Búcsúzunk Kónya Péter FRDSZ Elnöktől

Szolidaritás – engedelmesség helyett Egy katonatiszt akar a magyar demokrácia megmentője lenni A Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének (FRDÉSZ) vezetője, Kónya Péter hétfőn letette a hivatalát, majd kilépett a hadseregből is – lelkiismereti okokból. A karizmatikus szakszervezeti vezető lépése nagy veszteség lehet az érdekvédelem számára, ugyanakkor ez egy kitörési jel is lehet a magyar politikai környezet és kultúra számára.

Mivel Kónya alapítója és egyik vezető alakja a fiatal Szolidaritás mozgalomnak, minden erejét a demokrácia védelmének akarja szentelni.   A vezető szakszervezet legújabb kormányellenes “teljesítményét” nézve, a friss szél jövetele már nagyon is sürgető. Kónya  Péter  döntésének, hogy lemond a szakszervezeti vezetői tisztségéről, valójában nem volt meglepő, legfeljebb az időzítés. Az FRDÉSZ  december  ötödikei elnökségi ülésén hivatalosan is bejelentette december elsejével hatályos döntését. Egyben a Honvédség vezérkari főnökét arra  kérte, mentse föl alezredesi szolgálati viszonya alól. Kónya 13 évig vezette a szakszervezeti szövetséget, amely hét szakszervezeti egységet  tömörít, és amelyet az ő elnöksége alatt tekintettek először a fegyveresek és rendvédelmisek hiteles érdekképviseletnek.

Érdekvédelem – “többé már nem lehetséges”

Az új, kreatív tiltakozási kultúrájával – amelyet jól példáz a “bohóc forradalom” és a “Szakszervezeti D-Day” – a vele hasonló gondolkodású emberekkel közösen a nyilvánosság szélesebb érdeklődését keltette fel újra a szakszervezetek iránt. Visszavonulása tehát nem csak a saját szakszervezete, hanem az egész a magyar szakszervezeti mozgalom számára keserű veszteség. Ennek ellenére Kónya indokai nagyon is logikusan csengenek.

“Katonaként arra tettem esküt, hogy megvédjem az állampolgárok jogait, mégsem tudtam sem katonaként, sem érdekvédőként megakadályozni, hogy a jogainkat elvegyék” – indokolja elhatározását Kónya Péter. “A folyamatos átszervezések, a költségvetési korlátok miatti drasztikus létszámleépítések és a jogszabályi környezet állandó változásai a katonai pályát kiüresítették és az állandó átszervezéseknek, költségvetési kényszer miatti drasztikus létszámleépítéseknek, a jogszabályi környezet változásának köszönhetően a katonai életpálya kiürült, devalválódott” – mondta.

Hozzáteszi: a szolgálati törvények most elfogadott és tervezett változásai miatt érdekvédőként tisztességesen, következetesen már nem lesz lehetősége a hivatásosok, köztük a katonák érdekeit képviselni. Ez egy lelkiismereti döntés volt, s ezek a rezignált szavak még ha nem is szabad, hogy elbátortalanítsák a lehetséges utódját attól, hogy nagyon igyekezzen a megüresedett szakszervezeti vezetői helyre, kétségtelen, hogy sokkal nehezebb feladat előtt áll, mintha Kónya teljesíti az ígéreteket..

“Minden erőmmel a demokráciát védem”

Azt szövetségének tagjai számára világossá tette, hogy továbbra is a hivatásának tett esküjéhez hűen akar élni és munkálkodni, ezzel  visszautasított minden vádat, amely szerint a frusztráció és a lemondás vezette volna oda, hogy kilépjen a szakszervezetéből. Úgy mintegy három hónapja, amikor Kónya a szakszervezetek által meghirdetett D-Day első megmozdulásán “spontán”, a szakszervezeti vezetők nem éppen kitörő örömére bejelentette a Magyar Szolidaritás Mozgalom megalakulását, újra és újra szárnyra kaptak olyan pletykák, hogy túl szűk lett számára a szakszervezeti vezetőség és új, politikai kihívásokat keres. Most azonban véget vetett a visszalépése körüli mindenféle találgatásoknak azzal a bejelentéssel: “A jövőben minden erőmet, mint társelnök, annak fogom szentelni, hogy megvédjem a  demokráciát, a tisztességes magyar állampolgárok jogait és érdekeit, meg persze a Magyar Szolidaritás Mozgalmat, az ahhoz csatlakozókat”. A fiatal, még semmilyen szoros köteléket nem épített mozgalom egy szervezési és mozgósítási tehetséggel megáldott vezetővel, mint Kónya Péter, aki ráadásul kész arra is, hogy minden energiáját a feladatnak szentelje, jó hasznát veheti. Az olykor még a katonai attitűdökkel flörtölő vezető, azokat PR-eszközként is használva, még inkább eléri a célcsoportját.

A kormány a bal-és jobboldali szakszervezeteket is egyaránt az asztal fölött rángatja

Vajon véletlen egybeesés, vagy tudatos számítás, hogy Kónya Péter épp akkor lépett le a szakszervezeti színpadról, amikor a három konföderáció – név szerint a Munkástanácsok, a LIGA és az MSZOSZ -, a munkaadók és a nemzetgazdasági miniszter megállapodást írt alá, ezzel kifejezve, hogy egyetért az új munka törvénykönyvének módosításaival, miután nem hittek már abban, hogy követeléseik célt érhetnek, annak dacára várható következményeivel. Kónya lépése így akár hadüzenetnek is tekinthető a regnáló szakszervezetek belátó magatartásával szemben.

Az MSZOSZ elnöke, Pataky Péter arról beszélt: ez egy kormányzati ultimátum. Vagy aláírják, vagy semmilyen, még apró módosításokat sem fognak figyelembe venni. A választás a kisebbik rossz. A LIGA is azzal indokolta a lépését, hogy legalább az esélyt meg akarta adni, egy a munkavállalók érdekeit szem előtt tartó párbeszédhez, még ha a mostani törvény a korábbinál is nehezebb helyzetet teremt a munkavállalóknak. S hogy minek tekinthetők ezek a lépések, azt a LIGA az elmúlt hetekben pontosan megmutatta az “oszd meg és uralkodj” lenyűgöző példájával. Gaskó a LIGA, valamint az egyik legismertebb vasutas szakszervezet vezetője beszedte a hallgatásának, valamint a Fidesznek az ellenzéki időkben tett szolgálataiért a zsoldját, majd azonnal lefújta a meghirdetett sztrájkot. Nem véletlenül fogadták “buhh” és “áruló” kiabálások az azt követő demonstráción.

Egy erős Szolidaritás a szakszervezeteket is fel tudná rázni

A többi szakszervezeti vezető számára a megállapodás illegitim. Az aláírókat árulással és kapitulációval vádolják. Félő, hogy mindez a szakszervezeteken belül újabb bizalmi válságot idéz elő, beláthatatlan lefolyással és kimenetellel. Az MSZOSZ egyik tagszervezete már hangosan gondolkodik arról, kilép a konföderációból. Mindezek mellett eddig meggyőző kiutat, alternatívát mutatni, mint például az új munka törvénykönyve elfogadásának megakadályozása, senki sem tudott. Talán Kónya Péter a Szolidaritással mutathat egy olyan új utat, amivel saját tagságát mozgósítja, de a most lavírozó szakszervezeteket is felrázza, akik egyébként azt kockáztatják, hogy tagságuk lassan elpártol mellőlük.