Andor: a közmunkát hosszú tavon nem tartjuk célravezetőnek

Volt, van és lesz eljárás Magyarországgal szemben

Európa kilábalóban van a válságból, bár még törékenyek az eredmények – ismerte el Andor László, az Európai Bizottság leköszönő magyar biztosa az Origó interjújában. Szerinte volt, van és lesz is kötelezettségszegési eljárás Magyarországgal szemben. Ötéves ciklusa sikerének tartja, hogy populista ellenszélben meg tudták védeni a külföldön munkát vállaló uniós állampolgárok – köztük több százezer magyar – jogait. Navracsics Tibor biztosjelöltről pedig úgy vélte: személye és a portfóliójának párosítása hitelességi aggályokat vetett fel.

Európa a válság után címmel tartott a minap előadást. Nem túlzó optimizmus ez, amikor az EU gazdaságának növekedése egy százalék körüli, a franciáké stagnál, a németeké visszaesett, és mi magyarok sem vagyunk éppen pannon pumák?
Nem mondtam, hogy az EU-ban vége a válságnak. Arról beszéltem, mi kell ahhoz, hogy maga mögött hagyja az unió a válságot, és hogy nézhet ki Európa ezután. Az elmúlt évben uniós szinten már nincs recesszió, viszont az utóbbi két hónap pont arról szólt, hogy még mindig belecsúszhat a recesszióba az európai gazdaság, különösen az eurózóna a maga sajátos belső problémái miatt. De ha az eurózóna küzd is gondokkal, nincs ilyen típusú közvetlen fenyegetés Nagy-Britanniában, Svédországban, Lengyelországban vagy akár Magyarországon.

Az eurozónán belül Finnországot most minősítették le.
Ez nem jó hír, mert a kevés legjobb, AAA-s besorolású ország egyike volt. Ez is azt mutatja, hogy a válság visszaüt. A finnek, hollandok, az osztrákok sokáig nem érezték a saját bőrükön a déliek fájdalmait. Németország a válság ellenére évről-évre csökkenteni tudta a munkanélküliséget. Ugyanakkor ha alacsony szintről is, de Hollandiában, Ausztriában és a finneknél nőtt a munkanélküliség.

Akkor José Manuel Barroso elnök volt túl optimista, amikor tavasszal már a kilábalásról beszélt?
Van kilábalás, de ez egy törékeny, egyenetlen és egyelőre munkahelyeket alig teremtő kilábalás. A munkanélküliek száma az elmúlt évben 26-ról 25 millióra csökkent, tehát az irány jó, de ez a szint még mindig magas. Ahhoz, hogy a kilábalás fenntartható legyen, megerősödjön, számos intézkedés kellett volna még, miközben sokan elbízták magukat, és nem vették komolyan például a deflációs veszélyt. Ez azt jelenti, hogy az árak csökkenő tendenciája mérsékli a beruházást, ez pedig negatív növekedési spirálba húzza a gazdaságot.

A munkanélküliség terén még mindig nagy a baj. Erről szólt a múlt heti milánói EU-csúcs is, nem?
Igen. A foglalkoztatási csúcson az OECD főtitkára is elmondta, hogy minden növekedési mutatót lefelé kellett korrigálni az utóbbi időszakban. Szintén a múlt héten volt az IMF/Világbank közgyűlése is Washingtonban, ahol viszont Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter kitartott amellett, hogy nincs krízis, nem kell dramatizálni a helyzetet. A legtöbben talán mégis inkább Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnökének álláspontját osztják. Szerinte koordinált módon ki kell használni a meglévő fiskális, monetáris mozgásteret és folytatni a strukturális reformokat, mert csak az egyik a többi nélkül nem vezet sikerre.

Sok kritikát kap a magyar kormány a rekordnagyságú államadósság miatt, de jogos-e ez, ha az euróövezet kormányzati adóssága 94 százalék körül van a 2007-es 66 százalékkal szemben?
A magyar eset kicsit más, mert a vita olyan egyszeri intézkedésekről folyt, amelyek nem eredményeztek strukturális javulást. Az államadósság szintjét itt a forintárfolyam is befolyásolja, s az 5-6 éve még nem itt állt. Ami viszont az eurózónán belül sok esetben történt, hogy a piaci hiteleket felváltották hivatalos hitelekkel, de olyan feltételek mellett, amelyek a gazdaság zsugorodását eredményezték. Ettől csak romlott az adósság fenntarthatósága az öt válságországban. Nem is az adósság abszolút értéke a riasztó egyébként, hanem az, hogy az EU-ban nincsenek olyan eszközök, amelyekkel optimálisan tudnák az adósságot kezelni, csökkenteni. Az ilyen javaslatokat lesöpörték az asztalról.

