A társadalom öregedése 2023-tól érezteti majd hatását

Két aktív korú ember jut majd minden idősre

A társadalom öregedése leginkább 2023-tól érezteti hatását az EU-ban, tagállamonként eltérően. Ám a döntéshozóknak mindenhol meg kell küzdeniük az ebből fakadó költségvetési hatásokkal. Magyarországon az összképben nem látszik jelentős változás, ám a mögöttes folyamatokat nem lehet figyelmen kívül hagyni.

  Nemcsak Magyarország, de az EU lakossága is öregszik, ami az egész unió gazdaságán meglátszik előbb-utóbb. Az Európai Bizottság friss jelentése az öregedő társadalomról (Ageing Report 2015) azt elemezte, hogy a következő évtizedekben ez hogy nézhet ki az EU-államokban, miután biztosan hatással lesz a gazdaságra, a költségvetésekre és a szociális rendszerekre, a döntéshozóknak pedig e változásokra választ kell adni.
 
  A termékenységi ráta és a várható élettartam alakulásának, valamint a bevándorlás dinamikájának hatására az EU népességének életkorszerkezete jelentősen változik a következő évtizedekben. A népesség összességében enyhén nő 2060-ig, de sokkal öregebb lesz a társadalom, mint most: a 2013-as 507 millióról 2050-ig 5 százalékos növekedés után 526 millión tetőzhet, ami 2060-ban 523 millióra csökkenhet. Viszont ez a növekedés sem fog megvalósulni bevándorlás nélkül – teszi hozzá a jelentés.
 
  Nagy különbségek vannak a 2060-ig megvalósuló trendekben: a tagállamok mintegy felében – köztük Magyarországon – a népesség csökken, míg a másik felében nő. Az EU egészében a termékenységi ráta emelkedik, de még így is a természetes helyettesítés ráta alatt marad, miközben tartós nő a várható élettartamban. Az EU-ban a férfiak körében a várható élettartam az előrejelzési időszak végéig 7,1 évvel, 84,8 évre, míg a nőké 6 évvel, 89,1 évre nő. A nettó bevándorlás az EU-ba folytatódhat, 2040-re 1,354 millióra emelkedik az érkezők száma, majd 2060-ra 1,037 millióra csökken.
 
  Az időskori függőségi ráta (a 65 évnél idősebbek aránya a 15-64 éves korosztályhoz viszonyítva) az elemzés szerint hosszú távon csaknem megduplázódik, így 27,8 százalékról 50,1 százalékra emelkedik. Ez azt jelenti, hogy amíg ma 4 aktív korú jut minden 65 évnél idősebb emberre, addig a kivetítési időszak végére csak kettő.
 

Néhány demográfiai és makrogazdasági mutató Magyarországra vonatkozóan
Adat20132060Változás
Termékenységi ráta (%)1,381,740,4
Várható élettartam születéskor (év)   
– nők78,887,08,2
– férfiak71,982,010,1
Várható élettartam 65 éves korban (év)   
– nők18,124,16,0
– férfiak14,520,86,3
Nettó migráció a népesség %-ában0,10,20,1
Népesség (millió fő)9,99,2-0,7
Időskori függőségi ráta (a 65 évnél idősebbek aránya a 15-64 éves korosztályhoz viszonyítva, %)25,053,027,0
Foglalkoztatási ráta (20-64 év, %)63,073,810,8
Munkanélküliségi ráta (20-64 év, %)10,37,5-2,8
Potenciális növekedési ráta (%)0,41,01,5 (átlag)
Forrás: Európai Bizottság, Ageing Report 2015, Napi.hu-gyűjtés
 



  Az elemzés szerint a foglalkoztatási ráta is emelkedik, főleg az 50 év felettiek körében (az 55-64 éves korosztálynál 21 százalékpontos emelkedés a nőknél, 10 százalékpontos a férfiaknál) a bevezetett nyugdíjreformok hatására. Így a nemek közötti olló is záródik jelentősen 2060-ig. A teljes munkaerő-piaci részvételi arány az EU-ban a 20-64 éves korcsoportban várhatóan 3,5 százalékpontos javulást mutat majd 2060-ban, azaz a ráta a 2013-as 76,5 százalékról 80,1 százalékra emelkedik. Ezzel párhuzamosan a nők részvételi aránya 6 százalékponttal, a férfiaké 1 százalékponttal lesz nagyobb.
 
  A teljes munkaerő-piaci kínálat az EU-ban várhatóan stagnál 2013-2023 között a 20-64 éveseknél, ám 2023-2060 között 8,2 százalékkal zuhan a várakozások szerint, ami azt jelenti, hogy 19 millió ember kerül ki ebből a csoportból. Az eurózónában ez még rosszabb lesz, hiszen 2023-2060 között 9,2 százalékos lesz a visszaesés, így a munkaerőpiac kínálati oldala 14 millió fővel zsugorodik.
 
