Az unortodox adók országa: 200 forintból 100-at kap meg a magyar munkás

Három gyerek kell a kompenzáláshoz

Magyarország nem csak az adóügyi innovációk, a szélsőséges adómértékek, hanem a munkához kapcsolódó adóterhek miatt is régiós rekordernek számít – derült ki a Mazars felméréséből. Minden nettó 100 forint kifizetése 196 forintnyi bruttó jövedelmet feltételez – igaz, a régióban példátlan szintű családi adókedvezmény-rendszer ezt a versenyhátrányt okozó hatást jelentősen tompítja – ehhez viszont 3 gyermek kell – írja a Privátbankár.

  A régió országainak adórendszere az elmúlt három évben viszonylag stabil volt, s jelenleg sem tapasztalhatók olyan strukturális változások, mint amilyeneket a válság előidézte költségvetési deficit miatt voltak kénytelenek meglépni az érintett államok – mondta Szmicsek Sándor, a Mazars könyvvizsgáló és tanácsadó cég adópartnere.
 
Másolják a magyar modellt
 
  Ezen belül ugyanakkor Magyarország továbbra is a legfőbb innovátornak számít, s – ahogy a múltban, úgy mostanában is – a régió több országa nyitott a magyar kezdeményezések átvételére. Csizmadia Heléna, a kiadvány magyar részének összeállítója szerint erre az egyik legújabb példa Románia, ahol a 2013-ban a természeti erőforrások kitermelésére, az energia- és gázszektorra kivetett különadókat 2014-től a speciális adók bevezetése követte: utak, csőrendszerek, egyéb speciális létesítmények értéke után is adót kell fizetni. Az eredetileg 2012–13-ra átmeneti intézkedésnek szánt jellemzően az energiaszektor, a gyógyszeripar, a biztosítási, valamint az elektronikus telekommunikációs ágazatra kivetett szlovák válságadó a jelenlegi szabályozás szerint 2016-ig érvényben marad.
 
   Persze, Magyarországon sem minden fenékig tejfel az adókivetésben: a régióban újdonságnak számító reklámadót például módosítani kellett, és más kezdeményezés, mint például az internetadó el is bukott, holott jól illeszkedett volna Magyarország forgalmi adó súlyú adóstratégiájába.
 
   Ennek ellenére a magyar cégek még soha nem fizettek ennyiféle adót, ami hihetetlen adminisztrációs többletterheket ró a vállalkozásoknak. A csalások elleni védekezés elvben indokolhatná ezt az elaprózódott helyzetet, ám Szmicsek Sándor szerint a helyzet azért is aránytalan, mert a többletadminisztrációra bírt vállalkozások 80 százaléka egyéb feltételek miatt alkalmatlan arra, hogy a különadóval, illetve többlet adminisztrációval megvédeni kívánt bevétel esetében egyáltalán visszaélést tudjon elkövetni.
 
Magas az áfa
 
  Magyarországon a régió 21 százalékos átlagához képest messze a legmagasabb a 27 százalékos az áfa-szint, ezzel szemben a 10 százalékos társasági nyereségadó szint messze a legalacsonyabb a többi országhoz képest – az átlag itt 17 százalékos. Ez messze a legszélsőségesebb adórendszer a régiónkban.
 
  A magyarhoz a legközelebb a román adószint áll, ám ők alacsonyabb (24 százalékos) forgalmi- és magasabb (16 százalékos) társasági adókulccsal operálnak. Szlovénia 2014-ben indult el ebbe az irányba, azóta az áfakulcsa régiós átlag feletti (22%), de a társasági adó az átlag alatt marad (17%).
 
  Az egykulcsos adó Szlovákiában megbukott, az ország 2013-tól visszaállította a progresszív rendszert a magánszemélyek jövedelemadóztatásában, és ez 2015-ben változatlanul a kétkulcsos (19, illetve 25%) szja-rendszer formájában maradt érvényben. Ezzel összhangban a korábban 19 százalékos társasági adó 23 százalékra nőtt, s bár 2014-ben a mérték 22 százalékra csökkent, de ez még mindig az átlaga felett helyezkedik el. A szlovák áfakulcs ugyanakkor továbbra is átlag alatti, 20 százalékos. Mindezt annak fényében érdemes figyelni, hogy hazánkban továbbra is az egykulcsos irányba mutatnak a (bejelentett) változások.
 
 Külön kategóriát alkot a volt jugoszláv tagállamok közül Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Szerbia, hiszen az adókulcsaikat – mind a jövedelemadók, mind a forgalmi adók terén – igyekeznek az átlag alatt tartani. Az említett országokban ez 9-10 százalékos nyereésgadó- és szja-mértéket, valamint 17-19 százalékos áfakulcsot jelent.
 
Páneurópai irányok
 
  Csizmadia Heléna szerint egyértelműen kiderült, hogy az európai országoknak egyre komolyabban kell figyelniük a határon átnyúló ügyletekre. A transzferár-szabályozás ma már szinte mindegyik ország adórendszerében megjelent, ennek a Mazars is külön áttekintő táblázatot szentelt kiadványában az országok bemutatásánál.
 
  Magyarország ebben a témában is elöl járt: már több mint tíz éve nagyon súlyos bírsággal fenyegettetek a cégek, de mára az összes régiós ország (néhány exjugoszláv utódállam kivételével) bevezette ezt az adórendszerébe. A szakértő hangsúlyozta: a transzferárazás nemzetközileg szabályozott terület, és közös fellépést indokol az országok adóhatóságai részéről.
 
