A nyári szabadság alakulása a Fidesz munkaalapú társadalmában

A nyaralás kiváltság

A mai magyar társadalomban a szabadság sok esetben kiváltság, a nyaralás pedig többszörösen is az. A kormányzat arra összpontosít, hogy a (nagy)vállalati érdekek között lavírozva próbálja, a tőkét saját oldalára állítva, megőrizni hatalmát. Eközben mindent megtesz, hogy ez a manőverezés ne legyen látható: a kormányzati propaganda hangos és dühös szólamai gondoskodnak erről – olvasható a Kettős Mérce írásában.

Az eredmény a dolgozók kiszolgáltatása, ennek extrém formája volt a ’rabszolgatörvény’ javaslata, egy olyan tervezet, ami bizonyos esetekben csak havi egy pihenőnapot engedélyezett volna, és a dolgozók életét minden esetben alárendeltnek és másodrendűnek tekintette.

Bár ez a javaslat elbukott, egyértelművé vált, hogyan képzeli a Fidesz a társadalmi párbeszédet, és a dolgozók érdekeinek védelmét: a kormányzati kommunikációban szajkózott szlogeneken kívül ez az érdekképviselet nem létezik. A szabadidőért folytatott harc a dolgozó osztályok réges-régi emancipációs törekvése, a munkásmozgalom egyik legnagyobb eredménye volt a nyolc órás munkanap elérése. Ez a harc villant fel a rabszolgatörvény esetében, és erről szól a szabadság, valamint a nyaralás problémaköre is.

A szabadságolás magyarországi rendszere

A szabadságolást ma a Fidesz-kormány alatt újraírt Munka Törvénykönyve határozza meg. Ez a magyarországi dolgozók életét meghatározó legfontosabb dokumentum, ami a dolgozói érdekképviselet bevonása nélkül, a nemzetközi gazdasági elithez dörgölőzve, annak érdekeit maximálisan kiszolgálva jött létre. Ezt igazolja a szabadság intézményének állapota is.

A teljes munkaidős dolgozóknak 20 nap szabadság (legalább) jár, ehhez jön 13 állami munkaszüneti nap. A szabadságot a munkaadó adja ki, a munkavállaló csak hét napot kérhet ki, azt is korlátozott módon. Tehát, még ha van is beleszólása abba, pontosan mikor veszi ki szabadságát, annak kivételéről nem ő dönt. A nyaralások kapcsán legfontosabb a 14 egybefüggő nap, amit a munkáltató minden évben köteles kiadni, ha csak nem tér el ettől a szerződésük.

Ezek a szerződések pedig – amik egy egyenlőtlen hatalmi helyzetben köttetnek – sokszor eltérnek ettől. Szakszervezeti információk szerint a kereskedelemben gyakori, hogy a munkások a szerződésben ’önként’ le is mondanak a szabadságról.

A visszaélések mintázatai

A munkahelyi hatalmi helyzet, főleg szakszervezeti támogatás nélkül, egyenlőtlen, és ha a munkáltató adja ki a szabadságot, az egyenlőtlenségből fakadóan, ez visszaéléseket tesz lehetővé. Ilyen visszaélések pedig egyes munkakörökben elég gyakran előfordulnak. Ha egyáltalán megadják a 14 nap egybefüggő szabadság lehetőségét, előfordul, hogy ezt csak papíron teszi a munkáltató, mivel ő intézi ezeket az ügyeket, és ezt – bár jogsértő módon –, de megteheti. Szakszervezeti források alapján, sok esetben meg is teszi.

A munka ma már kiváltság, ezért a munkával rendelkezők a ’kiváltságos’ pozíciójukat joggal félthetik, ez is elősegíti, hogy a szerződések elsősorban a munkáltató érdekeit veszik figyelembe. A munkaerőhiány ilyen helyzetben erősebbé teheti a dolgozókat, de szervezettség nélkül védtelenek. Egy lehetőségük elvileg mégis van: panaszt tenni, jogi útra terelni a problémát. Csakhogy ez a lehetőség sem életképes, a munkahelyi megfélemlítés eszközei végtelenek, és az egyenlőtlen hatalmi helyzetből fakadó feszültségek általában a munkavállaló pizícióját gyengítik.

A hatalmi viszonyok egyenlőtlenségeit kihasználó, és sokszor azokra építő munkaügyi rendszer nem azokat képviseli, akiknek érdekeiről a kormányzati médiában hallunk. Nem a keményen dolgozó kisember az, akit ez a rendszer véd: a magyar munkaügyi rendszer a társadalmi feszültségek egyik táplálója.

Ezt pedig nem lehet csak a munkaadók gonoszságával, vagy kapzsiságával magyarázni, erre őket is sok esetben gazdasági környezetből eredő nyomás készteti.

Honnan ered ez a nyomás, miért ilyen a helyzet?

