Bokros: az első lépcső a diktatúra lebontásához

A vasárnapi választás nagyon fontos lépcsőfoka annak a folyamatnak, amelynek a végállomása nem lehet más, mint a Fidesz-diktatúra megdöntése és a demokrácia helyreállítása – mondja Bokros Lajos. A Modern Magyarországért Mozgalom (MoMa) főpolgármester-jelöltje, akit a baloldali pártok is támogatnak, úgy véli, a főpolgármesternek nem az a fő feladata, hogy a metróalagútban nézegesse, melyik szög hiányzik, hanem, hogy politikai támogatást kovácsoljon össze a fővárosi érdekek érvényesítéséért.

 .

 .

– Egy hónapja beszélgettünk, akkor azzal kezdtem, hogy az esélytelenek nyugalmával indul-e a főpolgármesteri posztért. Most már azt kérdezem: az esélyesek magabiztosságával vág neki?

– Nagyon remélem, hogy a demokratikus érzelmű szavazók megértették, mi a tét: a demokrácia helyreállítása hazánkban. Ennek kiindulópontját az önkormányzatok képezik. Önökön keresztül is kérek minden szavazót, hogy világosan lássa: a szabadság és a szolgaság, a fölzárkózás és a leszakadás, a demokrácia és a diktatúra, vagy ha úgy tetszik, a nyugati civilizáció és a kelet között választunk.

– De mintha a demokratikus pártok sem zárkóznának fel ön mögé, legalábbis nem mind.

– Kettő és fél felzárkózott. Nagy örömömre szolgál, hogy az Együtt és a Demokratikus Koalíció egyértelműen támogat. Az MSZP budapesti párttanácsa és az összes szocialista kerületi polgármesterjelölt engem támogat.

– Meglepő volt, hogy szerdán közösen kampányolt Falus Ferenccel az Örs vezér téren. Minek köszönhető ez?

– Falus Ferencnek köszönhető, annak a magas színvonalú politikai kultúrának és személyes bátorságnak, ami őt jellemzi. Amikor visszalépett, én nyilvánosan kijelentettem, mindent meg fogunk tenni azért, hogy tekintélye fennen ragyogjon. Úgy látom, hogy ő szívesen viszonozza azt a tiszteletet, ami a MoMa minden hívéből feléje árad.

– Egyes hírek szerint az egész jelölés “le volt játszva előre”. Vagyis Gyurcsánynak és Szigetvárinak, meg ki tudja még kicsodának, ott volt végig a zsebében az ön neve – talonban.

– Ezt cáfolom. A kezdetek kezdetén szóba került az én nevem is a baloldali pártoknál. De akkor az volt a döntés, hogy olyan jelöltet kell találnia a négy baloldali pártnak – mert a Párbeszéd Magyarországért (PM) pártot vegyük külön – akiben egyetértenek. Falus Ferencet nevezték meg jelöltjüknek. Az MSZP elnöksége azonban Falus mellett sem állt ki. Ez szomorú, de őket minősíti.

– Programokban is hatalmas a különbség, legalábbis az MSZP mai irányvonala és az ön elképzelései között.

– Amikor Falus Ferenccel először találkoztam – egy héttel azelőtt, hogy lemondott a jelöltségről -, akkor azt mondta: 95 százalékban egyetért a programommal.

– Nem is rá gondoltam, hanem az MSZP-re, vagy akár PM-re, amely nem is támogatja önt.

– Ez legyen az ő bajuk.

– Van-e egyáltalán a magyar parlamentben piacpárti, versenybarát, kapitalizmus-hívő párt?

– Azért alakítottuk meg a MoMát, mert a politikai piac e metszete üres volt. Nem volt olyan párt Magyarországon, amely igazán lelkesen és jó szívvel kijelentette volna, hogy a szabad versenyen és a szabad vállalkozáson alapuló piacgazdaság nélkül sem gazdasági fejlődés, sem demokrácia nem létezik. Csak mi.

– Az ön által képviselt eszmékre bélyegként ráhúzzák a “neoliberális” címkét. Nem gondolja, hogy a mai – több évre visszamenő – közhangulatban ez a címke visszatetszést kelt a választókban?  