  Azt, hogy nem pusztán európai a gond, azt mutatja az, hogy az OECD-n belül is erőteljes munka zajlik, hogy sikerüljön a globalizációval lehetővé váló adóalap-erodálásnak gátat szabni. Ennek ellenére ma még lehet a zavarosban halászni, mivel az egyes országok között mégis jelentősek a különbségek például abban, hogy kik tartoznak egyáltalán a kapcsolt vállalkozási körbe, illetve hogy milyen bírságkonzekvenciákkal kell számolniuk.
 
  A másik páneurópai irány a kontroll alól kivont, adózatlan ügyletek adókötelezettség alá vonása, az adócsalás csökkentése, a feketegazdaság kifehérítése. Az eszközök igen változatosak – itt meglehetősen egyedi a hazai EKÁER, ahol a cél a nemzetközi áruforgalom követése; vagy az online pénztárgépek bevezetésére, amely nemcsak Magyarországon, hanem Horvátországban, Bulgáriában és Ukrajnában is működik.
 
Közös kezdeményezés Brüsszelnek
 
 Ugyancsak „kedvelt” megoldás a fordított áfa: Csehországban például 2015-ben léptek ebben nagyot a nálunk részben már korábban bevezetett termékekre és szolgáltatásokra: építési szerelési munkák, szemét, gabonák, mobiltelefon és egyes IT-felszerelések értékesítése. A héten éppen a fordított áfa kiterjesztéséről és az áfacsalások elleni közös fellépés lehetőségeiről tárgyalt a cseh, az osztrák, a szlovák, a bolgár és a magyar szakminiszter Bécsben – a cél, hogy az öt kelet-közép-európai ország egyeztetett fellépéssel elérje azt, hogy a brüsszeli bizottság tegye lehetővé a fordított áfa bevezetését a meghatározott termékekre.
 
  A Mazars elemzése szerint az intézkedések gazdaságfehérítő hatása csak hosszabb távon mérhető, miközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindegyikük jelentősen emeli a vállalkozások már most is aránytalanul nagy adminisztratív terheit, ezáltal a költségeit. A társaság értékelése szerint ugyanakkor pozitív, hogy az országok közötti adóverseny új síkra terelődik: az államok nem egymással szemben törekednek előnyös adókörnyezetet biztosítani a befektetőknek, hanem inkább egymással együttműködve igyekeznek fellépni az adócsalások minél alacsonyabb szinten tartása, illetve az adóbevételek megtartása érdekében, mert ez lehet a kulcsa az adóterhek hosszabb távú csökkentésének, ezzel pedig a befektetői környezet javításának.
 
Iszonyatos mértékűek a munkára terhelt költségek itthon
 
  Befektetői és versenyképességi szempontból kiemelten fontos az élőmunka terheinek összehasonlítása a különböző lehetséges célpiacokon. A Mazars összehasonlításából kiderül, hogy ebben a tekintetben Magyarország pozíciója továbbra is kedvezőtlen. Tény, hogy a személyi jövedelemadó jelentős mértékben csökkent a korábbi években, de a bérterhek régiós összehasonlításban is kiemelkedően magasak. Igaz ugyan, hogy a munkáltatói bérjárulékok meglepő módon nem Magyarországon a legmagasabbak – pl. Csehországban 34, Szlovákiában 35,2 százalékos –, azonban a bért terhelő összes adót számba véve (szja, egyéni és munkáltatói járulék) még mindig Magyarország vezet. Magyarországon 100 egységnyi nettó jövedelem kifizetése (családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele nélkül) mintegy kétszer annyi, 196 egység teljes költséget jelent a munkáltatónak jövedelemszinttől függetlenül. Ez az érték Szlovákiában 164, Csehországban 160, Lengyelországban 166, Romániában pedig 175 egység a gyermektelen dolgozó havi 500 eurónyi jövedelemszintje esetén. Igaz, a hazai mutató az elmúlt években javult, de mind az 500, mind a 2000 eurós havi jövedelemnél a 19 ország összehasonlításában továbbra is csak a stabil utolsó helyre elég.
 
A nagycsaládosoknak azért van remény…
 
   Persze, a családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele, valamint a különböző jövedelemszintek vizsgálata azonban erősen árnyalja ezt a képet. A 2000 eurós havi jövedelmet, plusz három gyermeket feltételezve a munkáltató összes költsége/nettó jövedelem arány szerinti régiós összehasonlításban Magyarország pozíciója lényegesen jobb, egészen a hatodik helyig jön fel. Magyarország helyzete az alacsonyabb, 500 eurós havi jövedelemszint figyelembevételével kalkulált rangsorban is hasonlóan alakul: családi kedvezmények nélkül sereghajtók vagyunk (196 értékkel), míg három gyermekkel rögtön a lista második helyén állunk (130) szorosan a csehek mögött.
 
  A fenti összehasonlítás jól tükrözi, hogy a magyar adórendszer családi kedvezménye régiós viszonylatban is kiemelkedő hatású a nettó jövedelemre – ráadásul ilyen szintű kedvezményrendszert nem is lehet máshol találni. Üröm az örömben, hogy ehhez 3 gyermek szükségeltetik, miközben a kedvezményrendszer kétgyermekesekre történő kiterjesztése továbbra is csúszik…
 
  Ugyancsak az élőmunka terheinek vizsgálatához tartozik, hogy milyen minimálbérszinttel kell a leendő munkáltatónak számolnia. Ebből a szempontból Magyarország az utóbbi évek jelentős minimálbér-emelései eredményeként jelenleg a középmezőnybe tartozik – hangzott el a tájékoztatón.
 
Forrás: Privátbankár