A munkába menekülnének a tízezrekből nyomorgó nyugdíjasok

„Ha kapnak még ötvenezret, százezret, mindjárt tágabb a világ”

Nyugdíjasokkal oldaná meg a kormány a munkaerőhiányt, ők pedig úgy tűnik, vevők az ötletre. Még csak pár hete lehet jelentkezni a nyugdíjas szövetkezetekbe, a miskolci irodában mégis egymásnak adják a kilincset a munkába vágyó idősek. A többség a pénz miatt megy, de sokan annak is örülnek, hogy kiszabadulnak a négy fal közül. Az iskolák és a kórházak pedig alig várják, hogy végre elég emberük legyen – írja az Abcug.hu.

„Itt jön a nyugdíj, aztán albérlet, villanyszámla, tévé… Muszáj, hogy legyen munka, különben nem tudok megélni” – mondta a 65 éves Györgyi egy augusztusi szerda délután, tenyérnyi naptárat szorongatva a kezében. Egy hét telt el azóta, hogy belépett a miskolci Harmadik Kor Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezetbe, és most azért jött vissza az ügyfélszolgálatra, hogy érdeklődjön: van-e már valami munka. Csalódnia kellett, mert a pár hete alakult szövetkezet még csak most fog megállapodni azokkal a munkaadókkal, akik szívesen vennének fel nyugdíjasokat.

Ha meglesznek a szerződések, az interneten lehet majd válogatni az állásajánlatok közül. Györgyi viszont nem ért a számítógéphez, ezért úgy döntött, minden héten visszajár, amíg ki nem közvetítik valahová. „Nem arról van szó, hogy unatkozom, és mászkálhatnékom van. Szegény vagyok, még ha nem is látszik rajtam” – mondta Györgyi, akinek 54 ezer forint a nyugdíja, abból kellene kifizetnie a lakást, a rezsit és a szívgyógyszereit, amiből hatfélét kell szednie. Nyolc órát nem bírna, de négy órában szívesen elmenne takarítani egy orvosi rendelőbe, ha lenne hely.

A legtöbb miskolci és környékbeli nyugdíjas a tévében hallotta, hogy Kósa Lajos fideszes és Harrach Péter KDNP-s frakcióvezetők nyugdíjas szövetkezeteken keresztül csábítanák vissza dolgozni az időseket. Az indoklás szerint ezzel lehetne enyhíteni a munkaerő-hiányt, és Kósa júniusban arról is beszélt, hogy egymillió nyugdíjast érdekelne a dolog. A nyugdíjasoknak egyszeri belépési díjat kell fizetniük (Miskolcon száz forintot), cserébe a szövetkezet munkatársai segítenek munkát találni nekik.

A nyugdíjasok most is vállalhatnak munkát, a cégeket eddig viszont nem sok minden ösztönözte arra, hogy fel is vegyék őket. A kormány ezért egy sor kedvezményt kitalált, hogy a munkaadóknak és a nyugdíjasoknak is megérje együttműködni a szövetkezettel:

  • a bruttó bérből csak a személyi jövedelemadót vonják le,
  • a nyugdíjasok visszatérhetnek a közszférába anélkül, hogy le kellene mondaniuk a nyugdíjukról (erre sima munkaviszonynál külön engedélyt kell kérni),
  • nincs jövedelmi korlát,
  • ha a munkaadó nem elégedett a nyugdíjas dolgozóval, elég jeleznie a szövetkezetnek, nem kell bajlódnia a kirúgással.

Kórházakban is várják a nyugdíjasokat

„Rejtvényfejtés helyett jó lesz” – bizakodott Erzsébet, miközben várakozott, hogy ő is kitöltse a szövetkezeti jelentkezési lapot. Ebben rákérdeznek az iskolai végzettségére, hogy milyen típusú munkát vállalna, és hány órában dolgozna. Az augusztus elejei nyitás óta nagyjából 250 nyugdíjas jelentkezett tagnak a miskolci irodában, és a szövetkezet igazgatója, Kiss Gábor szerint ugyanennyien regisztráltak az interneten is. „Szeretnénk, ha 2-3 hónap múlva legalább százan dolgoznának, egy év múlva pedig ezer tagot szeretnénk” – mondta.

