A nyugati bérek előtt a létminimumot sem ártana megugrani

Jön a fekete leves

Óriási béremelés! Közszférában dolgozók, szakképzettek és minimálbéresek: eljött a ti időtök! A kormány nagyon ráfeküdt a béremelés témára, hosszú hajrát nyitott az ügyben a 2018-as választásokig. Van is rá okuk, mert már nem lehet úgy bemenni egy boltba vagy étterembe, hogy a kirakatba kirakott papírcetlin ne keresnének munkaerőt. Már akik egy kő alatt élnek, azok is tudják, hogy Magyarországon munkaerőhiány van: rosszak a magyar bérek, alig lehet belőlük megélni, úgyhogy sok százezren más országokba mennek, kényszerülnek. Vajon a mostani béremelési hullám megoldja a gondokat? A Kettős Mérce írása.

Minimálbérben nem állunk rosszul, de senki ne örüljön előre, mert a gondolatmenet végén jön a fekete leves.

2017 január 1-jével 127.500 forintra nőtt a minimálbér, ami nettó 84.788 forintot jelent. Ez 15 százalékos emelkedés a tavalyi évhez képest, ami szépen hangzik, 2012 óta nem volt ilyen magas arányú emelés. Ezzel leelőzzük a cseheket, és ha még árszínvonallal is korrigálunk, akkor a környéken csak Szlovéniában és Lengyelországban éri meg jobban minimálbért keresni – derül ki ebből a cikkből.

Szokás olyan ábrákat is mutogatni, amin az látszik, hogy uniós összehasonlításban milyen hátul kullog a magyar minimálbér. Azonban ha vásárlóerő-paritáson mérjük össze a minimálbéreket, máris nem tűnik olyan sötétnek a kép: ott voltunk a középmezőnyben már a mostani emelés előtt is, amikor is az utolsó Eurostat diagram készült a témában.

A bruttó átlagkeresethez mérve is korrektnek látszik a magyar minimálbér: az utóbbi években stabilan 40 százalék fölötti az arány, ami elég az uniós élmezőnyhöz. Ennek azért annyira ne tapsoljunk, sokat elárul ez az arány az átlagos magyar bérekről is.

És akkor jöjjön az előre beígért hangulatgyilkos fordulat. Eddig bruttó béreket hasonlítottunk össze, viszont ha ennek a táblázatnak gondosan végignézzük az első oszlopát, akkor csak a Belgium sorban találunk nagyobb számot, mint Magyarország neve mellett. Itt az alacsony jövedelmek átlagos adóterheit látjuk, az úgynevezett adóéket: ez nálunk 49 százalék. Lefordítom:

nem elég, hogy szarul keresel, az állam még “el is veszi” a pénz felét.

Hiába az alacsony SZJA kulcs, ha magas a fizetendő járulékok szintje. Így alig a fele marad meg nettó fizetésként a vállalat által a munkásra költött összegnek. Mire elég, ami marad? A létminimumra se, nézzék csak:

Létminimumot ugyebár már nem számol a Központi Statisztikai Hivatal, nehogy azt higgyük, hogy itt a lét minimumán élnek milliók. Ezt most “szerény megélhetési szintnek” illik hívni, de ettől függetlenül se számolják ki. Mindenesetre, ha azt nézzük, hogy infláció nem nagyon volt, a minimálbér meg most nőtt szépen, akkor talán végre sikerült megugrani ezt a szerény megélhetési szintet nettóban is. Ettől még sokan nem fogják eldobni Londonban a mosogatószivacsot.

Ráadásul itt még mindig egy rózsaszín világot nézünk, ahol a munkaadó nem csípi le a cafeteriát cserébe a megemelt munkabérért, nem jelenti be 8 óránál kevesebbre a munkavállalóit, és úgy általában semmilyen legális, vagy nem legális trükköt nem dob be.

Eddig arról nem esett szó, hogy a szakképzett munkakörben garantált bérminimumért dolgozók is többet vihettek haza idén februártól, kereken nettó 107.065 forintot – elvileg. Elvileg, mert őket még több módon meg lehet szivatni, mint ebből a cikkből is látszik.

Pedig az a 100 ezer forint sem egy álomfizetés: akinek mondjuk albérletet is kell fizetnie ennyiből, az 20-a környékén már nagyon matekozhat a Penny Marketben. Csak szólok, hogy már bő 20 ezer forinttal a “szerény megélhetési szint” felett szárnyalunk. Cipőre, fogakra, mosógépre, meg efféle úri huncutságokra nem árt nagyon vigyázni ezen a “szerény-deluxe megélhetési szinten.”

Megbízható adat továbbra sincs a minimálbéresek számáról, a kormány úgy 1,2 millióra tette azoknak a számát, akiket érintenek a mostani béremelések.

