Az özvegyi nyugdíj feléledése

Számítanak a határidők

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj meghatározott feltételek teljesülése esetén feléled. A nyugdíjkorhatár betöltése szükséges ehhez, vagy elegendő nyugdíjasnak lenni? A Kúria egyik döntésének összefoglalóját ismertette az adozona.hu.

 

   Az alperes a 2014. szeptember 8-án kelt határozatával – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 53. § (1) bekezdés b) pontja és 47. § (2) bekezdése alapján – elutasította azt az özvegyi nyugdíj iránti igénybejelentést, amelyet az 1952. augusztus 9-én született felperes a 2001. február 5-én elhunyt élettársa jogán – a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésére hivatkozva – terjesztett elő.

   A határozat indokolása szerint a felperes özvegyi nyugdíjban korábban 2002. február 4-éig részesült, az irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, amelyet a jogszerző halálakor hatályos jogszabályok alapján kell megállapítani, az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított 10 éven belül nem töltötte be, ezért a kért ellátásra nem jogosult. Az elsőfokú határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyta.

   A felperes a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatát azért kérte, mert a jogszerző elhalálozását követő 10 éven belül saját jogú öregségi nyugdíjban részesül, ami a kért ellátásra való jogosultságát megalapozza. Hivatkozott arra is, hogy a Tny. szabályozása az összehasonlítható helyzetben lévő özvegyek között az Alaptörvény 28. cikkébe, XIX. cikk (4) bekezdésébe és XV. cikk (2) bekezdésébe ütközően tesz különbséget.

   A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes özvegyi nyugdíj feléledése címén a Tny. 47. § (2) bekezdés a) pontja alapján terjesztette elő igényét, amely feltételt – a Tny. 53. § (1) bekezdésének utolsó fordulata szerint – a jogszerző halálakor, vagyis a 2001. február 5-én hatályos jogszabályok alapján kellett vizsgálni. Mivel a felperes a 62. életévét az ideiglenes özvegyi nyugdíja megszüntetését követő 10 éven túl, 2014. augusztus 9-én töltötte be, a társadalombiztosítási határozat nem jogszabálysértő. A jogi szabályozás alaptörvény-ellenességével kapcsolatos felperesi érvelést a munkaügyi bíróság nem osztotta, mert a törvény a feléledésre vonatkozó feltételrendszert illetően valamennyi özvegy esetében azonos szabályokat tartalmaz.

   A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel arra hivatkozva, hogy ügyében „speciális szabályként” azt az öregségi nyugdíjhoz szükséges életkort kellett volna irányadónak tekinteni, amikor a 40 év szolgálati időt megszerezte. A Kúria rámutatott, hogy a Tny. 53. § (1) bekezdés utolsó mondata egyértelműen és eltérést nem engedően fogalmaz, annak alapján az özvegyi nyugdíj feléledésének vitatott feltételét a munkaügyi bíróság helyesen vizsgálta a jogszerző elhalálozásakor hatályos jogszabály, a Tny. 2001. február 5-én hatályos 7. § (1) bekezdése alapján. A Tny. 53. § (1) bekezdés b) pontja – a felperes értelmezésével szemben – nem nyugdíjkorhatárt szabályozó rendelkezés, hanem feléledési feltételt tartalmazó utaló szabály, ezért azt a nők kedvezményes nyugdíjba vonulását – életkoruktól függetlenül – biztosító rendelkezésekhez [Tny. 18. § (2a)–(2d) bekezdés] képest speciális szabályként értelmezni nem lehet. A felperes további kifogásai nem a szabályozás alaptörvény-ellenességére, hanem a munkaügyi bíróság alaptörvény-ellenes jogértelmezésére vonatkoztak. A Tny. 53. § (1) bekezdését a munkaügyi bíróság helyesen értelmezte, annak alkalmazásától sem az Alaptörvény XIX. cikkének a nők fokozott védelmét előíró (4) bekezdése és a XV. cikk (2) bekezdése alapján sem tekinthetett el. Az Alaptörvény 28. cikke a bíróságok jogértelmezésére irányadó szabály, amely szintén nem ad alapot a perben vitás kérdésekre közvetlenül irányadó tételes jogi normák alkalmazásának mellőzésére.

   A Kúria mindezek alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Forrás: adozona.hu