Baja Sándor: Véget ért az alacsony fizetések világa

Elsősorban az itthoni tartalékok kiaknázásában érdemes gondolkodni a munkaerőhiány-gondok megoldásakor, miközben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Magyarországot bekapcsoljuk a digitalizáció világába – mondta a Világgazdaságnak adott interjújában Baja Sándor, a Randstad ügyvezető igazgatója.

Miközben egyre több sajtóhír szól arról, hogy a digitalizáció és a robotika ezerszám szünteti meg a munkahelyeket, a fejlett piacokon inkább a foglalkoztatás javulásáról számolnak be a statisztikák. Mi lehet ennek az ellentmondásnak az oka?

– Magyarországon úgy vagyunk ezzel, mint a hurrikán szeme, viszonylagos nyugalom van, ám közben nemsokára rá fogunk eszmélni, hogy valójában egy igen nagy vihar közepén állunk. Ennek oka egyszerűen az, hogy míg Nyugat-Euválságról válságra haladtunkrópában, illetve a fejlett világ más országaiban az automatizációt a magas költségek kényszerítették ki, nálunk ezt a munkaerőhiány fogja kikényszeríteni. Nálunk , s gyenge érdekvédelem mellett alacsonyan tarthatták a munkaadók a béreket. Ez pedig elkényelmesítette kicsit a munkaadókat, s nem új beruházásokkal, a folyamatok átgondolásával érték el a versenyképességet, hanem az alacsony bérekkel. Ennek a világnak viszont már vége.

Akkor hát mégsem kell félni a robotikától?

– Azt nem lehet elfelejteni, hogy a nyugat-európai országokban is munkaerőhiány van. Franciaország kivételével egy ország népessége sem tudja reprodukálni magát, vagyis a munkaerő nagyon értékes marad és keresett. Hiszen nincs elég friss munkaerő. E folyamatok tehát kiegyenlítik egymást. A digitalizáció egyre jobban fog terjedni. Nem egy távoli jövőről beszélünk, hiszen nyakunkon vannak az eladó nélküli pénztárak a kiskereskedelemben, és már vezető nélküli kamionokkal is kísérleteznek, hogy csak a két legnagyobb munkaerőhiánnyal küzdő területet említsem.

Ezek szerint érdemes hosszú távon számolni a munkaerőhiánnyal. Vagy vannak megoldások arra, hogy csökkenjen az egyes ágazatokban már a fejlődést gátló szakemberhiány?

– Magyarországot illetően közép- és hosszú távon a digitalizáció biztos megoldásokat teremt sok problémára. De hogy 2017-ben mit kezdjenek ezzel a helyzettel a munkáltatók, az egészen más kérdés. Nem lesz minden munkaadónak dolgozója, a gyengébbek ugyanis előreláthatólag elbuknak ebben a munkavállalókért zajló harcban. A munkaadónak is tudnia kell eladni magát, hogy bevonzza magához a dolgozót. Emellett erőfeszítéseket kell tenni az alkalmazottak megtartásáért is, néha ez ingyen is megy, elég csak nem fukarkodni a köszönöm és gratulálok szavakkal. Lehetővé kell tenni a munka és magánélet egyensúlyát. És megfelelő fizetést kell biztosítani.

E téren az utóbbi időben folyamatos a javulás…

– Sokan panaszkodnak is, hogy milyen sok a 130 ezer, 160 ezer forint, mert ezt nem tudják kigazdálkodni. E cégek vagy változtassanak profilt, vagy hagyják abba tevékenységüket, mert van olyan fizetőképes társaság, amely biztosan magasabb bért tud felajánlani. Miután Magyarországon szinte mindenkinek van saját lakása, elmondható, hogy olcsó a lakhatás, legalábbis a nyugati viszonyokhoz képest. Ez a munkaadók szerencséje, mert különben a 130 ezer forint még erre sem lenne elég, sőt lényegében csak az étkezésre elegendő. Az ilyen körülmények között foglalkoztatott embereket viszont rabszolgának nevezik, ami semmilyen körülmények között sem fogadható el.

Ezek szerint még bőven van tere a hazai béremelésnek.

– Nem vagyok híve a teljesítmény nélküli bérkiáramlásnak. Nyilván a magasabb bérért jobb minőséget kell elvárni a dolgozótól, ám azt sem hiszem, hogy a magyar munkavállaló a Lajtán átlépve javul meg, és válik megbízható dolgozóvá. Fontos lenne legalább a szlovák és a lengyel béreket célba venni, hiszen vagyunk legalább olyan jók, mint ők.

Sokan viszont feketén kapnak hazánkban magas bért, ezért nem látszanak a statisztikákban a valós adatok.