Személyes sikerének tekinti, hogy a fiatalok munkanélküliségét csökkentő ifjúsági garanciaprogram jelentős, 10 milliárd eurós összeggel gazdálkodhat?
Ez egyrészt tekinthető sikernek, másrészt az, hogy ilyen eszközökre szükség van, mutatja a probléma súlyosságát. Azt is sikernek tartom, hogy az utóbbi másfél évben párthovatartozástól függetlenül minden európai vezető beállt a kezdeményezés mögé. A többlettámogatást azok az országok kapják, ahol egyes régiókban 25 százalék fölött volt az ifjúsági munkanélküliség. Spanyolországban és Görögországban ez 50 százalék, de Olaszországban is 40 körüli. Ez jelenleg egy hatmilliárd eurós program, ami további négymilliárddal egészül ki. A 28-ból 20 ország kap a hatmilliárdos keretből, ezt egészítik ki a minden országnak járó Szociális Alap forrásai és a tagállami hozzájárulások. A garancia sok esetben támogatott foglalkoztatás formájában érvényesül. A szomszédos Szlovákiában például úgy néz ki, hogy a kis- és közepes vállalkozásoknál az állam 12 hónapig támogatja fiatal munkanélküliek pályakezdését, a cégeknek pedig további 6 hónapig kell ezt folytatniuk.

Orbán Viktor a minap ismét a teljes foglalkoztatottságról és a munka alapú társadalomról beszélt, de vajon ez elérhető, fenntartható önmagában a közmunkaprogramok által?
Az EU egésze számára a teljes foglalkoztatás szerződésben lefektetett cél. Amikor 2010-ben elindultunk, 2020-ra előirányoztuk a 75 százalékos értéket. Svédország már most e fölött van, a legnagyobb elmaradásban Málta mellett Magyarország volt. Magyarország volt az, amely a legnagyobb ugrást tervezte és ígérte 2020-ig. Azonban a közmunkát hosszú tavon nem tartjuk célravezetőnek. Ez egy depressziós időszakban egy lehetséges foglalkoztatáspolitikai eszköz. De nem szabad, hogy túlzottan ez dominálja a munkahelyteremtési erőfeszítéseket.

De fenntartható?
Az elképzelés egy régi mintát követ, a 30-as évek Amerikáját, amikor közmunkában építettek autópályákat, erőműveket. De a magyar gazdaság már két éve nincs recesszióban, van növekedési potenciálja. A minimum az, hogy a közmunkaprogramokban legyenek olyan elemek, amelyek lehetővé teszik, hogy a résztvevőket átvezessük a munkaerőpiacra. Ezzel idővel kivezethető a közmunka, így hosszabb távon is találhatunk olyan megoldást, ami nem igényel ilyen mértékű állami erőforrást.

Mit tart biztosi tevékenysége legnagyobb sikerének, illetve kudarcának?
A külső értékelés feladata, hogy mi siker vagy kudarc, mindenesetre az EU-szintű foglalkoztatáspolitikában sok eredményről tudok beszélni. Ilyen az ifjúsági garanciaprogram, ami teljesen új, előzmények nélküli kezdeményezés, és öt éve talán nem is gondoltuk volna, hogy ma itt tartunk. Populista ellenszélben kellett megvédeni a külföldön munkát vállaló uniós állampolgárok – köztük több százezer magyar – jogait. Igyekeztem világossá tenni, hogy ebben nincs engedmény. Fontos a kiküldött munkavállalók helyzetének rendezése is: ez egymillió dolgozót érint közvetlenül. Sikerült olyan végrehajtási irányelvet elfogadtatni, ami megszünteti az anomáliákat, és segít fellépni olyan visszaélésekkel szemben, amikor megpróbálták kihasználni a tb-járulékok szintjének különbözőségét. Szintén siker a nyugdíjak hordozhatósága, amire szintén öt éve még sokan azt mondták, hogy lehetetlen elérni. Az egész költségvetési folyamat sikeres terület, mert a Szociális Alap az elmúlt 20 évben folyamatosan erodálódott, de mára nemcsak megvédtük azokat a forrásokat, amelyek a humántőke bruházáshoz szükségesek, de több olyan eszköz is rendelkezésre áll, ami egy-egy speciális területen meg tudja jeleníteni az európai szolidaritást. Pedig a globalizációs alapért vagy a leginkább nélkülözőket segítő élelmiszeralapért nem mindenki lelkesedett kezdetben.