  Az EU egészében a  20-64 éves korosztály foglalkoztatási rátája a 2013-as 68,4 százalékról 2023-ban 72,2 százalékra, majd 2060-ban 75 százalékra javulhat, míg az eurózónában – hasonló folyamat révén – 2060-ra 74,7 százalékra emelkedik. Eközben a munkavállalók száma viszont csökken: 2022-ben éri el a csúcsot 215 millió fővel, ezután azonban 202 millióra zuhan. Ez azt jelenti, hogy 2013-2060 között mintegy 9 millió 20-64 év közötti munkavállaló tűnik el a munkaerőpiacról. A gyors öregedési folyamat hatását csak részben képes ellensúlyozni a nők és az idősebbek aktivizálása, a bevándorlás és a strukturális munkanélküliség csökkenése, így ez lesz a fő ok a foglalkoztatottak számának visszaesésében 2023-2060 között – mutat rá az elemzés.
 
Mi lesz ebből?
 
  Az EU egészében a potenciális növekedés az alapforgatókönyv szerint meglehetősen stabil marad, bár a korábbi évtizedekhez képest ez alacsonyabb szintet jelent. Így 2020-ig a potenciális növekedés 1,1 százalék lehet, ami az előrejelzési időszak végére 1,4-1,5 százalékra emelkedhet, a teljes átlag 1,4 százalék lehet. Az euróövezetben is hasonló folyamatot vázol az elemzés, 1,3 százalékos átlaggal.
 
  A GDP növekedés forrásai is drasztikusan változnak: a 2020-as évekig a munkaerőpiac támogatja a növekedést. Bár mindkét térségben az össznépesség enyhe növekedése, illetve a foglalkoztatás feltételezett javulása segíti a potenciális növekedést, ám ezt több mint ellensúlyozza az aktív korú népesség mérséklődése, így a munka termelékenységének növekedése válik a potenciális kibocsátás bővülésének egyedüli forrásává.
 
Drága mulatság
 
 Az elöregedő társadalom kihívásokat jelent a költségvetések számára az egész EU-ban. A szigorúan az öregedéshez köthető költségvetési kiadások – nyugdíjak, egészségügy, hosszú távú gondozás, oktatás – a 2060-ig tartó időszakban a GDP csaknem 2 százalékpontjára rúghatnak mind az EU-ban (1,8 százalékpont), mind az eurózónában (1,9 százalékpont) az alapszcenárió szerint. A költségnövekedésért főleg az egészségügyi és a tartós ápoláshoz kapcsolódó kiadások lesznek felelősek, előbbi a GDP arányában 0,9, utóbbi 1,1 százalékpontos többletet jelenthet. Ezzel szemben az állami nyugdíjkiadások 2040-ig várhatóan az EU-ban 0,4, az eurózónában 0,8 százalékponttal emelkedhetnek, majd mindkét térségben visszatérhet a 2013-as szint közelébe, de ez a mérséklődés is inkább csak a vizsgált időszak végén lesz látható. Az oktatási költségek 2060-ig nagyjából változatlanok maradnak.
 


  A bővebben értendő öregedéshez köthető összkiadások összege valamivel alacsonyabb, miután a munkanélküli juttatásokra fordított kiadások az előrejelzési időhorizonton csökkennek, így az EU egészében a társadalom öregedéséhez köthető kiadások az alapforgatókönyv szerint 2060-ban 1,4 százalékpontos, míg az eurózónában 1,5 százalékpontos GDP-arányos kiadásnövekedést jelenthetnek 2060-ra, a 2013-as uniós 25,6, illetve eurózónás 26,8 GDP-arányos szinthez képest.
 
  Ez azonban tagállamonként jócskán eltér. A GDP-arányos összkiadás nyolc tagállamban – Horvátország, Görögország, Lettország, Franciaország, Dánia, Ciprus, Olaszország és Spanyolország – csökken, ráadásul Horvátországban, Dániában és Lettországban a csökkenés meghaladja a 3 százalékpontot.
 

Öregedéshez kapcsolódó kiadások 2013-2060, alapforgatókönyv (GDP %-ában)
KiadásMagyarországEUEurózóna
Nyugdíj
201311,511,312,3
változás 2013-2040 között-1,90,40,8
változás 2013-2060 között-0,1-0,20,0
Egészségügyi ellátás
20134,76,97,0
változás 2013-2040 között0,60,80,9
változás 2013-2060 között0,80,80,8
Hosszú távú ápolás
20130,81,61,7
változás 2013-2040 között0,20,70,7 
változás 2013-2060 között0,41,11,3
Oktatás
20133,64,74,5
változás 2013-2040 között-0,5-0,2-0,3
változás 2013-2060 között-0,20,0-0,1
Szigorúan az öregedéshez kapcsolható kiadások
201320,524,625,5
változás 2013-2040 között-1,61,62,0
változás 2013-2060 között0,91,81,9
Munkanélküli juttatások
20130,31,11,3
változás 2013-2040 között-0,1-0,4-0,5
változás 2013-2060 között-0,1-0,4-0,4
A tágabb értelemben vett öregedéshez kapcsolt kiadások összessége
201320,825,626,8
változás 2013-2040 között-1,71,21,6
változás 2013-2060 között0,81,41,5
Forrás: Európai Bizottság, Ageing Report 2015, Napi.hu-gyűjtés



  Tíz tagállamban – Bulgária, Portugália, Észtország, Svédország, Magyarország, Lengyelország, Írország, Románia, Litvánia, Egyesült-Királyság – a kiadások mérsékelten nőhetnek – ez akár 2,5 százalékpontos GDP-arányos emelkedést jelenthet.
 
