, az ki nem fizetett túlórának minősül. Franciaországban egyébként is a 35 órás munkahét a megszokott, ettől függetlenül lett bevezetve ez a törvény, amely a munkahelyi stressz leküzdését szolgálja, mondván, hogy sokkal hatékonyabbak a munkahelyükön azok a munkavállalók, akiknél fennáll a munka-magánélet egyensúlya.

Ezzel szemben Magyarországon az emberek kifacsarása a cél, amelyre ráadásul több tényező rá is erősít. A munkavállalók nem tudják kiolvasni az Mt-ből a jogaikat, mert a nyelvezete egyszerűen lehetetlenné teszi, valljuk be, nem mindenki születik jogásznak. A másik dolog, hogy a technika fejlődésével, a digitalizáció, robotizáció megjelenésével a munkavállalók valóban folyamatosan elérhetőek, bizonyos ágazatokban és munkakörökben pedig teljes mértékben mobilissá váltak, amely csak fokozza a kizsákmányoló kapitalizmus erősödését.

A munkáltatók sokszor bele sem gondolnak abba, mennyivel jobban megérné nekik megtartani a munkavállalót, főleg, ha még invesztáltak is bele. De sajnos legtöbbször a pillanatnyi profitéhség és az ország „versenyképessége” szellemében képtelenek hosszútávon gondolkodni.

Forrás: Kettős Mérce