Elvileg nem alaptalan az optimista várakozás, mert a munkaadók is várják az időseket. „Eddig több mint húszan kerestek meg minket azzal, hogy alkalmaznának nyugdíjasokat. És a kampányunkat még el sem indítottuk, mindannyian maguktól jutottak el hozzánk” – mondta Kiss. Van köztük kórház és rendelőintézet is, ahová orvost, ápolót, kisegítőket és karbantartókat keresnek. Jelentkezett iskola, családi kisbolt, száz fős kereskedelmi cég, pályázatíró cég és önkormányzat is. A halmaji Anett presszó is együttműködne a szövetkezettel, de ők a már meglevő nyugdíjas pultosát foglalkoztatnák tovább. “Bejöttem érdeklődni, hogy megy ez. A fiatalok nem váltak be. Kipróbáltuk, de egyszer csak gondolt egyet, és magára zárta az ajtót, nem lehetett bemenni a presszóba” – mondta az Abcúgnak a tulajdonos.

„Valami testkímélő kellene. Például szívesen olvasnék mesét a kórházban gyerekeknek” – mondta Erzsébet, aki örülne, ha dolgozhatna, mert egyrészt végre azt érezhetné, hogy számítanak rá, és hasznos tagja a társadalomnak, másrészt a pénz is jól jönne.  „Legalább a létminimumot el kéne érni, hogy a rezsit kigazdálkodjuk valahogy a köldökünkön”.

Magával vitte a miskolci ügyfélszolgálatra barátnőjét, a 68 éves Arankát is, aki szíve szerint kórházban dolgozna négy órában. “Nem tudom, milyen feladat van olyankor. Gondolom, segítenék ebédeltetni, vagy akár ágytálazni is. Nem akarom ebből sem kivonni magam, ne kivételezzenek velem” – mondta. Ha lehet, délutánonként járna dolgozni, a délelőttöt pedig meghagyná az alvásnak, a piacnak és a főzésnek. Kicsit azért tart is tőle, mennyire tud majd visszaszokni a munkába. “Eddig, ha rossz idő volt, nem mentem ki otthonról. Most hóban-fagyban is kell majd”. Aranka egy éve érzi magában az elhivatottságot, hogy segítsen a kórházban fekvőknek. “A fiam a Vöröskereszthez ment szociális munkásnak, pedig nem is ez az eredeti szakmája. Valahogy egymástól vettük át” – mondta.

A törvénymódosítás július elsejei hatályba lépése után villámgyorsan, két nappal később meg is alakult a miskolci szövetkezet Kiss Gábor vezetésével, aki 2012-től idén februári lemondásáig a város egyik alpolgármestere volt. Azóta a duális szakképzés fejlesztésével foglalkozik az Emberi Erőforrások Minisztériumában.

Kiss tíz éve dolgozik a Harmadik Kor Egyeteme Alapítványban is. “A kutatásainkból kiderült, hogy egyre több a diplomás, agilis nyugdíjas, akik szívesen maradnának aktívak. Korábban mi is gondolkoztunk, hogyan lehetne segíteni a nyugdíjasok munkavállalását, de nem vettünk részt a törvény előkészítésében, minket is kellemes meglepetésként ért” – mondta. Kérdésünkre, hogyan tudtak alig két nap alatt reagálni, Kiss azt felelte: azért, mert már maguktól is foglalkoztak ezzel a témával.

A szövetkezetnek főleg a munkaadók által fizetett szolgáltatási díjból lesz pénze, és ha marad nyereség, azt szétoszthatják a szövetkezeti tagok közt. Miskolcon nem egységes díjakban gondolkodnak, mert Kiss szerint nem lenne igazságos ugyanannyit kérni egy nagyobb kereskedelmi cégtől és egy szociális otthontól. Konkrét összegeket viszont egyelőre nem mondott, mert még nem kötötték meg a szerződéseket.

