A szegényektől a szabadság is könnyen elvehető

Ha nem tud fizetni, jön az elzárás

Elzárás helyett közérdekű munkát is végezhetnének azok a társadalom szélén élők, akiket ma szabálysértés miatt leültetnek. Jogvédők felvilágosító kampányba kezdtek – olvasható a Népszavában.

Ma bárkit leültethetnek Magyarországon egy utcán eldobott zsebkendő miatt, mert a 2012-ben megalkotott szabálysértési törvény alapján a rendőrök ezért már helyszíni bírságot szabhatnak ki, s ha az illető nem tud fizetni, jön az elzárás. A civil jogvédő szervezetek által néhány hete indított www.szabalysertes.hu portál adatai szerint tavaly több mint 800 ezer szabálysértési eljárás indult és nagyjából 300 ember ül minden nap kisebb szabálytalanságok elkövetése miatt.

A Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért(TASZ), az Utcajogász Egyesület és a hajléktalanok jogaiért küzdő A Város Mindenkié csoport szakértői indokolatlanul szigorúnak tartják a magyar szabálysértési rendszert, ami ráadásul a mindennapokban nem is működik jól. Szigorú, mert például szemetelés, vagy egy hiányzó kerékpárlámpa miatt hetekre bezárhatnak valakit. Nem működik jól, mert a szigor ellenére nincs visszatartó ereje és az elkövetők többsége segítség nélkül képtelen eligazodni az érthetetlenül bonyolult szabályozásban.

A törvény elfogadása utáni két évben a mainál sokkal gyakrabban ültették le azokat, akik nem fizették ki a helyszíni bírságot vagy a bíróságon kiszabott pénzbüntetést: 2013-ban majdnem 18 ezer szabálysértő kapott így börtönt, 2014-ben pedig több mint 28 ezer. Idén július végéig miatt már „csak” 476 embert ítéltek elzárásra. Ezek a döntések sokat rontottak az egyébként is túlzsúfolt magyar börtönök helyzetén is, sokszor nem lehet megoldani, hogy a kisebb vétségek miatt leültetett emberek ne kerüljenek össze bűnözőkkel. A Helsinki Bizottság irányításával a felsorolt szervezetek, kutatóközpontok és jogászok is azon dolgoznak egy ideje, hogy legyen emberszabásúbb, életszagúbb a szabálysértési törvény és minél többen megértsék a lehetőségeiket.

Tavaly decemberben a Foresee Kutatócsoport egyik tanulmánya mutatta ki, hogy az elzárásra ítélt szabálysértők jellemzően munkanélküliek és mélyszegénységben élők, akik rendezetlen lakáskörülményeik miatt sokszor meg sem kapják a büntetés befizetését sürgető hivatalos leveleket, így nem csoda, hogy 70 százalékukat számukra teljesen váratlanul vezetik elő. A szabálysértési eljárásokban a határozatok többsége az illető meghallgatása nélkül születik, nincs lehetőség ügyvédi segítséget kérni, így nem derül ki, hogy a fürt szőlőt vagy az almát, a boltban a rúd szalámit azért lopták el, mert a gyerekük, a magatehetetlen édesanyjuk és ők sem ettek egy falatot hosszú ideje.

Szegő Dóra szociológus bírósági titkárokkal és a büntetés-végrehajtásban dolgozókkal készített beszélgetései alapján úgy véli, azokban az élethelyzetekben, amikor valaki koldulásra kényszerül, hajléktalanná vált, éhezik, netán szexmunkásként kénytelen megélni, a szabálysértési eljárás és az elzárás semmit nem old meg. Egységes a vélemény: az ilyen szerencsétlen sorsú emberek üldözése helyett az eljárásokra kiadott pénzt inkább a szociális ellátórendszer fejlesztésére kellene fordítani.

Jogi szempontból is számtalan gond van a szabálysértési törvénnyel és ezt érzik a jogalkotók is, hiszen folyton változtatnak a jogszabályon a 2012-es hatálybalépés óta. A rendőrségi és bírósági gyakorlatban ez nehézségeket okoz, de ennél is nagyobb baj, hogy a büntetőeljárásokban a kisebb súlyú eseteknél épp az elzárás elkerülése a kimondott cél, míg a szabálysértési törvény kifejezetten ebbe az irányba tolja a bíróságokat. Így aztán nem egyszer előfordul, hogy egy szabálysértésért szigorúbb büntetés jár, mint egy kisebb értékű csalásért, lopásért. Az elzárás azonban nem lenne kötelező, közérdekű munkával megválthatnák a pénzbüntetést vagy az elzárást, de a rendszeresen megbüntetett csoportoknak erről fogalmuk sincs.

A már említett civil jogvédők ezért felvilágosító kampányba kezdtek. A Helsinki Bizottság 200 ezer példányban nyomtatott ki egy ismertető anyagot, hogy az érintettek tudják, mikor és mit kell tenniük, milyen papírokat kell összeszedniük, hogy átválthassák a büntetésüket munkára. A TASZ munkatársai pedig képregény formában mutatják be a többnyire írni-olvasni alig tudó embereknek a lehetőségeiket. A kiadványokat a rendőrség figyelmébe is ajánlják, mert a járőrök sem mindig tudnak szót érteni az érintettekkel. A Helsinki Bizottság 200 családsegítő központnak postázta a tájékoztatót, továbbá 80, hajléktalanokkal és más hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozó szállás, alapítvány és civil szervezet címére küldték el, hogy ők is segítsenek a terjesztésben. A TASZ munkatársai pedig júliusban egynapos felkészítést tartottak Miskolcon a térség civil szervezeteinek a szabálysértési eljárásokról, majd a helyi romák közt tesztelték a képregényt, ősszel pedig folytatnák az országjárást.

