Durván elbukja a szabadságát több százezer magyar

Sokan félnek, hogy elveszítik állásukat, ha kiállnak magukért

„Spórol” a dolgozók szabadságával a magyar vállalkozások tekintélyes része. Szakértők szerint e probléma sokkal komolyabb annál, mint amennyire látszik, s főként, mint amennyire a foglalkoztatáspolitika adatai tükrözik azt. A dolgozók jó része nem tudja, vagy a pénzmegvonás miatt nem akarja kivenni nyári szabadságát sem (van aki évek óta), mások viszont egyszerűen félnek, hogy elveszítik állásukat, ha kiállnak magukért – írja a napi.hu.

Magyarországon (az életkorral arányosan gyarapodó pótszabadnapok nélkül) 20 nap kötelező alapszabadság jár, ezzel pedig az európai átlaghoz tartozunk, s közel egy szinten vagyunk olyan fejlett országokkal is, mint Németország és Olaszország – hívták fel a figyelmet nemrég egy nemzetközi kutatás összefoglalójában.

A magyar munkavállalók azonban a törvény adta lehetőségekhez képest kevésbé használják ki szabadságnapjaikat, mint nyugati „sorstársaik”. Sokan nem mennek egy hétnél több szabadságra és vannak, akik csak 1-2 napot vesznek ki alkalmanként – kommentálta a tanulmányt a Simonyi & Tóth Tanácsadó Iroda. Pedig a minimum kéthetes, folyamatos szabadság lehet igazán pihentető. Ezt támogatja – elvileg – a Munka törvénykönyve is, amely szerint az adott évre eső szabadságot ugyanabban az évben kell kiadni lehetőleg úgy, hogy a munkavállaló legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzés alól.

Adatokkal nem tudjuk alátámasztani e megállapítást, hanem gyakorlati tapasztalatok alapján egy trendet vázoltunk fel. – kommentált a Napi.hu-nak Simonyiné Tóth Judit, a társaság vezetője.

Valójában nehéz is felbecsülni a problémakör méretét, hiszen a vállalatok igyekeznek kerülni mindenfajta adatközlést ki nem adott szabadnapok kapcsán.

Roppant sok embert érint, mégis rejtve marad

Az olyan cégeknél ahol a dolgozókat minimálbérre/garantált bérminimumra jelentik be, míg a havi jövedelem másik felét zsebbe fizetik, az a bevett munkáltatói gyakorlat, hogy a szabadságra menő alkalmazottaknak – időarányosan azokra a munkanapokra, amíg távol voltak – nem adják oda a feketén adott fizetésrészt – hívta fel a figyelmet Máriás Attila, a BDO Magyarország Kft. vezető munkaügyi tanácsadója.

Ez a jelenség sem igazolható statisztikákkal, ám kéz a kézben jár a zsebbe fizetéssel, kivételek ritkán akadnak. Példát említve, ha valaki hivatalosan kézhez kap százezer forintot és zsebbe még százezer forintot, elmehet ugyan szabadságra, csak éppen akkor a bér zsebbe adott részét arra az időre jellemzően nem fogja megkapni. A dolgozó pedig – azért, hogy ne legyen jövedelemkiesése -, egyszerűen nem fog igénybe venni akkora mennyiségű szabadságot, amit egyéb normális esetben kivenne, hanem csak annyit, amennyi éppen szükséges – magyarázta a szakember.

Lapunk korábban megpróbálta megbecsülni, hogy a magyar munkavállalók mekkora részét érinti a „minimálbér plusz zsebbe készpénz” konstrukció. A témával foglalkozó szakértők kivétel nélkül hatalmas arányokról, több százezer dolgozót érintő problémakörről beszéltek, de a legerősebb becslések szerint akár egymilliónál is több dolgozóra terjedhet ki ez a megoldás.

Máriás Attila szerint a minimálbér utáni zsebbe fizetést a magyar munkavállalók 60-70 százalékát foglalkoztató kkv-szektor akár 60-65 százaléka is alkalmazhatja. Ebbe a körbe jelentős részben a családi vállalkozások, s az 1 és 15 fő közötti létszámmal bíró cégek tartoznak bele. Itt kifejezetten jellemző, hogy a munkavállalók nem kapnak szabadságot.

Ágazati szinten tipikusan ide tartoznak a kis építőipari kivitelezőcégek, valamint a helyi szolgáltatók – például kisboltosok, vendéglátósok, szerelők, fodrászok – de a teljes kör ennél sokkal kiterjedtebb lehet.