– Az elmúlt 27 évben a mindenkori kormányok inkább eltekintettek attól, hogy több százezer dolgozót feketén foglalkoztatnak, mert féltek a szociális feszültségektől, amit az okozott volna, ha ezeket az embereket az utcára teszik a munkaadók. A mostani helyzetben viszont a piac képes felszívni a szürke- és feketegazdaságban dolgozókat is. Ezért mindent meg kellene tenni a piacok kifehérítéséért. Be kell fejezni azt a gyakorlatot, hogy minimálbéren bejelentett dolgozók a bérük egy jó részét zsebbe kapják. Ez az állam, a modern piacgazdaság és a munkavállalók érdeke is.

A közfoglalkoztatásban meglévő tartalékok mozgósíthatók?

– Vannak azért emellett még komoly tartalékok a magyar gazdaságban. A munkaadók jó része még mindig nem hajlandó részmunkaidőben foglalkoztatni anyukákat, fiatalokat vagy idősebbeket. A mostani ötvenesek pedig már számítógépekhez is értenek, s nagyjából tíz évre biztos munkaerőt jelentenének, mégis kiszorulnak a piacról. A másik fontos lehetőség a munkaerő-kölcsönzés. Ma már egyre többen belátják, hogy ez is egy lehetséges megoldás, bár tény, hogy ehhez több munkafolyamatot is át kell szervezni. A migráció viszont – elsősorban az ukránokra gondolva – nem jöhet szóba, mert itt a cseh, lengyel és szlovák bérekkel versenyzünk, úgy, hogy nyelvi nehézségek is adódnak. Ha az összes költséget összeadjuk – toborzás, szállítás, étkezés, bér, szállás –, végeredményben sokkal drágábbak lesznek az itthoni dolgozóknál.

De azért tekinthető bármilyen szinten tartaléknak a közfoglalkoztatottak köre?

– A politikai ötlet jó volt, mert a második-harmadik generáció nőtt fel egyes régiókban úgy, hogy nem látott családtagot elindulni dolgozni. A kérdés az, hogy a hátrányos helyzetű régiókban lesz-e munkahely, és az ottani közfoglalkoztatottak mennyire tudnak helytállni a versenyszférában. Nyilván lesznek, akik tudnának jó munkát végezni, de a munkáltatókat arra ösztönözném, hogy szervezzék meg a buszoztatásukat, étkeztetésüket, ha valóban fejleszteni akarják tevékenységüket, és nem a feladáson gondolkodnak.

Az elmúlt időszakban lezajlott béremelések hogyan hatottak a munkaerőpiacra?

– Felmérésünk szerint a dolgozók 62 százaléka gondolja azt, hogy a jelenlegi fizetésével azonos munkakörben azonnal el tudna helyezkedni máshol is. Szóval nagyon nagy a munkavállalók önbizalma. Ugyanakkor 45 százalékuk fejében meg sem fordul, hogy munkahelyet váltson. A fluktuáció nem csak a gyengébb cégekre jellemző, hiszen a munkaerőhiány miatt a nagyok is egymástól vadásszák a jó munkaerőt. A magyar cégeknek van még hová fejlődniük a folyamatszervezésben, van még tere annak, hogy kitermeljék a magasabb fizetéseket.

Megdobták a pályakezdők bérigényét a mostani fizetésemelések?

– A kezdő bért már nem lehet éveken keresztül fenntartani. A pályakezdőket csak a bérek emelésével tudjuk megtartani. Manapság már bárki el tud helyezkedni a végzettségének megfelelő területen.

Megfogalmaznak-e elvárásokat a munkáltatókkal szemben a pályakezdők?

– A fiatalok leginkább annak alapján próbálnak dönteni egy munkahelyről, hogy ott ők hogyan tudnak kiteljesedni, keresik az inspiráló, sikeres vezetőket.

Egyéb rejtett munkaerő-tartalékok vannak még?

– Miközben arra nagyon büszkék vagyunk, hogy 67 százalékra nőtt a foglalkoztatás, látni kell, hogy a 74 százalékos cseh szint eléréséig még több százezer ember mozgósítható a munkaadók számára. Vagy lesz egy nyolc-kilencmilliós modern Magyarország, vagy lesz egy lepukkant ötmilliós összeszerelőüzem-féle ország. Ezért kell megtenni most mindent annak érdekében, hogy javuljon az oktatás, és bekapcsolódjunk a digitalizáció világába.

Névjegy

Öt évvel ezelőtt nevezték ki a világ második legnagyobb fejvadászcége, a Randstad magyarországi leányvállalatának élére Baja Sándort, aki korábban az FMCG- és az elektronikai szektorban szerzett vezetői tapasztalatot. Irányította 2009 és 2011 között az LG Electronics százfős magyar csapatát. Korábban az Eckes-Granini franciaországi marketingigazgatójaként, valamint a Borsodi Sörgyár kereskedelmi igazgatójaként is dolgozott. Kitűnő minősítéssel végzett a Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemén, majd a párizsi kereskedelmi és iparkamara diplomáját is megszerezte.