Amikor a tűzoltók mondják, hogy nagy a baj

Nincs jelentkező, aki mégis belevág, hamar lelép

A hivatás ma már egyáltalán nem vonzó, nincs jelentkező, aki pedig mégis belevág, hamar lelép, mert szinte mindenhol jobban kereshet. Az állomány átlagéletkora lassan a 40 évet súrolja. Míg régen várólistáról lehetett csak bejutni, újabban már hirdetésben kell toborozni. A Katasztrófavédelem a hivatalos adatokra hivatkozva azt mondja, egyáltalán nincs szó ilyesmiről – írja az Index.

„Ha érkeznek majd, akkor hova álljanak? Ide az udvarra, sorban?” Nehéz eldönteni, hogy tréfál, vagy komolyan gondolja a kérdést a kollégájától az érdi hivatásos tűzoltóság munkatársa. Csütörtök reggel kilenc óra van, zord, ködös, nyirkos idő, most kezdődik elvileg az érdi tűzoltóság több helyenneten, újságban is meghirdetett toborzója.

És egy teremtett lélek sincs sehol.

Az érdi helyi tévé is forgatott anyag nélkül pakol össze, ma nincs tudósítás, hiába jöttek. A laktanya vezetője, az érdi katasztrófavédelmi főnök nem nyilatkozhat központi engedély nélkül, úgyhogy csak annyit mond nekem, hogy délután háromkor is megpróbálják majd. Előtte a fővárosban, Dabason és Monoron is próbálkozott az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF), de információink szerint utóbbiakon sem volt érdeklődő, vagy ha mégis, hazament, miután közölték vele, hogy a betanulás idejére havi 40 ezer forintokat kap majd.

A hiábavaló készülődés, és az egész lehangoló csütörtök reggel az érdi parancsnokságon egy sokkal mélyebben gyökerező problémának a jele.

Nagy lehet baj, én még ilyet nem láttam, hogy hirdetésben keresnek embert, ráadásul 55 éves korig. Ez nagyon durva,

mondta egy forrásunk, aki több évtizede tűzoltó. Mint magyarázta, régen az esetek többségében eleve egy ismerős ajánlása alapján jutott el valaki a felvételiig, aztán ha megfelelt, várólistára került, és hónapokat, vagy éveket kellett várnia, hogy valaki nyugdíjba menjen, és legyen szabad hely. És 50 évesen el lehetett menni nyugdíjba, most pedig simán felvennének egy ilyen idős embert.

A név nélkül beszélő tűzoltók (hogy miért nem áll ki senki hivatalos nyilatkozatra, arra ebben a cikkben olvashat magyarázatot) azt mondják, régen gyakorlatilag nem létező jelenség volt, hogy valaki leszerel, lényegében csak nyugdíjazás – és nagyon ritkán elbocsátás – létezett, most viszont feltűnően nagy lett a fluktuáció, sokan távoznak, ellenben nem nagyon jönnek a fiatalok.

Aki mégis bekopogtat, arról általában kiderül, hogy a munkaügyi központ közvetítette ki, és csak egy pecsét kell neki, amúgy eszében sincs tűzoltónak menni. Ha pedig valaki tényleg komolyan gondolja, és elkezdi a szakmát, az szó nélkül veszi a kalapját, ha jobb állást kínálnak neki.

Márpedig azt nem nehéz.

„Egy srác most ment el tőlünk, és nem valami multihoz, hanem egy állami céghez. A munka napi 8 órás, tervezhető, és a nettója több, mint eddig a bruttója volt” – mesélte egy tűzoltó. Egy másik parancsnokságon kábeltévé-szerelőnek tanult ki egy tűzoltó, gondolván, hogy másodállásnak jó lesz (a tűzoltók 24-48-ban dolgoznak, azaz egy nap után kettő szabad, és rengetegen tudnak így másodállást vállalni). „Aztán az első hónap után, mikor látta, mennyi pénzt keresett a kábelcégnél, fogta, úgy lelépett, nem is láttuk többet.” Volt, akit a „cég”, azaz az OKF taníttatott ki kéményseprőnek, hiszen az is a „cég” feladata már. Aztán kéményseprő lett, otthagyta a tűzoltóságot. És ilyen történetekkel tele van a padlás.

Forrás: Index