Az ombudsman javaslatai

 A jogvédő szervezetek az utóbbi években többször is az alapvető jogok biztosához fordultak, hogy vizsgálja meg a szabálysértési gyakorlatban szerintük meglévő visszásságokat. Az ombudsman javaslatot is tett a Belügyminisztériumnak (BM), hogy ügyvédi képviseletet kellene biztosítani az elzárással fenyegetett szabálysértési ügyekben, de a tárca szerint erre nincs pénz. Felhívta a figyelmet a meghallgatás nélküli eljárások visszásságaira és az egységes, közérthető tájékoztatás jelentőségére, amit most központi lépés hiányában a civilek vettek kézbe. A javaslatok között szerepelt az eljárásban alkalmazott határidők meghosszabbítása és a járőrök úgynevezett érzékenyítő elkészítése is.

A BM reagált is a felvetésekre, más kérdés, hogy a változtatások szinte észrevehetetlenek. A Népszava kérdéseire a tárca azt válaszolta, hogy a szabálysértési törvény idén május 5-én hatályba lépett módosításai már az ombudsman kéréseit figyelembe véve születtek. Kevéssel meghosszabbították a közvetítői eljárás határidejét, amikor elvileg tárgyalóasztalhoz kellene ültetni a tyúktolvajt és az állat tulajdonosát. Más kérdés, hogy a békéltetésig nagyon ritkán jutnak el a felek.

A törvény reszelgetése most is tart. A kormányzati portálon keresztül augusztus 3-ig lehetett véleményt mondani egy belügyi salátatörvényről, amiben 24 jogszabályt, köztük a szabálysértési törvényt módosítaná a BM. Szerepel benne, hogy az ügyész perújítási kérelmet adhat be az elkövető javára, vagy hogy az elkövető méltányossági kérelmet nyújthat be, ha életkörülményei miatt túlzottnak tartja a büntetését. Szó van a javaslatban egy központi bírságkezelő szervezetről is, amelynek feladatait és hatásköreit kormányrendelet írná elő.

Hogy az érdemi kérdésekről mikor lesz hajlandó tárgyalni a BM, nem tudni. A múlt héten megkezdődött ugyan az ismerkedés a civil szervezetek és a kormány képviselői között, de a folyamatban lévő módosítócsomag azt vetíti előre, hogy a választásokig további módosításra már nem lehet számítani.

Nem ismerik a közérdekű munkát

A nem autós szabálysértések elkövetőinek többsége a hátrányos helyzetű rétegekből kerül ki – állítja Szegi Péter György. A TASZ munkatársa szerint felvilágosító kampányokkal el lehet érni, hogy ezek az emberek megismerjék a jogaikat és elkerülhessék a börtönt.

– Sokan mennek mostanában néhány napra börtönbe, ha szabálysértést követnek el?

– Csökken a számuk, de még így is sokan vannak, akik képtelenek befizetni a helyszíni bírságot vagy a kiszabott pénzbüntetést, ezért automatikusan leültetik őket. A TASZ álláspontja az, hogy a szabálysértési törvénynek ez a része nagyon aggályos, máshol működik például a felfüggesztett pénzbüntetés lehetősége, amihez hasonló megoldások itthon is nagyon kellenének.

– Akit gyorshajtáson kapnak, többnyire fizet. Kik nem?

– Azok a szegények, sokszor szegregátumokban élők, akiknek ételre sincs pénzük, arról pedig nem tudnak, hogy a bírságot megválthatnák közérdekű munkával is, csak be kellene menniük ezt kérni a járási hivatal foglalkoztatási osztályára. Így, ha letelik a 30+3 napos határidő, jön a határozat a kétnapos elzárásról, mert 5 ezer forintonként számolnak egy napot. A legszörnyűbb, hogy akár 15 év alatti fiatalokat is lecsukhatnak semmiségekért, bár a bírók alig alkalmazzák ezt a lehetőséget.

– A büntetések egyébként jogszerűek?

– Vannak olyan szabálysértések, amelyeket a szociális ellátórendszernek kellene kezelnie, például, ha egy hajléktalan beköltözik egy elhagyott épületbe. A rendőrök hozzáállásában sincs érdemi javulás, a sérülékeny csoportokat sokszor megbüntetik. Szeretnénk elérni, hogy a büntetőügyekhez hasonlóan a szabálysértéseknél is rendeljenek ki ügyvédet, ha az elkövető fiatalkorú, fogyatékossággal élő, vagy analfabéta. Ma egy ember elzárása akár azon is múlhat, hogy nem érti meg, amit próbálnak neki elmagyarázni, ezért a rendőrség is örömmel fogadja a közérthetően megfogalmazott tájékoztatóinkat.

Forrás: Népszava