A munkaügyi felügyelet pedig velük szemben tehetetlen: szinte mindig be tudnak mutatni az ellenőrzéseken egy olyan igazolást, amely azt tükrözi, hogy az alkalmazott kivette a szabadságát és a bejelentett bére el van számolva, miközben a valóságban bent volt a munkahelyén és dolgozott. Így a továbbiakban ezzel nem is foglalkozik a hatóság, hiszen ez ugyanaz a típusú „látencia”, mint a zsebbe fizetésnél van, amelynél a vállalkozók és a munkavállalók cinkossága miatt nem tudnak fogást találni.

A foglalkoztatás-felügyelet leginkább az olyan esetekben szokott fellépni, amikor a munkaadó a dolgozóval – jellemzően november-december tájékán – megbeszéli, hogy előre kifizeti az éves szabadságot, úgy, mintha az alkalmazott egyébként kivette volna. Ez esetben, bár a dolgozó bent volt, papíron úgy tűnik, mintha szabadságon lett volna.

A felügyelők tudják, hogy év vége felé ez sok helyen gyakorlat: így a november-decemberi szabadságolásokat az egyéb, úgynevezett nem munkaügyi nyilvántartásokkal – például termelési munkalapok, portanapló, targonca gépüzemnapló stb. – összehasonlítva igazolni tudják, hogy a munkavállaló mégis bent volt, annak ellenére, hogy a dokumentáció az ellenkezőjét tükrözi.

Nagy cégeknél is könnyen bukhat a vakáció

Azonban – a munkajogi keretszabályokat betartó – közepes és nagyvállalatok egy bizonyos körére is jellemző, hogy a szükségesnél kevesebb szabadságot adnak ki dolgozóiknak – ismertette Máriás. Ide tartoznak a munkaerő-piaci válsággal leginkább sújtott cégek, különösen az élőmunka igényes szektorokban, mint a kereskedelem, vagy a nyári időszakban a vendéglátóipar. Esetükben még, ha nyilvántartják és a dolgozónak joga is lenne kivenni a szabadságot, akkor sem tudja a foglalkoztató kiadni, mert ha ezt tenné, ellehetetlenülne a piaci működése.

Ilyen esetekben a cég, vagy nem hagyja jóvá a munkáltató a szabadságigényt, vagy már év elején szabadságolási ütemtervet készít, vagyis már januárban mindenkit nyilatkoztat erről. (Egyes, főleg német és osztrák hátterű multicégeknél pedig időszakos – nyári, karácsonyi, vagy húsvéti – leállások vannak, ehhez igazítják a dolgozók szabadságolását is.)

A harmadik – más tekintetben szabálytisztelő vállalatok körében is elterjedt – jogellenes gyakorlat amikor bizonyos szerződésben nem rögzített juttatásokat a munkában töltött idő arányában kapnak meg a munkavállalók. A BDO szakértője szerint tipikusan ilyen az úgynevezett jelenléti pótlék, ami közvetett módon hátrányos megkülönböztetéssel jár, például a táppénzen lévő dolgozókkal. E körbe tartoznak az egyéb jelenléthez, eredményességhez, megtermelt mennyiséghez kapcsolódó mozgóbér-elemek. Ezektől a szabadságra menő dolgozó elesik és csak az alapbér, vagy a távolléti díj illeti meg. (Mint korábban megírtuk, a jelenléti bónusszal „jutalmazás” a vezető hazai autóipari cégeknél is bevett.)

Önként és dalolva?

Főként a feldolgozóiparban elterjedt, hogy egyéni megállapodás, vagy kollektív szerződés által kényszerítik rá a dolgozókat, hogy mondjanak le a szabadnapjaik egy részéről. Nagyon sok vállalat próbálkozik azzal, hogy átvigye a szabadságokat a következő évre, különféle technikákkal. Ugyan törvény szerint csak az életkorral járó pótszabadságokat lehet átvinni a rákövetkező évre, kollektív szerződésben másként is meg lehet állapodni.

Találkoztunk olyan kollektív szerződéssel – nem is értettük, hogy írhatták alá -, amely szerint az éves munkaidő-keretben képződött többlet szabadnapokat a munkaidő-keretet követő év végéig adhatja ki a munkáltató – számolt be lapunknak László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke.

Forrás: napi.hu