Goodfriend, az érinthetetlen

Nem érdemes lélegzetünket visszatartva várni az amerikai külügyminisztérium döntésére: nincs esély arra, hogy az USA budapesti ideiglenes ügyvivője valaha magyar bíróság elé álljon. Az Egyesült Államok még soha nem szolgáltatta ki diplomatáját idegen ország joghatóságának.

 .

Legalábbis az interneten nem található ilyen precedens, és a megkérdezett szakértők sem hallottak ilyen esetről. A nemzetközi joggyakorlatban számos érdekes, mi több, botrányos történetet jegyeztek fel. Ám ezek között egy olyan sincs, amikor diplomata immunitásáról munkájával, a hazai utasítások követésével összefüggésben mondtak volna le.

Goodfriendnek aligha kell a tárgyalóterembe mennie...
Goodfriendnek aligha kell a tárgyalóterembe mennie…
Teknős Miklós

A diplomáciai mentesség a történelem előtti korokból származik. Még országok sem voltak, amikor kialakult az a gyakorlat, hogy különböző embercsoportok, klánok, törzsek nem ütik agyon egymás követeit, ugyanis ebben az esetben nem lehetett volna öldöklés nélkül megbeszélni a vitás ügyeket.

 
A diplomáciai kapcsolatokat szabályozó 1961-es bécsi konvenció tágan értelmezi a diplomáciai mentességet, s az, hogy az USA elvben lemondhat erről, nem bír különösebb jelentőséggel: még sosem tette.

1993-ban egy amerikai diplomata autójával Moszkvában halálra gázolt egy kislányt. 36 órán belül elhagyta Oroszországot, nem szenvedett semmilyen jogkövetkezményt, megmaradt a külügyminisztérium állományában.

1998-ban az USA vlagyivosztoki főkonzulja ütött el egy orosz fiatalembert, aki mind a négy végtagjára megbénult. A diplomatát hazarendelték, de egy szövetségi fellebbviteli bíróság 2006-ban úgy döntött, hogy mivel munkájával összefüggésben használta autóját, polgári perben sem lehet tőle kártérítést igényelni.

E két eset azonban eltörpül a pakisztáni Lahore-ban történtek mellett. Itt egy a CIA által alkalmazott amerikai „civil” – arra hivatkozva, hogy bizonyára ki akarták rabolni – agyonlőtt két, őt motorkerékpáron követő személyt, feltehetőleg a pakisztáni katonai hírszerzés embereit. Egy harmadik áldozatot a helyszínre érkező hamis rendszámú, fegyveres amerikaiakkal megpakolt terepjáró gázolt halálra.

Az Egyesült Államok utólag diplomatának minősítette őrizetbe vett állampolgárát, akinek autójából egy egész kis arzenál került elő. A férfinak sehol nem kellett bíróság elé állnia, az USA nagykövete kísérte el a repülőgépen, amint elhagyta az országot. Az áldozatok rokonainak a pakisztáni állam fizetett kártérítést.

A diplomáciatörténet még ennél is extrémebb eseteket is ismer. 1979-ben Burma Srí Lanka-i nagykövete agyonlőtte a feleségét, amiért az megcsalta. A kiérkező rendőrséget diplomáciai immunitására hivatkozva nem engedte be a rezidenciára, majd hátrament a kertbe, és a buddhista hagyományoknak megfelelően máglyán elhamvasztotta a holttestet. A diplomatát Burma „hazahívta állomáshelyéről”.

1984-ben Líbia londoni nagykövetsége előtt tüntetést tartottak. Az épület ablakából pisztollyal lelőttek egy brit rendőrnőt. A líbiaiak nem működtek együtt a vizsgálattal, sosem derült ki, ki lőtt.

Mentességükre hivatkozva diplomaták többek között nemi erőszakot, családon belüli súlyos bántalmazást, kábítószer-csempészetet, betörést és fegyveres támadást is úsztak már meg. A bécsi konvenció miatt az ugandai nagykövetség egyik munkatársa az Egyesült Államokban 400 páncéltörő rakéta illegális beszerzése után is elkerülte az eljárást.

 

Akad egy ellenpélda

1997 januárjában Washington belvárosában az erősen ittas Georgi Maharadze 150 kilométeres sebességgel belehajtott az előtte haladó autóba. Egy tinédzser lány életét vesztette, négyen megsebesültek. A grúz nagykövetség első beosztottját Eduard Sevardnadze elnök személyes utasítására kiadták az Egyesült Államoknak. A férfit az amerikai bíróság héttől huszonegy évig terjedő börtönre ítélte. Végül három évet ült amerikai, majd két évet grúz börtönben, mielőtt elnöki kegyelemmel szabadult volna.