Mindenkinek rossz a közszférában, főleg a diplomásoknak

Ebben az 1,2 millió emberben a közszférában dolgozók is benne vannak. Itt a versenyszférától eltérően a munkaadói trükközés elméletben ki van csukva, bár ahol munkáltatói illetmény egészíti ki a minimálbéres vagy garantált bérminimumos fizetést, ott simán az emelés előtti szinten tartható a fizetés. Egyszerűen a munkáltató, végső soron az állam, lecsípi a munkáltatói illetményből az emelés összegét. Bravúros, parádés, elegáns!

Rendszer szinten ennél nagyobb probléma, hogy a közszféra a bértábláit évek óta csak kalapálják jobbra-balra, de rendet rakni az istennek sem sikerül.

Akit bővebben érdekel a téma, annak újra ajánlom a fent már linkelt Index-cikket.

Lustáknak röviden összefoglalva: az alacsony bérek emelése bérfeszültséget teremt, mert a bértábla magasabb szintjeire már nem jut pénz, így ott nem emelnek. A magasabb képzettséget, sokszor diplomát igénylő állásokban dolgozók ennek következtében azon kapják magukat, hogy osztályvezetőként nem sokkal keresnek többet, teszem azt, egy takarítónál. Nos, ez nem túl motiváló.

Ezen segíthetnek elméletben mondjuk az életpályamodellek, gyakorlatban pedig az a 225 milliárd forint plusz, amit a kormány a közszférába pumpál 2017-ben. Sok mindenkinek jut pénz, a legtöbb (82 milliárd forint) az egészségügyben dolgozóknak, de a maguk cirka 60 milliárdjával az oktatásban dolgozók is befutottak a második helyre.

A szociális dolgozók 7,5 milliárddal a lista vége felé kullognak, amit azért érdemes kiemelni, mert a komplett szakma a létminimum alatt tengődik a nettó átlagbér alapján.

Ez a bérfejlesztés jelentős, de amit érdemes lesz majd megnézni, hogy mennyivel hozza közelebb a közszféra béreit a versenyszférában elérhetőkhöz. A közszférában, illetve a magánszférában körülbelül azonos munkakörben megfigyelhető diplomás bérek között nem ritka a 40-50 százalékos különbség sem, amiből egyenesen következik, hogy nagy a versenyszféra elszívó hatása. Az államot meg lassan nem működteti senki.

Jöhet a pénzeső?

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy reális-e egy nagyobb béremelés? Van-e ehhez elég kraft a magyar gazdaságban? Megengedhetnénk magunknak  az uniós béreket, csak valamit rosszul csinálunk állami szinten? Neadjisten a sajátunk helyett mások zsebébe csorog a jogos jussunk?

A Defacto néhány éve válaszolt erre a kérdésre, azóta érdemi változás nem történt az ügyben. Itt a válasz:

A magyarázatot idézem: „Az ábráról leolvasható, hogy az árszintkülönbség kiszűrésével számított magyar bérköltség az EU-27 átlagának 54 százaléka, a magyar termelékenység pedig az uniós átlag 60 százaléka. Ezzel Magyarország majdnem pont az összefüggést jelző vonalon fekszik, vagyis béreink nagyjából megfelelnek termelékenységünknek. Sajnos még nem európai a munkánk, és ennek megfelelően nem európaiak a fizetéseink.” Azaz nem termelünk elég jól, amiről viszont nem az egyszeri melós tehet, hanem a rossz politikák, amelyek az alacsony hozzáadott értékkel bíró munkákat favorizálják.

Azonban több közgazdász véli úgy, hogy túlzás a Defacto elemzése, a magyar gazdasági teljesítmény magasabb béreket is eredményezhetne. Például a hazai autógyártók zöme jelentősen és jól láthatóan alulfizeti alkalmazottait.

Dobálózhat a kormány béremeléssel, emelgethetik a legkisebb béreket néhány ezer forinttal: ha nincs valós termelési alap, akkor nem marad más, mint hogy a relatíve magas minimálbérre verjük a mellünket és szórunk egy kisebb pénzesőt a közszférára, ha már ég a ház.

A kilátásaink nem túl fényesek. Ha átlapozzuk azt a friss jelentést, ami arról szól, hogy Közép-Magyarország kivételével az összes magyar régió borzalmasan gyenge versenyképességű, és csúszunk lefelé. Mire lenne szükség? Nem több szakmunkásra, hanem több diplomásra. A kormányzati szándék nagyon jól tudjuk, hogy nem ez. Bár, mint korábban megírtuk, már a kormány is elismerte, hogy baj van a magyar versenyképességgel.

 Zárásként jöjjön még egy ábra, ami azt mutatja, mennyire becsüli egy-egy társadalom a pedagógusait, akik többek között egy diploma felé segítik a gyerekeket. Mennyit lehet keresni azzal más diplomásokhoz képest, ha valaki a következő generációk tanítására adja a fejét? Magyarországon úgy kb. a felét.

Forrás: Kettős Mérce