– Ezt a torz vélekedést – ha van ilyen – a hamis Fidesz-propaganda alakította ki. A Fidesz abban érdekelt, hogy a magyar emberek ne gondolkozzanak. Vagy olyan fogalmakban, amelyek nem vezetnek eredményre. Én ezt azzal ellensúlyozom, hogy igazat mondok és leleplezem a Fideszt, mint tőről metszett neokommunista pártot. Ha tetszik, ez is egy bélyeg, de ennek mély igazságtartalma van. Mert egy olyan párt, amelyik sem a piacot, sem a demokráciát nem szereti, csak kommunista ihletettségű lehet. A hazai baloldali pártok legalább az egyiket szeretik, jelesül a demokráciát. A valóban konzervatív nyugat-európai pártok pedig mindkettőt!

– Sokkal inkább a közvélemény az, ami engem érdekel, mert a Fidesz olyan intézkedésekkel csábította a népet, mint a végtörlesztés vagy a rezsicsökkentés. Elér az ön – ahogy mondta – igazsága az emberekhez?

– Nincs sajtószabadság, ezért igazságunk korlátozottan éri el az embereket. De ez csak megsokszorozza az eltökéltséget, hogy segítsük a tisztánlátást. A sajtó egy része segít: az írott sajtó talán szabadabb, mint az elektronikus. És van még két nagyon fontos csatorna; az internet, amelyet ma már egyetlen diktatúra sem tud ellenőrizni és a személyes találkozások a választókkal. Ez időigényes és fáradságos, de hihetetlen élmény. Szerda este az Örs vezér téri aluljáróban Falus Ferenccel két óra alatt több ezer lapot kiosztottunk. Sorban álltak az emberek, hogy beszéljenek egy hús-vér jelölttel, és elmondják neki személyes gondjaikat.

– Tehát “kormányváltó” hangulatot érez a fővárosban?

– Miután a választás nem a parlamentről szól, én magam kénytelen vagyok hűteni egyes választók esetleg felfokozott várakozásait. De a vasárnapi választás nagyon fontos lépcsőfoka annak a folyamatnak, amelynek a végállomása nem lehet más, mint a Fidesz-diktatúra megdöntése és a demokrácia helyreállítása.

– A napokban nagyon fontos új támogatója akadt Demszky Gábor személyében, aki ennél is továbbment. Szerinte egy új rendszerváltást készíthet elő a főpolgármesteri poszt bevétele.

– Ebben teljesen igaza van. Ha a demokrácia újjáépítése van napirenden, ez olyan horderejű feladat, mint ami a rendszerváltás volt. Nem véletlen, hogy ebben a kérdésben baloldali pártok és a konzervatív MoMa egyet tudnak érteni.

– És hogyan tudna együtt dolgozni e pártok képviselőivel, ha ön nyer? Hiszen a MoMa biztosan nem jut be a fővárosi közgyűlésbe, mert nincs listája, de az ön korábbi riválisai nyilvánvalóan ott lesznek.

– Sőt, a jobbikos képviselőkkel is együtt kell majd dolgozni. A főpolgármesteri poszt, különösen az önkormányzatiság kiüresítése után, még hangsúlyosabban igényli az érdekegyeztetést. Mindenkivel tárgyalni kell; első helyen a közgyűlésen belül, aztán a kormánnyal, akármennyire is ellenünk van. Együtt kell működni a civil szervezetekkel, vállalkozói szövetségekkel, egyházakkal, de kapcsolatot kell kiépíteni a nemzetközi közvéleménnyel és Brüsszellel is. A főpolgármesternek nem az a fő feladata, hogy a metróalagútban nézegesse, melyik szög hiányzik, hanem, hogy politikai támogatást kovácsoljon össze a fővárosi érdekek érvényesítéséért.

– Ön ki is állt vitára, igaz többekkel együtt, a Jobbik főpolgármester-jelöltjével.

– Kihívtam Tarlós Istvánt, aki nem vállalta a vitát. Ez őt minősíti. Másrészt akármennyire ocsmány, kirekesztő nézeteket képvisel, a Jobbik mögött tömegek állnak. Nem a Jobbik jelöltjét szeretném meggyőzni, hanem azokat, akiket megtévesztettek. Nyíltan vállalt vitában kell a Jobbik szavazóit meggyőzni arról, hogy tévúton járnak.

– Visszatérve a fővárosra, valóban teljesen kiüresítették a főpolgármesteri posztot?

