Egy kis ILO egyezménysértés!

 A főbb kifogásaink, melyek a Hszt. módosítása kapcsán sértik az ILO egyezményeket, az alábbiak szerint foglalhatók össze.

Kérem, hogy haladéktalanul az ILO előzetes véleményét ezekben a pontokban megkérni szíveskedjen, illetőleg szükséges az ILO eljárását is kezdeményezzük a Hszt. módosítása kapcsán.

A legfontosabb kifogás a kamarákkal kapcsolatban fogalmazódik meg, nincsenek összhangban a Magyar Rendvédelmi Karra vonatkozó rendelkezések az ILO 87. számú egyezményével. Az ILO 87. számú egyezmény 10. cikkelye alapján „a jelen egyezményben a szervezet kifejezés jelenti a munkavállalóknak, vagy a munkáltatóknak minden olyan szervezetét, melynek célja a munkavállalók vagy a munkáltatók érdekeinek előmozdítása és megvédése. Az új MT. tervezet 270.§-sa alapján e törvény alkalmazásában szakszervezet a munkavállalók minden olyan szervezete, amelynek elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása, megvédése.”

Mind a régi Mt., mind az új Mt. definiálja a szakszervezetek jogait, az új Mt. tervezetben 270.§ (1) bekezdés „az e törvényben a szakszervezet számára biztosított jogok a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetet illetik meg. E törvény alkalmazásával a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet, amelyik alapszabálya szerint a munkáltatónál képviseletre jogosult szervezetet működtet vagy tisztségviselővel rendelkezik.”

Megvizsgálandó kérdés, hogy a fentiek alapján, illetve a Hszt.-ben rögzített kamarai jogosítványok összhangban vannak-e a szervezkedési szabadságra vonatkozó 87. és 151. számú ILO egyezményekkel.

Az MRK kamarai típusú érdekvédelmi szervezet. A kamarák nem a szervezkedés szabadságán alapuló, demokratikusan létrejövő és működő, önkéntes tagsággal rendelkező szervezet, hanem a jogszabállyal felállított, kötelező tagsággal rendelkező, hivatásvédelmi, s általában bizonyos hatósági feladatokat ellátó intézmények. Ennek alapján az ILO egyezmények természetesen nem vonatkozhatnak rájuk, de az elvárható tőlük, hogy ne sértsék azokat, azaz ne tartalmazzanak olyan érdekvédelmi jogosítványokat, amelyek a szakszervezetek exkluzív jogai, azaz a munkavállalók és más dolgozók szervezkedési szabadságán alapuló jogok közé tartoznak. Ez utóbbiakat nem korlátozhatják a kamarai jogosítványok, s a kamarák nem szolgálhatnak a szakszervezetek gyengítésére, különösen nem a szerepük átvételére.

1. A törvényjavaslatról:

A T/4998. számon a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény közszolgálati életpályák összehangolásával összefüggő, valamint egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat több pontban sérti az ILO nemzetközi egyezményekben foglaltakat.

Az ILO egyezmények valóban korlátozzák a fegyveres erők és a rendőrség tagjainak egyes jogait azonban az ILO esetjog alapján a többi rendvédelmi dolgozó szervezkedési szabadsága egyáltalán nem korlátozható.

A fentiek értelmében a rendvédelmi szervekre is vonatkozik (a rendőrség és hadsereg kivételével) az ILO 87., illetve a szakszervezeti tisztségviselők védelméről és munkaidő-kedvezményéről szóló 135. sz. egyezmény és ugyanúgy vonatkozik a kollektív sztrájkjogra, illetve kollektív tárgyalásra vonatkozó 98. sz. és 151. sz. egyezmények.

A fentiek a szakszervezeti tisztségviselők védelmét határozzák meg, azonban nem korlátozzák a szakszervezeti tisztségviselői védelemben részesíthető személyek számát ellentétben a Hszt. 34/B.§ (2) bekezdésében foglaltakkal.

Eszerint az „(1) bekezdés alkalmazása során a szakszervezet állományilletékes parancsnok által vezetett önálló állománytáblával rendelkező szervként a hivatásos állomány legfeljebb 1 tagját jogosult megjelölni.”

Szintén ILO egyezményt sért – annak pontatlan meghatározása miatt – a Hszt. 33/B.§ (2) bekezdése, mely szerint „a fegyveres szerv nem köteles tájékoztatást adni, ha ez olyan tény, információ, megoldás vagy adat nyilvánosságra kerülésével járhat, mely a rendvédelmi érdekeket vagy a fegyveres szerv jogos érdekeit ill. fegyveres szerv működését veszélyeztetné”, ennek keretében a megfogalmazás pontatlansága miatt álláspontunk szerint a szakszervezet bármilyen nemű tájékoztatás kérése megtagadásra kerülhet, ellentétben ilyet a kamarai jogosítványoknál nem olvashatunk.

Szintén ILO egyezményeket sérthet a szakszervezet ellenőrzési jogának megszüntetése, például a dolgozók munkakörülményeinek, szolgálati idejüknek, túlóra elszámolásaiknak ellenőrzése. Figyelemmel arra, hogy ezen ellenőrzési jogosultságokat más hatóság sem kapta meg, illetve korábban sem volt ennek birtokában.

Amely személyeknek joga van a szervezkedésre (pl. a rendőrség és a hadsereg kivétel minden más rendvédelmi és fegyveres testületnél dolgozókra), azokra természetesen alkalmazandóak az ILO 87. sz. és az egyéb szervezkedési szabadságra vonatkozó egyezményei is (pl. a szakszervezeti tisztségviselők védelméről és munkaidő-kedvezményéről szóló 135. sz. egyezmény), esetenként bizonyos szűk korlátokkal (a kollektív tárgyalásra és a sztrájkjogra vonatkozóan – 98., 151. sz. egyezmények).