Erre a választ nem a magyar néplélekben, a szerencsétlen sorsban, a féltudású elitben találjuk meg. A munka világát és így a társadalom életét nagyban meghatározó gazdasági helyzetet a világgazdaságba való beágyazottság és a kormány gazdaságpolitikája teszi olyanná, amilyen. Magyarországé az inas, az ipari kisegítő szerepe: ez a viszonylag alacsony hozzáadott értékű, főként a német ipart kiszolgáló és attól teljes egészében függő, ingatag és gyenge helyzet.

Ezt eddig be tudta tölteni Magyarország, de a tőke kegyeiért folytatott harc, a bérek lenyomása olyan kivándorlást eredményezett, ami már veszélyezteti a gazdaság működését. Ebben a helyzetben – és épp a választás előtti évben – érzett rá a kormány a történelmi helyzetre és kezdett lázas béremelésbe. Az irány azonban nem változott: ami a magyar munkásnak rövid és középtávon is kedvező, az káros a kelet-európai és a globális, lefelé tartó bérverseny elősegítése miatt.

Káros, mert a kormány a béremeléseket hatalmas adócsökkentésekkel kompenzálja, és így kínálja a (német) multik elé. A dolgozók, és a lelkiismeretüket aprópénzre váltó szakszervezeti vezetők számára is jó hír lehet ez rövid távon, de nem szolgálja Magyarország érdekeit, csak a rövidtávú politikai tervezés eredménye.

Az ország társadalmi-gazdasági térképe a nyaralás tükrében

A nyaralási lehetőségekben és a szabadság lehetőségében jól tükröződnek korunk társadalmi viszonyai. Bár a szabadság kiváltság lehet a budapesti középosztálybeliek körében is, más okból az, mint Kelet-Magyarországon. A feketén, vagy a környék egyetlen munkahelyén dolgozóknak a szabadság megválasztása kilátástalan (és a nyaralási, szórakozási lehetőségek miatt sokszor talán feleslegesnek is tűnő) lehetőség. A nyaralások feltérképezésével kirajzolódna Magyarország társadalmi-gazdasági térképe is, amin Budapest és pár nagyváros éktelenkedne, körülöttük pedig sivárság.

A szabadnapok eltöltésének módját tovább színezi a maszek, a szabadnapokon feketén dolgozás művészete. A fusizás utódjaként az ember saját életéből rabolva kényszerül, magát kizsákmányolva szabadidejében is dolgozni, hogy meg tudjon élni. Ezzel az élet a munkán és az életfeltételek újrateremtésén kívül szinte semmiből nem áll, így a társadalom jelentős része van elzárva a szórakozástól, az érdemleges pihenéstől, de a politikai részvételtől is.

A munka mint áru, a munka mint az emberi élet védelemre szoruló része 

Miért fontos a szabadság kérdése? A munka is egy áru a sok közül, de egyértelműen más, és máshogy is kezelendő, mint a többi: a munka és azon keresztül a munkás élete nem tehető ki olyan piaci hatásoknak, mint más áruk. Tehát a munka megvédése a piaci hatásoktól elengedhetetlen, ha meg akarjuk védeni az emberi életet. A munkás élet/dolgozói élet javításán keresztül az emberek élete is javítható, a társadalmi egyenlőtlenségek, feszültségek pedig csökkenthetők.

A társadalmi jólét érdekében ezért kell a munka (törvényi) szabályozásával a munkásokat megvédeni a durva piaci hatásoktól. Ezek a védő hatások itthon igen gyengén érvényesülnek, ahogy ez már a munka törvénykönyvének durva átírása után világosan látszik. A „munka alapú társadalom” eredménye több százezer kilátástalanságból kilátástalanságba került közmunkás, még több elvándorolt, és az itthon maradtak még tökéletesebb kizsákmányolása. A szabadság és a munkaidő beosztása is ennek a harcnak eredményeként lett olyan, amilyen.

Magyarországon a szabad idő megválasztása és eltöltése a társadalom nagy része számára szinte lehetetlen. Így a munka nem az életet szolgálja, kizárólag a tőkét, a munkaerő és az élet a piac farvizén hánykódik, a munka áru jellege a munkás létét munkájával teszi egyenlővé. Ezt a sorsot pedig egy, a miénkhez hasonlóan zárt társadalomban nemzedékek öröklik.

A szabadság és annak hiánya ezért és ezek miatt több, mint egy munkajogi kérdés, és ezért nem lehet csak a politikai és gazdasági elit között köttetett alku tárgya. A Nemzeti Együttműködés csak kollaboráció, aminek eredményeképpen egy társadalom csúszik egyre lejjebb, gazdaságilag, politikailag, és ahogy a szabadság és nyaralás szűkülő lehetőségei is jelzik,  a (társadalmi) élet minőségében is.

Forrás: Kettős Mérce