A sikerek számosak. A kudarcok is?
Volt egy komoly igény és ígéret a ciklus kezdetén a munkaidő-irányelv felülvizsgálatára, de ez nem történt meg, mert az uniós szintű munkavállalók és munkaadók hosszú idő alatt sem jutottak dűlőre. Elhasználták az időnket. Igaz, a létező irányelv alapján is lehet kötelezettségszegési eljárást indtani, ha egy ország durván megsérti az irányelvet.

Kötelezettségszegési eljárásból Magyarországnak is volt néhány. Sok ez vagy kevés?
Volt, van és lesz is. Számszerűen nem volt sok, de volt egy időszak 2011 végétől, amikor ezek egy jól körülhatárolható területen koncentrálódtak: a független intézmények helyzete kérdőjeleződött meg több területen is. Ezek az eljárások az alkotmányosság, a jogállamiság, és demokrácia működése szempontjából igen nagy jelentőséggel bírtak. Széleskörű megítélés, hogy Magyarország eltávolodott az alapvető közös uniós értékektől, ezért voltak nagy viták az elmúlt években az Európai Parlamentben is. Az új biztosok meghallgatásán Frans Timmermanst, az Európai Bizottság leendő első alelnökét szintén arról faggatták: mit tenne Magyarország esetében azért, hogy az alapvető jogok érvényesüljenek. Azt mondta, hogy minden hatáskörében lévő eszközt felhasznál.

Milyen hatékonyak ezek az eszközök?
A bizottságnak korlátozottak az eszközei, a parlament pedig sok mindent megvitathat, de beavatkozni nem tud. Ezért fontosabb talán az, milyen politikai jelzések érkeznek Magyarországra, illetve az is, hogy a gazdasági szereplők mennyire ragaszkodnak a szabályok betartásához, gondolok itt például a visszamenőleges jogalkotásra.

Újabb frontot nyit Orbán Viktor azzal, hogy az uniós irányelvekkel szemben kemény bevándorlásellenes politikát ígér?
Ez attól függ, lesz-e a retorikai megnyilvánulásoknak gyakorlati következménye. Magyarország egyébként nem tartozik azon országok közé, ahová sokan bevándorolnának, ez itt nem tűnik olyan égető kérdésnek, mint például Görögországban, Bulgáriában, Olaszországban vagy Máltán, illetve más okból Nagy-Britanniában.

Szijjártó Péter eközben összebékítené az EU-t Oroszországgal. Mennyire sikerülhet ez?
A cél nem kifogásolható, hiszen a jó viszony Európa érdeke is, pláne Oroszországgal, amellyel olyan kiemelt ágazatokban van együttműködés, mint az energia. De nem lehet szemet hunyni afölött, ami Ukrajnában és Ukrajnával történik, és amilyen szerepet ebben Oroszország játszik. Az ottani stabilitás az EU-nak és Oroszországnak is fontos. Azért is fajulhattak el a dolgok az utóbbi egy évben, mert az EU nem volt felkészülve arra, mi lesz, ha Ukrajna nem írja alá a társulási megállapodást. Nem volt B-terv, destabilizálódott az ország, és eszkalálódott a válság, ami már sok áldozatot követelt. De emlékezhetünk arra, amikor annak idején Lavrov orosz, és Clinton amerikai külügyminiszter a „reset” gombbal indították újra a kapcsolatokat. Most az EU-ban is sokan keresik ezt a gombot, de nem beszélhetünk úgy újrakezdésről, hogy eltekintenénk egyoldalú határmódosítástól és más problémáktól.

Lát hasonlóságot Kovács László és Navracsics Tibor biztosjelölti kanosszajárása között?
Kovács Lászlónál nem az váltotta ki a portfólió-módosítást, hogy előtte milyen kormányban milyen szerepet vállalt; talán csak kevés ideje volt felkészülni. Navracsics Tibornál viszont az állampolgársággal, a civil szférával kapcsolatos olyan kérdések merültek fel, amelyek ugyan az alkalmasságával közvetlen kapcsolatban nem álltak, de megkérdőjelezték ennek a párosításnak a hitelességét.

Pedig sok értékelés szerint mindent megtett azért, hogy elhatárolja magát a saját kormányától.
Ha el nem is határolódott, fátylat igyekezett borítani azokra az előzményekre, amelyekkel kapcsolatban aggályok merültek fel. Egy uniós biztosjelölttől értelemszerűen elvárható, hogy hitet tegyen az európai értékek és intézmények mellett. De ha éppen emiatt volt korábban és még most is feszültség az országa körül, az a legkevesebb, hogy néhány kínos kérdés elhangozzon egy ilyen meghallgatáson.

Forrás: Origo