Tekintettel arra, hogy a Magyar Köztársaság az ILO 87. számú egyezménye alapján nem jelentette le, hogy kik azok, akikkel szemben korlátoznák a szervezkedés szabadságát, így semmilyen jogosítványszűkítés nem fogadható el.

A Hszt. új rendelkezései a rendvédelmi kar felállításáról, annak egyes jogai tekintetében olyan jogosítványokat állapít meg, amelyek a szakszervezetek jogai, így ez a kamarai szervezet alkalmas lehet e jogok körében a rendvédelmi szerveknél és a fegyveres testületeknél gyakorolható szervezkedési szabadsághoz való jog korlátozására is. A Magyar Rendvédelmi Kar hatásköre nemcsak a rendőrségre, hanem más rendvédelmi és fegyveres testületek hivatásos tagjaira, valamint közalkalmazottaira (a Hszt. új szövegezésében „fegyveres rendvédelmi szervek”- 29.§ (2) bekezdés) is kiterjed.

A rendőrségen kívüli többi szervezet esetében (büntetés-végrehajtás, katasztrófavédelem, polgári nemzetbiztonsági szolgálat, adó-és vámhivatal- 29.§ (3) bekezdés) a szervezkedés szabadsága nem zárható ki (bár a jogszabály ezt a rendőrség esetében sem zárja ki), ezért azokra alkalmazni kell az ILO egyezményeket.

Ebből a rendelkezésből kiindulva, azok a jogok, amelyek ebben a körbe esnek, a szakszervezetek jogai közé tartoznak, azaz azokat a kamarák nem gyakorolhatják olyan módon, hogy az „ellehetetlenítse” a szakszervezeteket azzal, hogy a szakszervezetek számára a munkáltató a kar jogaira való hivatkozással már nem biztosítja azokat, vagy korlátozza azok gyakorlását. A Magyar Rendvédelmi Kar 29/A.§-ban szabályozott jogok egybeesnek a szakszervezetek számára fenntartott jogokkal, ami szintén nemzetközi egyezményekbe ütközik.

A fentiek értelmében álláspontunk szerint az ILO 87. sz. és 151. sz. egyezményekben foglaltakat sérti a Magyar Rendészeti Kar alábbi jogosítványai:

A törvénymódosítás 29/A.§ (4) bekezdés a) pontja, mely szerint az MRK a) ellátja az érdekképviseletet a foglalkozás gyakorlásával összefüggő ügyekben e) véleményét ki kell kérni ea) szolgálati viszonnyal, valamint közalkalmazotti viszonnyal összegfüggő kérdésekben eb) a központi és társadalombiztosítási költségvetésnek a szolgálati viszonyban és a közalkalmazotti viszonyban állókat érintő rendelkezéseivel összefüggésben, valamint ec) az igazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben, f) a miniszter útján kezdeményezheti a kormánynál a tagjai élet és munkakörülményeit foglalkoztatási feltételei és a hivatás gyakorlását érintő jogszabályok megalkotását, illetve módosítását h) kezdeményezheti a miniszternél a szolgálati viszonnyal és a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos jogszabálysértő gyakorlat megváltoztatását o) szolgálati viszony, valamint közalkalmazotti jogviszony tekintetében meghatalmazás alapján képviseli tagját a bíróság vagy hatóság előtti eljárásban (5) a fegyveres szerve vezetője köteles kikérni az MRK véleményét a személyi állomány szolgálatteljesítésére, illetve munkavégzésére szolgálatteljesítési idejére, illetve munkaidejére, pihenőidejére, jutalmazására, valamint juttatásaira vonatkozó a hatáskörébe utalt szabályozásról. (6) az MRK jogosult véleményezni a tagjait, csoportját érintő munkáltatói intézkedést, döntést vagy annak tervezetét, ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezni.

A fentiek alapján kizárólagosan szakszervezeti jogosultságoknak tekinthetők, így megdöbbentő, hogy ezen szabályok kiemelt részei viszont a szakszervezetekre vonatkozó törvényi részben nem találhatók meg.

A törvénytervezet rendvédelmi érdekegyeztetés fórumai sértik a szervezkedési szabadság védelmét és sértik a szakszervezetek egyeztetési jogait azon rendelkezések, melyek a rendvédelmi érdekegyeztetés fórumaiban, és sértik az ágazati párbeszéd elveit is, mely esetben a rendvédelmi érdekegyeztetés fórumaiban kizárólag az MRK részére biztosítják a részvételi lehetőséget, lásd Hszt. 32.§-ban foglaltakat.

Sérti a Hszt. módosítás az ILO 140. számú egyezményét a fizetett tanulmányi szabadságról. Ezen egyezmény első és második cikke szerint „minden tagállam köteles megfogalmazni és alkalmazni egy olyan politikát, amely arra irányul, hogy az országos szokásainak és feltételeinek megfelelő módszerekkel és szükség esetén szakaszokban előmozdítja a fizetett tanulmányi szabadságot az alábbi célokra: c) szakszervezeti oktatásra”.

A Hszt. módosítás a fenti egyezményt megsértve kihagyja a szakszervezeti oktatásra korábban biztosított rendkívüli fizetett szabadság jogintézményét.

/: Holecz Gábor :/ Elnök sk.