– Azt nem mondanám, hogy teljesen üres lett. Városfejlesztési, szociális és kulturális teendői még vannak. Ha a nyilvánossághoz fordulunk és felhasználjuk az ugyan meggyengített, de még létező ellensúlyokat a hatalommal szemben, ez komoly erő. Nem becsülném le a poszt jelentőségét, különösen úgy, hogy a magyar társadalom kezdi megérteni, hogy a Fidesz-rendszer gazdasági és társadalmi zsákutca.

– Ön így látja? Minden felmérésben toronymagasan vezet a Fidesz.

– Akikkel én találkozom az utcán és beszélgetek, azok megértik. Tavasz óta változott a közhangulat. Amikor az EP-választásokra gyűjtöttük az aláírásokat, sokkal rózsásabb volt az uralkodó szemlélet. Ma jóval nagyobb a csalódottság és kiábrándultság. A nép látja, hogy a Fidesz-propaganda minden ízében hazug. Nincsenek beruházások, munkahelyek, fontos budapesti utcákon sorra zárnak be az üzletek. Növekszik a szegénység, kosz van a városban és egyáltalán nem igaz, hogy a közbiztonság javult, noha Pintér úr megígérte. Miért lennének elégedettek a fővárosiak?

– Budapesten is piacbarát intézkedéseket ígér. Amire már meg is kapta, hogy ha megvalósítják – például a közösségi közlekedésben -, akkor két- vagy háromszorosára kell emelni a jegyárakat.

– Ha a közösségi közlekedést fejlesztjük, az pénzbe kerül. A döntés nem az, hogy megfizetjük-e ezt, vagy sem, hanem az, hogy miként. Jegyárakban vagy adóban? A tisztességes ellenérv az lenne, hogyha a jegyárakhoz nem lehet hozzányúlni, akkor emelni kell az adót. Ezt kellett volna mondania Tarlós úrnak, ha értené, hogy miről van szó.

– Csakhogy az adók jelentős részét sem a főváros szedi be ma már.

– Van egy nagyon komoly adóbevétel, az iparűzési adó. Lehet ebből is többet fordítani a közösségi közlekedésre. Miután monopóliumról van szó, nem kell, hogy minden megtérüljön a jegyárakban. Arra van szükség, hogy érdemes legyen közösségi közlekedést használni a gépkocsival szemben. Vagyis olyan szempontok is játszanak, amelyek túlmutatnak a költségvetésen.

– Tarlós István is elismerte a napokban, hogy muszáj lesz bevezetni a dugódíjat.

– Ez európai kötelezettség. Ha nem populista szólamokat használunk, hanem végiggondoljuk, hogy mi lenne a dugódíj igazi célja, akkor kiderül, ez nem öncélú fizetési kötelezettség. Épp ellenkezőleg. Nem az a célja, hogy plusz bevételt termeljen, hanem az, hogy csillapítsa – ahogy mondani szoktam – a nagy belső hurok átmenő forgalmát. Ha a dugódíj nagyon csillapítja ezt a forgalmat, akkor nagyon kevés lesz belőle a bevétel. De éppen ez a jó! Normális országokban tudják, hogy minden szűkösen rendelkezésre álló erőforrással gazdálkodni kell. Legyen ez ember, pénz vagy a tér, amit elfoglalunk. A belvárosban szűk a tér. Hogyan lehet ezzel optimálisan gazdálkodni? Úgy, hogy aki nem akarja megfizetni, hogy egy négytonnás vas elfoglalja a helyet, az rakja ki onnan. Félrevezető úgy beszélni a dugódíjról, hogy a “szívtelen Bokros már megint megsarcolná a népet”.

– A Fidesz azzal vádolja önt, hogy bevezetné az ingatlanadót.

– Ez átlátszó hazugság. Programunkban kizárólag az üres lakások számított bérleti díja után fizetendő jelképes adóról van szó, ami teljesen indokolt, ha hasznosítani akarjuk a fővárosban üresen álló több, mint tízezer lakást. De ezt is csak akkor tudnánk megvalósítani, ha az Országgyűlés megszavazná, hiszen minden új adónem bevezetése a parlament hatáskörébe tartozik.

– Épp erre céloztam korábban, hogy a Fidesz populizmusával nehéz felvenni a versenyt. Bár önt nem kell félteni, hogy karaktergyilkosság áldozata lesz, hiszen ez már megtörtént.

