Béremelést: nincs más út!

Kordás László:

Vádló közhely: Magyarországon alacsonyak a bérek. Tény: sokan annyit sem tudnak keresni, hogy ez a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény szükségleteiket biztosítsa. Közkeletű nevén a létminimumot – olvasható Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökének írása a Népszavában.

 

   Nem fogadom el azt a hozzáállást, amit a munkáltatók többsége képvisel, hogy a bérnövekedés csökkenti a versenyképességet. Sőt, ellenkezőleg, véleményem szerint növeli azt, mert megfelelő mértékű béremeléssel itthon tudjuk tartani a kvalifikált munkaerőt, és abból a vállalkozásoknak lehet haszna, amiből végső soron az ország profitál majd. Ennek eléréséhez azonban a kormány aktív részvételére volna szükség. Közösen el lehetne érni, hogy a dolgozók bére növekedjen, legalább annyival, hogy enyhítsen a havi befizetési kötelezettségek szorításán.

   Mit szeretnénk kiharcolni? Először is kiszámíthatóságot, ami mindhárom érintettnek jó lenne. Azaz, legyen egy többéves bérmegállapodás, amelyben 2018-ig rögzítjük a minimálbér, a garantált bérminimum, és lehetőség szerint az országos bérajánlás mértékét. A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) által készített felmérés szerint tavaly a kis-és középvállalatok vezetőinek 53 százaléka mondta azt, hogy örülne egy hosszú távú minimálbér-megállapodásnak, mert ezáltal kiszámíthatóbb lenne a gazdasági környezet.

  Ennek a többéves bérmegállapodásnak a végső célja az, hogy minden teljes munkaidőben dolgozó legalább a létminimumot biztosító bért vihesse haza; egységes legyen a minimálbér és a közfoglalkoztatotti bér összege; valamint megőrizzük a minimálbér és a garantált bérminimum közötti arányt.

   Természetesen csak tárgyalások útján lehet a dolgozói szegénység felszámolásához eljutni, amelyhez a MASZSZ az általa kidolgozott programmal szívesen hozzájárul. Ha az abban kitűzött lépésekben meg tudunk állapodni, akkor 2018-ban elmondhatjuk, hogy nem lesz Magyarországon olyan teljes munkaidőben dolgozó ember, aki a létminimumot sem kapná meg munkájáért. Úgy érezzük, ez nem demagóg követelés, nem szabad lesöpörni az asztalról a javaslatunkat olyan álkifogásokkal, miszerint ez “kivitelezhetetlen”, “ebben tönkremennek a magyar vállalkozások”. Ennél mindenkinek komolyabban kellene vennie saját magát, és a szakmai érveket. Mert ha az a kérdés, hogy mi a drágább egy cégnek, ha munkaerőhiány miatt nem tudja teljesíteni a megrendeléseit, és állnak a méregdrágán vett, vagy lízingelt gépei, vagy inkább a zsebébe nyúl, és megbecsüli a munkásait – akkor ki meri azt állítani, hogy nem az utóbbi a helyes válasz?

   Nézzünk szembe a magyar valósággal! Most folynak a jövő évi minimálbérről szóló tárgyalások, amihez a kormány megadta az alaphangot, amikor Lázár János nyár elején kihirdette az “ítéletet”, és bejelentette: a jövő évben 110 ezer forint lesz a bruttó minimálbér. A munkaadók – milyen meglepő – ennél kevesebbet szeretnének, de mintha hajlanának ennek a “döntésnek” az elfogadására. A szakszervezeti oldal egységes lesz és kitart a követelése, azaz a 9 százalék körüli minimálbér emelés mellett.

   Szakszervezeti vezetőként elfogadhatatlannak tartom, hogy feladjuk célunkat, kötelességünket, a dolgozói szegénység megszüntetését. Az is méltatlan lenne a teljes érdekegyeztetési rendszerhez, ha egy olyan összegben állapodnánk meg, amelyet a kormány hónapokkal ezelőtt bejelentett, mert ez azt mutatná, hogy nemcsak céljainkat adjuk fel, hanem a párbeszédbe vetett hitünket is. Hiszen a döntés már korábban megszületett, mi csak asszisztálnánk a „hitelesítéséhez”.

   De beszéljünk egy kicsit a számok nyelvén. Ha jövőre a kormány javaslata győz, és 5 százalékos béremelés lép érvénybe, az 803 ezer embert érintene pozitívan. Ez a vállalkozói szektor bértömegének mindössze 0,8 százalékos emelését jelentené. Az általunk kívánt 9 százalékos emelés 883 ezer dolgozó bérét emelné azonnal, ami a vállalkozói bértömeget mindössze 1,7 százalékkal növelné. Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a bérekre fordított pénzek 1,7 százalékkal történő emelkedése tragikusan megrázhatja a magyar vállalkozói szektort. Főleg úgy, hogy ez az emelkedés szinte biztosan meg is jelenik majd bevételként a gazdaságban a fogyasztás oldalán.

   Tudom, hogy ha alul emelkedik a kötelező bér, akkor ez hatással van a többi bér színvonalára is. Azt is elfogadom, hogy lehetnek cégek, amelyek nehezebben tudnak kigazdálkodni egy ilyen emelést, tehát időt kell adni nekik a felkészüléshez. Ezért mondjuk azt, hogy a dolgozói szegénység elleni bérfelzárkóztatási program munkaadókat érintő hatásai kapcsán a kormánynak is szerepet kell vállalnia. Az volna a megoldás, ha a nehéz helyzetben lévő ágazatokban működő munkáltatók számára – a 2013-as gyakorlathoz hasonlóan – a Nemzeti Foglalkoztatási Alapból pályázati forrásokból minimálbér-emelési támogatást biztosítana a kormányzat.

   Javaslatunk a többéves bérmegállapodásra nem túlzott. Ha valaki demagógnak tart minket ezért, akkor nem ismeri a magyar valóságot, nemcsak velünk, hanem a hazai és nemzetközi közgazdászokkal is vitában áll. Most az a teendő, üljünk le az asztalhoz, vegyünk elő egy üres papírlapot, és írjuk fel a tetejére: „Megállapodás a dolgozói szegénység felszámolása érdekében 2016-2018”. A számokról pedig állapodjunk meg együtt, közösen.

   Nincs más út!

 Forrás: Népszava