Ennyivel nőhet a törlesztőrészleted a forintosítás után

Néhány részletet még rendezni fog a holnap megjelenő forintosítási törvény, viszont a kedden benyújtott fair bank törvény alapján már ismerjük a hitelnyújtás alapelveit, ezért kiszámoltuk, mennyi lehet az átváltás utáni törlesztőrészletünk.

 
 


A forintosítás során a devizahiteleket váltják át forint alapú hitelekre. Mivel a folyamat várhatóan piaci alapú lesz, ezért megnéztük, hogy mekkora törlesztőrészlettel számolhatunk a kiváltás után.

A jelenlegi átlagos tartozás mértéke valamivel több, mint hétmillió forint, ezért a februári elszámoláskor ezzel az összeggel számolhatunk. Egy ekkora kölcsönből (átlagos egyoldalú kamatemelés, és átlagos árfolyamrés mellett) nagyjából kétmillió forint jár vissza, azonban mivel élő szerződésről van szó, ezért ez gyakorlatilag a törlesztőrészlet csökkenésén fog meglátszódni.

Ennyit számít az elszámolás

A banki elszámolás miatt a törlesztőrészletek átlagosan 28 százalékkal csökkenhetnek, a tőketartozás pedig nagyjából 20 százalékkal lehet kisebb. A fair bank törvény ugyan nem szabályozza, hogy mekkora lehet a devizahitelt kiváltó forinthitel kamatlába, de valószínű, hogy a kamatfelárnak meg kell egyeznie a felvételkor alkalmazottal. Ennek köszönhetően a kamatszint bankonként, sőt szerződésenként eltérő, emiatt változó, hogy jól vagy rosszul járnak ezzel az adósok. A fő kérdés az lehet, hogy a jelenlegi (az átváltás pillanatában meghatározott) MNB alapkamat alacsonyabb-e a hitel felvételének időpontjában lévő bankközi deviza-kamatlábnál (a legtöbb esetben CHF-LIBOR). Amennyiben a hazai alapkamat alacsonyabb, akkor az adós jól jár a forintosítással, viszont, ha magasabb, akkor plusz terhet kap az átváltásnak köszönhetően.

Mennyivel nő a törlesztőrészlet?

Az eltérések különösen szembetűnőek akkor, ha egy 2005 márciusában felvett, 3,26 százalékos kamatú svájci frank alapú hitelt hasonlítunk össze egy 2008 márciusában felvett hitellel, aminek a kezdeti kamata is 4,72 százalékra rúgott a jegybank statisztikái alapján. Erre mind a két esetben rá kell számolni a rendszeres költségeket, amelyek körülbelül 1,5 százalékot tesznek ki. A kamatfelárat tehát ezekhez a kamatszintekhez képest kell megállapítani, így ezekben jelentős eltérés mutatkozik, mivel a korábban felvett kölcsön kamatfelára 3,76 százalék, addig a későbbi esetén csupán 2,22 százalék (rendszeres költségeket beleértve). Azt érdemes hozzátenni, hogy mind a két időpontban jellemző volt a svájci frank alapú devizahitelezés.

A cikkhez tartozó képet itt nézhetik meg: tovább»


A fenti kölcsönökkel számolva azt láthatjuk, hogy amíg a 2008-ban felvett hitel esetén a teljes hiteldíj mutató (THM) 0,4 százalékkal csökken, addig a 2005-ben felvett esetén a THM 1,1 százalékkal növekedni fog a hitelkiváltáskor. Ennek oka, hogy a kezdeti kamatfelárat rögzítheti a törvény, vagyis a mostani MNB alapkamathoz képest a felvételkori CHF LIBOR (bankközi kölcsön alapkamata, ez alapján számolják a hitelek kamatát) eltért a mostani BUBORtól (magyar bankközi kamatláb).

 Ez a törlesztőrészletekben is megmutatkozhat, amíg a korábban felvett kölcsön részletei közel hétezer forinttal nőhet, addig a később felvett hitel esetén nagyjából megegyezik az elszámolás utáni részletekkel.

Különösen akkor érdekes ez a dolog, mivel így azok az adósok járhatnak rosszabbul, akik jóval a válság előtt vettek fel devizahitelt, míg akik a válság alatt, azok jól járhatnak a forintosítással.