– Nem történt meg. Kísérletek történtek, amelyek nem jártak sikerrel. Ha sikerült volna, akkor ma nem én lennék a demokratikus ellenzék főpolgármester-jelöltje.

– Vannak olyan felmérések, amelyekben megelőzi Tarlóst?

– Nézze meg az Origo vagy a Portfolió felmérését. Ezek jóval nagyobb mintán készültek, mint a bevett cégeké.

– A nagyobb részvétel kedvez önnek?

– Igen. A demokrácia érdeke is azt kívánja, hogy minél nagyobb legyen a részvétel. Ellenkező esetben úgy tűnhet fel, hogy a társadalom nem érzi a tétet, vagy legalábbis úgy, hogy a választásnak az ő életére nincs hatása. Ami egyáltalán nem igaz, és a politikai osztálynak épp az a dolga, hogy erről meggyőzze a társadalmat.

– Meg is próbálja, hiszen a Fidesz politikája – a paternalista állam mindent megold helyetted – együtt jár azzal, hogy a választókat távol tartsa.

– Így van, és ez újabb bizonyíték arra, hogy egy neokommunista formációval állunk szemben. Úgy gondolják, az egyén felelőssége nulla, és az állam mindent megold.

– Az államosított fővárosi javakkal kapcsolatban van elképzelése?

– Az államosított javakat visszaszerezni csak akkor lehetne, ha a központi főhatalom megváltozna. Ezt most nem ígérhetem.

– Érdemes lenne egyébként önkormányzati tulajdonban tartani őket?

– Érdemes. Önkormányzatnak akkor van értelme, ha a helyi társadalom érdekeit figyelembe véve jó minőségű közszolgáltatásokat nyújt. Ha nem tud, akkor a polgárok nem fogják értékelni a helyi demokráciát, mert adóforintjukért cserébe semmit nem kapnak. Itt is gonosz, tudatos demokrácia-rombolással állunk szemben. Azért központosította a Fidesz-kormány az oktatási és az egészségügyi intézményeket, hogy a társadalom nevessen a helyi demokrácián. Annyit lehet ezen a téren tenni, hogy ami még a főváros tulajdonában van, mint saját vagyon – elsősorban a három nagy közüzemi cégről van szó, a BKV-ról, a csatornázási művekről és a köztisztasági vállalatról -, azokat mindenképpen meg kell őrizni. Mert nem igaz, hogy a központi kormány jobb szolgáltatásokat tud nyújtani. Nézze meg az iskolákat. Tipikusan sokkal rosszabbat nyújt.

– Ez a BKV-ra is igaz, ami 20-25 éve masszívan veszteséges?

– Főleg azért, mert az egymást követő kormányok úgy szabályozták, hogy veszteséges legyen, mert akkor könnyebb belőle lopni.

– Pedig a józan ész azt mondaná, a nyereségből könnyebb lopni.

– Ha nyereség van, akkor a tulajdonosok szabadon döntenek, hogy ezt mire fordítják: fejlesztésre, osztalékra vagy éppen béremelésre. Ha valami veszteséges, nehéz eldönteni, hogy mennyire hatékonytalanul működik a cég, és mennyire korruptak a vezetői. Ez azt bizonyítja, hogy az állam képviselőinek jelentős része érdekelt a korrupcióban.

– Ön 15-20 éve nagyjából ugyanazt mondja. A világ ment el ön mellett és a liberális helyett ma egy másik paradigma van, vagy mindez csak nálunk történik?

– A MoMában büszkék vagyunk arra, hogy olyan világnézetünk van, amely abszolút versenyképes a gondolatok piacán. Az a célunk, hogy ne pusztán ezen a választáson szerepeljünk sikeresen, hanem hogy ezzel a hallatlanul értékes gondolati tartalommal hozzájáruljunk a magyar politikai kultúra további pusztulásának a fékezéséhez.

– Ha veszít, nem kerül be a fővárosi közgyűlésbe, hiszen a MoMának nincs listája. A főpolgármesteri poszton kívül is van politikai ambíciója?

– Minden szabad erőnket, időnket és pénzünket arra fogjuk fordítani, hogy a MoMa országos párttá váljon és felkészülünk a 2018-as parlamenti választásokra.

– Tehát nem vonul ki a politikából?

– Nem.