A miskolcin kívül eddig egy szövetkezet alakult meg, amely “Szomszédok” néven fut, és a Meló-Diák hálózat áll mögötte. Kováts Balázs ügyvezető szerint ez azért jó, mert egy már meglevő irodahálózatra és informatikai háttérre épülhettek rá. A Szomszédok honlapján már van is néhány álláshirdetés, Győrben például 733 forintos órabérben keresnek autóipari kisegítőt, Szombathelyen repülőtéri ülések kárpitozására lehet jelentkezni 800 forintos órabérben, Székesfehérváron pedig 800-1000 forint jár takarításért. Kováts szerint eddig 15-20 ember állt munkába, ők mind az Észak-Dunántúlon.

„Volt olyan megbízónk, aki egyszerű, könnyű termékek csomagolására keresett embert. Az állógépsort direkt ülővé alakította, hogy idősebbek is tudjanak dolgozni” – mondta Kováts. “Persze ez nem egy sokmilliós beruházás, de azt jelzi, hogy igény van a munkaerőre. És egy ilyen munka nem jelent sem fizikai, sem szellemi megterhelést”. De a Szomszédokat sem csak gyárak keresték meg, hanem például ügyvédi irodák, kórházak és óvodák is. Mivel a Szomszédoknál nemcsak egy régióra koncentrálnak, hanem országos hálózatot építenek, idén 5-15 ezer embert szeretnének munkába állítani, jövőre pedig 35-45 ezret.

A Kékes-tető csak álom

A miskolci iroda négyórás nyitva tartása alatt szinte végig egymásnak adták a kilincset az érdeklődők, akik jórészt azt mondták, a pénz miatt akarnak újra dolgozni. Így látja Galambos Gáborné irodavezető is, aki nemrég ment nyugdíjba a miskolci kormányhivatalból. „Ha kapnak még ötvenezret, százezret, mindjárt tágabb a világ” – mondta.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint tavaly 108 ezer forint volt az átlagos nyugdíj összege. Az Abcúgnak nyilatkozó érdeklődők többsége ennek körülbelül a felét, ötvenezer forintot kap, de hallottunk harmincezer körüli összeget is. “Még 50 ezer jó lenne mellé, télen kijönne a fűtés” – mondta Mária, aki 54 ezer forintot kap. Valaha kereskedelmit végzett, ezért most is egy kisboltban dolgozna. “Nekünk már jobb az, mint a nagy. Csendesebb. Tavaly is mentem volna már, csak beteg lett az anyukám”.

Aranka nem tudja, mennyit kaphatna a kórházi munkáért, de Máriánál optimistább.

Talán nyolcvanezret? Mióta nyugdíjas vagyok, nem voltam sehol. Szeretnék felmenni a Kékes-tetőre, vagy elmennék valahova délre. A Balatonhoz nem, mert az messze van. Végre egy kicsit magamra is tudnék gondolni.

Így is vannak, akiket inkább a hasznos időtöltés motivál. “Van, aki bankból ment nyugdíjba, tisztességes pénzt kap, de négy órában jönne dolgozni. Akár a szövetkezet működésében is részt venne, behozná a korábbi kapcsolatait” – mondta Kiss. Galambosné olyannal is találkozott már, aki ugyan főiskolát végzett, mégis közölte, hogy portásnak menne, mert “nem akar már gondolkodni”.

A sályi István viszont jóformán bármit elvállalna, szíve szerint nyolc órában: eredeti szakmája szerint kertész, de elmenne segédmunkásnak vagy a kereskedelembe is. “Unom magam otthon. A kertet úgyis mindig megműveltem, a gyerekeimnek is mindig segítek. De így is sok időm marad. Próbáltam én korábban is dolgozni, de ahogy meghallják, hogy falun élek, elküldenek” – mondta. Szerinte azért, mert a cégek félnek, hogy ki kellene fizetniük az utazási költségeit, hiába mondja, hogy ingyen utazik, és még autója is van. “Nem érdekli őket”.

Piroska korábban műszaki szerkesztőként dolgozott, és bármilyen irodai, adminisztratív munkát elvállalna. “Számítógépet is tudok kezelni, na nem úgy, mint az informatikusok” – nevetett. “Mióta otthon vagyok, kezdek kicsit leamortizálódni. Jó lenne reggel felkelni, elmenni, és valami értelmeset csinálni. De nyolc órát nem vállalnék, azért maradjon meg a nyugdíjas élet is!”

Forrás: abcug.hu