A vártnál hamarabb gond lehet az állami nyugdíjrendszerrel

A hiány már 2035 előtt is emelkedésbe kezdhet

Fontos lenne az ügyfeleknek is olcsóbb vállalati nyugdíjprogramok támogatása, illetve az egyéni öngondoskodás hangsúlyosabb propagálása, mert az állami nyugdíjrendszer hamarabb küzdhet fenntartási gondokkal, mint azt korábban számolták – írja a Világgazdaság.

Azok a (jellemzően volt szocialista) országok, amelyek csak egyéni nyugdíjtervekkel rendelkeznek, általában kevésbé képesek a gazdaságuk mértékében is értékelhető méretű nyugdíjvagyon felhalmozására – olvasható az Állami Számvevőszék lapjában, a Pénzügyi Szemlében megjelent tanulmányban, amelynek szerzői Pandurics Anett, a Posta Biztosító elnök-vezérigazgatója, a Magyar Biztosítók Szövetségének elnöke és Szalai Péter, a PEND Consulting Kft. ügyvezetője.

A szerzők szerint a rendszerváltás óta eltelt idő nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy ezek az országok olyan szabályozást, illetve jól működő piacokat hozzanak létre, amelyek szereplői a saját dolgozóik számára rendszerszerűen munkahelyi nyugdíjígéreteket tudnak tenni. Ugyanakkor a jelenlegi hazai munkaerőpiaci helyzetben előtérbe kerülhetnek a képzett munkaerő megtartását szolgáló eszközök, amelyek között Nyugat-Európában kiemelt helyen állnak a vállalati nyugdíjprogramok – ezek költségterhelése általában alacsonyabb, mint az egyénieké, és jobban szolgálja a tőkegyűjtési célt is.

A kutatók az MNB által a közelmúltban publikált adatokat összevetették a Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) népesség-előreszámításaival, s ez alapján arra a következtetésre jutottak, hogy túl optimistán mérte fel a helyzetet a jegybank: 2030-ra az MNB egy keresőre 0,49 időskorút mér, ám az NKI adatai szerint ez az arány 0,58-0,61 lehet. Ekkor pedig az állami nyugdíjrendszer hiánya már 2035 előtt is emelkedésbe kezdhet, s hamarabb érheti el az éves GDP 4-4,5 százalékát. Az is gondot jelenthet, hogy a modellben szereplő 3 százalékos reálkamatláb nem tűnik elérhetőnek, ami tovább rontja a fenntarthatóságot.

A rendelkezésre álló nyugdíj-előtakarékossági konstrukciók csak részben képesek betölteni azt a szerepet, hogy tömegesen, érdemi és rendszeres nyugdíj-kiegészítést nyújtsanak majd a leendő nyugdíjasoknak – ám nem látszik jobb megoldás, mint a tőkeakkumulációra képes tőkefedezetű nyugdíjtermékek (nyugdíj-előtakarékossági számla, a nyugdíjbiztosítás és az önkéntes nyugdíjpénztár) elterjesztése és ezek támogatása.

A termékek esetében ugyanakkor az eltérések is számos kérdést vetnek fel. A NYESZ-számla például kifejezetten tőkeakkumulációs célokat szolgál, miközben a nyugat-európai országokban előnyben részesítik a járadék jellegű kifizetéseket. Érdekes módon Magyarországon még a nyugdíjbiztosítási szabályozásban sem szerepelt a járadékkényszer, csak az MNB ajánlása írta elő a járadékopció nyújtását a szolgáltatók felé. A nyugdíjpénztári kifizetések jelentős része is egy összegben történik – járadékot kevesebb mint 1000 fő kapott a vizsgált időszakban –, ráadásul a felhalmozási időszakban történő pénzkivételek az elmúlt három évben folyamatosan és jelentősen meghaladták a nyugdíjszolgáltatásokat.

Meglepő adat, hogy az önkéntes pénztárak kétharmadánál, közel 800 ezer szerződés után nem érkezett adó-visszatérítési igény – ez edukációs problémákra utal.

A nyugdíjbiztosítások 2015 végi 24 316 millió forintos állománydíját látva egy ügyfél évente valamivel több, mint 200 ezer forintos megtakarítást vállalt. Mindez a kutatók nyers számítása szerint húszéves megtakarítás esetén (ha a hozam elegendő a költségekre) 4,8 millió forintos megtakarítást jelenthet, ami a 200 hónapos irányadó járadéktartam (a nyugdíjba vonulás után várható élettartam) alapján és 120 ezer forint körüli átlagnyugdíjjal számolva érdemi, 10-30 százalékos nyugdíj-kiegészítést jelenthet. (Az inflációval ugyanakkor nem számolt a tanulmány.)

A szerzők arra is figyelmeztetnek, hogy hamis illúziókba ringathatják magukat azok – a már említett módon még adókedvezményt sem igénylő – önkéntes pénztártagok, akik 2015-ben átlagosan 36 ezer forint (havi 3 ezer forint) befizetést teljesítettek. Az ő esetükben ugyanis a fenti nyugdíj-kiegészítéshez szükséges 4,8 millió forintnyi tőke eléréséhez száz év előtakarékosságra lenne szükség.

Forrás: Világgazdaság