  A legnagyobb költségvetésre háruló teherrel (2,5-6,8 százalékpontos GDP-arányos növekedés) tíz tagállam – Finnország, Ausztria, Csehország, Hollandia, Szlovákia, Németország, Belgium, Luxemburg, Málta, és Szlovénia – számolhat. A nyugdíjkiadások Belgiumban, Luxemburgban, Máltán és Szlovéniában GDP-arányosan várhatóan több mint 3 százalékponttal ugranak meg.
 


Esnek a nyugdíjak
 
 A tanulmány szerint a tagállamok közötti nagy különbségek főleg az állami nyugdíjrendszerek különbözőségéből adódnak, valamint azok fejlettségi szintjéből és a végrehajtott reformok hatásából. Tizenöt tagállamban az állami nyugdíjrendszerek GDP-arányos kiadásainak csökkenése várható hosszú távon – ezek között a tagállamok között van Magyarország is -, főként a már – főleg a pénzügyi fenntarthatóság jegyében – bevezetett nyugdíjreformok eredményeként.
 
  Vagyis az EU-ban az állami nyugdíjkiadások a GDP arányában számolva 2013-2040 között 0,4 százalékponttal, 11,7 százalékra emelkednek, majd 2060-ra 11 százalék körüli mértékre mérséklődhetnek, míg az eurózónában 2013-2040 között 0,7 százalékpontos emelkedés után 2060-ra a 2013-as szintre húzódhat vissza, azaz 12,3 százalék körüli GDP-arányos értékre.
 
  Magyarország – Ausztria, Litvánia, Finnország Ciprus, Románia és Bulgária mellett – azon országok közé tartozik, ahol a nyugdíjkiadások ezalatt az idő alatt nagyjából stagnálnak, azaz az eltérés +/- 0,5 százalékpontos lehet a GDP arányában. Nálunk ez a jelzett viszonylagos stabilitás összességében 0,1 százalékpontos GDP-arányos költségcsökkenést jelent 2060-ban a 2013-as 11,5 százalékos GDP-arányhoz képest. Csakhogy ezt úgy érjük el, hogy a kiadások 2031-ig mennek lefelé, utána viszont 2030-2040 között összesen 0,7, 2040-2050 között 1, 2050-2060 között 0,8 százalékponttal nőnek. Az elemzés megjegyzi, hogy uniós szinten a 20-64 évesek körében a magasabb foglalkoztatási ráta enyhén csökkenti a nyugdíjkiadásokat, Magyarországon azonban a magasabb foglalkoztatás hatása nem lesz érezhető.

 
  Az uniós analízis ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy mindez változatlan nyugdíjszabályozásnál igaz. Amennyiben ugyanis a nyugdíjak “túl alacsonyak” vagy a nyugdíjba vonulási korhatár “túl magas”, akkor az emiatti kényszerű változtatások nyomán a nyugdíjkiadás emelkedhet.
 
  Az átlagbérhez viszonyított átlagos nyugdíj (helyettesítési ráta) minden tagállamban – Luxemburgot kivéve – esik 2060-ra: az EU-ban átlagosan 9 százalékponttal, néhány tagállamban – Ciprus, Portugália, Spanyolország – viszont akár 20 százalékponttal is. Így az előrejelzési időintervallum végén meglehetősen alacsonyak lesznek a helyettesítési ráták – mutat rá a tanulmány -, még a magánnyugdíjakat is belevéve 2060-ban mindössze öt tagállamban – Dánia, Görögország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia – lesz 50 százalék felett, míg akadnak olyan tagállamok (Bulgária, Észtország, Lettország, Horvátország, Lengyelország, Románia), ahol ez a mutató 30 százalék alá esik. Magyarországon a 2013-as 40,8 százalékos ráta 31,9 százalékra esik.
 
  Felfelé mutató kockázatként értékeli még a bizottsági tanulmány, hogy a 65 éves vagy ennél idősebb nyugdíjasok teljes lakosságon belüli aránya csökken néhány olyan országban, ahol a jogszabályba foglalták az általános öregségi nyugdíjkorhatár jelentős megemelését. Másfelől viszont, ha több tagállam (ahol erről jelenleg vita folyik) további kiadáscsökkentéseket hajt végre a nyugdíjreform keretében, akkor az előrejelzett kiadások természetesen túlbecsültek lehetnek.