A tömegközlekedés költségeinek megtérítése

Adózási szabályok

Elszámolhatja-e a tömegközlekedés költségeinek megtérítését a munkáltató, és milyen adózási szabályokkal kell tisztában lennie – kérdezte az adozona.hu olvasója. Sinka Júlia okleveles adószakértő válaszolt.

 

   „Társaságunk szolgáltatásnyújtással foglalkozik. Sok esetben a megrendelő székhelyén kell megjelennie a munkavállalónknak napközben. Ilyenkor előfordul, hogy munkatársunk az utazáshoz a budapesti közösségi közlekedést veszi igénybe a székhelyünk és a megrendelő telephelye/székhelye között az utazásra. Elszámolhatjuk-e ebben az esetben a vonaljegyet, illetve terheli-e ezt a juttatást valamilyen adóteher? (Társaságunk és a megrendelő székhelye/telephelye is Budapesten belül van.)” – kérdezte olvasónk.

   A munka törvénykönyve 51. paragrafusának (2) bekezdése előírja a munkáltatóknak, hogy a munkavállalónak a munkavégzéséhez kapcsolódóan, annak érdekében indokoltan felmerült költségeit meg kell téríteniük. Jelen esetben e kategóriába tartozik a vonaljegyek beszerzésének költsége is, mivel azok vásárlása szorosan összefügg a munkavállaló munkaköri kötelezettségeivel, feladataival.

   Ebből következően az érintett dolgozó nem – akár nála, akár a cégnél adóköteles – juttatásban részesült, hanem a munkavégzésével kapcsolatban felmerült kiadásról van szó, amelyet a munkaadónak kötelessége megtérítenie részére. Ezért a jegyek ára a vállalkozás tevékenységével összefüggő, a társasági adóalappal szemben elismert költség (társaságiadó-törvény 3. számú melléklet B/3. pont). Adó- és járulékfizetés sem a munkavállalót, sem a társaságot nem terheli.

   Célszerű azonban a költség felmerülésének szükségességét dokumentálni. Így például – a szolgáltatás jellegétől függően – a munkalap, a megrendelő stb., vagy azok másolata lehet a jegyek beszerzését igazoló számla melléklete. Praktikusan a vállalkozás vásárolja meg nagyobb mennyiségben a jegyeket (számlával), és azokat szigorú elszámolás alá vonva adja ki a dolgozóknak, akik aláírásukkal igazolják az átvételt. Természetesen egyéb megoldás –ha a munkavállaló vásárolja meg az aktuálisan szükséges jegyeket a társaság nevére szóló számlával – is megfelelő, a vállalkozás döntése alapján.

   A kérdésben megadott adatok szerint a munkavállalók gyakran veszik igénybe a tömegközlekedést a munkájuk miatt (a kérdés szerinti esetben ugyan nem erről van szó, de tipikus példa erre az irodai kézbesítő). Így akár havi bérlet beszerzése is megfelel a fentiekben részletezetteknek azzal, hogy a magánszemélynek ekkor sem keletkezik adóköteles bevétele – függetlenül a bérlet esetleges magáncélú felhasználásától, annak lehetőségétől – a személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény 4. paragrafus (2a) bekezdésének a) pontjában részletezettek alapján. Indokolt az érintettek munkaköri leírásában részletesen kitérni azokra a feladatokra, körülményekre, amelyek alátámasztják, hogy a költség a munkáltató érdekkörében, a tevékenységével összefüggésben merült fel.

   Az szja-törvény a fentebb tárgyaltaktól eltérő esetekben – azaz akkor, ha a vonaljegyek (helyi bérlet) használata nem a magánszemély munkaköri feladatainak ellátásához szükséges – béren kívüli, a munkaadónál adóköteles juttatásként vonja adó- és járulékfizetés alá a helyi bérlet juttatását, értékhatártól függetlenül (71. § (1) bekezdésének f) pontja).

Forrás: adozona.hu