Évekre lenyelhetik a cégek a túlórapénzt

 A kormány lépett egyet hátra

Újabb szintet lépne a hazai „rabszolgatartás”, de úgy tűnik, hogy a gyakorlatban mégsem lesz könnyű keresztülvinni. A kormány máris lépett egyet hátra – írja a HVG.

Vihart kavart az a törvényjavaslat, amellyel a kormány több ponton módosítaná a munkaidő szabályozását. A legnagyobb felháborodást a munkaidőkeret hosszabbításának terve váltotta ki: július elsejétől ezt egy évről három évre hosszabbítanák meg.

Ha ön általános munkarendben dolgozik, például egy irodában tölti munkás hétköznapjait 9 és 17 óra között, akkor valószínűleg nem ismeri közelebbről a munkaidőkeret fogalmát. Pedig nagyon fontos intézményről van szó, mert például a több műszakban működő gyárakban, vagy az olyan szezonális ágazatokban, mint a mezőgazdaság és a turizmus, gyakran előfordul, hogy éjjel, hétvégén vagy ünnepnapokon is dolgozni kell. A munkaidőkeretnek pedig épp az a célja, hogy a cégek az alkalmazottaikat be tudják osztani ezekre a napokra is.

Praktikusan: egy többműszakos, állandóan termelő gyárban a főnökök meghatározzák, kinek kell bemennie például vasárnap dolgozni, de ezt persze csak úgy tehetik meg, hogy egy bizonyos hosszabb időtartam alatt a dolgozó terhelése összességében ne legyen nagyobb a megengedettnél (vagyis a főnök nem dolgoztathatja agyon a beosztottját, de rugalmasan mondhatja meg mindenkinek, hogy mikor álljon a szalag mellett).

Az az időtartam, amelyen belül ez a beosztás megtehető: a munkaidőkeret. Ez jelenleg alapesetben legfeljebb 4 (esetleg 6) hónap lehet, ami azt jelenti, hogy – maradva a példánál – a munkás legfeljebb a 4 vagy 6 hónapos ciklus végén megkapja a túlórák, az éjszakázás, a hétvégék és a hasonló extrák után járó pótlékait.

Ám azokban a nagyobb gyárakban, ahol van szakszervezet, a dolgozók és a cég között kollektív szerződést is lehet kötni, amelyben a 4 hónapot legfeljebb 1 évre ki lehet tolni. Már ez is elég aránytalannak tűnik a dolgozók szempontjából, de a parlament előtt lévő új törvényjavaslat még sokkal durvább szabályt hozna: 3 évre tolná ki a munkaidőkeret lehetőségét.

Tegyük fel például, hogy egy Magyarországon működő autógyárnak úgy felfut a rendelésállománya, hogy rövid idő alatt több autót kell gyártania, ezért a szokásosnál több munkást rendel be vasárnapi vagy éjjeli műszakba. Az autók elkészülnek, a kocsit értékesítik, a céghez befolyik a vételár, de nem azonnal kell kifizetnie a munkára rakódó pótlólagos költségeit, csak három évvel később. Ezt a cégek számára igen gáláns lehetőséget tervezi megszavazni a magyar parlament, amelynek döntéshozói szerint úgy tűnik, hogy a magyar munkás várhat a pluszpénzére.

A helyzetet a valóságban az enyhíti, hogy a dolgozók érdekérvényesítő képessége az általános munkaerőhiány miatt az utóbbi időben javult. Az elmúlt hónapok sztrájkjai és sztrájkfenyegetései is jelzik, hogy nem lehet mindent ilyen könnyen lenyomni a dolgozók torkán. Ha ezt a módosítást is átlátják, akkor várhatóan ez ellen is tiltakozni fognak.

A három évre kiterjesztést csak a kollektív szerződés módosításával lehetne megtenni, amihez a helyi szakszervezetek jóváhagyása is szükséges, és mi azt fogjuk javasolni, hogy ebbe ne menjenek bele – mondja Spieglné Balogh Lívia, a Vasas Szakszervezet alelnöke. A tervezet visszavonását követeli Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) , Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) is.

Az autóipari munkavállalói érdekképviseletek közül az Audinál, az Opelnél, a Bosch-csoportnál, a Mercedesnél és a Lear vállalatnál működő szakszervezetek is tiltakoztak a tervezet ellen. Az egész magyar gazdaság működése szempontjából sem lényegtelen győri Audinál a helyi szakszervezet közölte, hogy ebben a témában még tárgyalni sem hajlandó, nemhogy megegyezni, szerinte az uniós irányelvnek sem felel meg az elképzelés. Azt pedig kifejezetten sérelmezi, hogy a javaslat benyújtása előtt nem egyeztettek a munkavállalók képviselőivel.

Egészen pontosan a kormány csak a hozzá közel álló szakszervezeti konföderációkkal, a Munkástanácsokkal és a Ligával ismertette, mire készül, ennek a két szövetségnek is voltak kifogásai, amikor pedig a kormány szembesült a hatalmas felháborodással, azt ígérte, tárgyalni fog. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt heti Kormányinfón azt mondta, a tervezetet meg kell vitatni, neki vannak fenntartásai, és osztja a szakszervezetek egyes aggályait. Úgy tűnik, tényleg lesz tárgyalás, a Munkástanácsok elnöke a Népszavának úgy nyilatkozott, hogy a kérdést megvitathatják a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) május 3-ra összehívott ülésén. A meghívókat már meg is kapták a szakszervezeti vezetők. Kérdés, mennyi esély van arra, hogy a kormány a szakszervezetek nyomására meggondolja magát, mindenesetre a jelek szerint nem akarta szítani az elégedetlenség tüzét május elseje, a munka ünnepe előtt.

A hároméves munkaidőkeret egyébként azért is tűnik nagyon soknak, mert a hektikusan változó magyar munkaerőpiaci szabályozást nézve szinte beláthatatlan időnek számít. Maradva a munkaidőkeret példájánál, régen ez még legfeljebb két hónap lehetett, vagyis a gyáraknak minden második fizetés alkalmával rendezniük kellett a számlát. Most a három év azt jelenthetné, hogy a távoli ködbe vész a fizetés egy részének folyósítása.

Ha a cég időközben csődbe megy, felszámolás alá kerül, vagy egyszerűen felmond a munkavállalónak, akkor természetesen ki kell fizetnie a túlórák után addig bennragadt pénzeket. Ha ott van a pénz a kasszában. Ha nincs ott, akkor a dolgozók szempontjából az már veszett fejsze nyele.

Három év alatt sokkal nagyobb összegek halmozódhatnak fel, mint pár hónap alatt, és ha a cég fizetésképtelen, akkor sokkal nagyobb összegek ragadhatnak benn véglegesen. Ehhez pedig a munkavállalók a gyakorlatban nem nagyon tudnak hozzájutni. Az Országos Foglalkoztatási Alapból kaphatnak ugyan némi kompenzációt, de ha ez nem elég, akkor legfeljebb munkaügyi perben érvényesíthetik a követelésüket, de ezeket általában el sem indítják, hiszen a pénzek behajthatatlanok, a jogi eljárások pedig évekig húzódnak, kétes eredménnyel.

Forrás: HVG