Gyorsan zsugorodik a magyar középosztály

 A társadalom és a gazdaság gerince

Egy széles és stabil középosztály megléte elemi érdeke egy országnak, mind gazdasági, mind társadalmi stabilitási szempontból, Magyarországon azonban a rendszerváltás óta épp ellentétes irányba haladtak a folyamatok – derül ki a Tárki „Társadalmi Riport 2016” című kiadványából. A hazai társadalom emellett erősen torzult, a jövedelmi középrétegbe való tartozás ugyanis nem garantálja, hogy az illető szociológiai értelemben is beletartozik a középosztályba, vagyis megfelel bizonyos életkörülményekkel kapcsolatos kritériumoknak. Relatív értelemben nem kiemelkedően szűk a magyar jövedelmi középréteg az európai átlaghoz képest, az abszolút – vásárlóerő-paritáson alapuló – jövedelmi viszonyokat nézve azonban elszomorító a magyar helyzet – írja a Portfolio.

 Középosztály – A társadalom és a gazdaság gerince

Nem túlzás azt állítani, hogy egy erős és széles középosztály elengedhetetlen feltétele egy jól működő gazdaságnak, emellett a társadalom stabil, kiszámítható működésében is kulcsfontosságú szerepe van.

A szélesebb középosztállyal rendelkező társadalmaknak alaposabb érdeke fűződhet a demokratikus berendezkedés fenntartásához, mint az oligarchikusabb, nagyobb egyenlőtlenségekkel jellemzett társadalmaknak – írja Tóth István György a Tárki „Társadalmi Riport 2016” című kiadványában.

A szerző módszertani megfontolások miatt a magyar háztartások jövedelmi besorolásakor a „középosztály” helyett a „jövedelmi középréteg” megnevezést használja, amibe a jövedelemeloszlás középértékétől 20%-kal feljebb, illetve lejjebb levőket sorolja.

  • Akiknek ennél kevesebb van, de még a szegénységi küszöb (általában a medián jövedelem 60%-a) fölötti jövedelemmel rendelkeznek, azokat az „alsó jövedelmi középrétegbe” sorolja.
  • Azokat, akik a medián jövedelem 120%-a és 200%-a közötti jövedelemmel rendelkeznek „felső jövedelmi középréteghez” tartozónak nevezi.
  • Végül pedig, akik a medián 200%-ánál több jövedelemmel rendelkeznek, a „jómódú” csoport tagjának számítanak.

A középosztály és a jövedelmi középréteg megkülönböztetésére azért van szükség, mert utóbbi csupán egyetlen eleme (nem feltétlenül elégséges) a középosztályba tartozásnak, az odatartozási feltételeknek a teljesítése ráadásul eltérő mértékű kihívásokat jelent a különböző országokban.

Mi a helyzet Magyarországon?

A jövedelmi középrétegek relatív aránya Magyarországon viszonylag magas. 2014-ben a magyar népesség körülbelül háromnegyede tartozott a medián 60%-a és 200%-a közötti jövedelemsávba. Ebből körülbelül 16% volt az „alsó- közép” (medián 60%-a és 80%-a között), 32% a „közép-közép” (a medián 80%-a és 120%-a között) és mintegy 28%-a a „felső-közép” rétegek (a medián 120%-a és 200%-a között) aránya. Az alábbi ábra az egyes jövedelmi rétegek népességarányainak és az összes jövedelmekből való részesedésének időbeli alakulását ábrázolja.

Míg a jövedelmi szegények 1987-ben a magyar népesség mintegy 10%-át tették ki, és ez a csoport az összes háztartási nettó jövedelem mintegy 4%-ával rendelkezett, addig 2014-ben (akkor a teljes népesség mintegy 18%-át kitevő) jövedelmi szegények az összes jövedelem 7%-át tudhatták magukénak.

A jómódúak aránya a vizsgált időszak alatt összességében nem változott, jövedelmi részesedésük viszont 13%-ról 16%-ra nőtt. A szerző ugyanakkor megjegyzi, hogy hogy ez a koncentráció nyilvánvalóan jelentősen alábecsültnek tekinthető. Alapos a gyanú, hogy a jövedelmi ranglétra legtetején elhelyezkedő háztartások mintegy 2-3%-a az összes jövedelem több mint 20%-ával rendelkezik.

Elgondolkodtató, hogy a középső jövedelmi rétegek mérete 40%-ról 32%-ra, jövedelmi részesedésük pedig 35%-ról 29%-ra esett ugyanebben az időszakban, vagyis a rendszerváltás óta nem épp kedvező irányba mozdult el a társadalom szerkezete, ugyanis pont a stabilitásban kulcsfontosságú szerepet játszó középosztály épült le a vizsgált időszakban.

Ez azonban nem minden, ugyanis – mint ahogy feljebb már szó volt róla – attól még, hogy valaki a jövedelmi rangsor közepén van, nem jelenti azt, hogy a szociológiai értelemben vett középosztálynak is a tagja. Ha a középosztályba tartozás megállapításához egy EU által is ajánlott mérőszámot használunk, akkor még sokkolóbb eredményt kapunk a magyar helyzettel kapcsolatban, ezen értelmezés szerint ugyanis csak akkor tekinthető valaki, ha például megfelelő nagyságú vagyonnal és megtakarítással rendelkezik ahhoz, hogy a család adott esetben képes legyen váratlanul felmerülő kiadások fedezésére anélkül, hogy ettől megrendüljön az anyagi biztonsága. A számok magukért beszélnek.

A meghatározás szerinti jövedelmi középrétegbe tartozók 75%-ának (!) gondot okozna egy váratlan kiadás, vagyis nem rendelkezik elegendő tartalékkal akár egy kisebb válsághelyzet átvészeléséhez. Emellett közel kétharmaduk nem engedheti meg magának, hogy otthonán kívül töltsön el egy egyhetes nyaralást.

Több megdöbbentő tény is kiolvasható a táblázatból, de talán még azt érdemes kiemelni, hogy az úgynevezett „jómódúak”, akik a legfelsőbb vagyoni réteget képviselik, közel harmada képtelen váratlan kiadásainak fedezésére, illetve ötödük nem tud elmenni sehova nyaralni.

Ez jól mutatja azt is, hogy az anyagi depriváció magas népességbeli aránya Magyarországon nem egyik vagy másik népességcsoport szegénységének a mutatója, hanem annak, hogy a magyar társadalom egésze tartozik az európai eloszlás aljához -vonja le a következtetést a tanulmány szerzője.

A fenti számok jól mutatják, hogy a magyar társadalom szerkezetében alapvető torzulás tapasztalható: nagyon jelentős az alacsonyan képzett, nélkülözésben élő csoportok aránya, kevesen vannak viszont azok, akik elég megtakarítással és folyó jövedelemmel rendelkeznek egy középosztályos kiadási szerkezet megfinanszírozásához, ráadásul nem is a társadalmi ranglétra közepén vannak.

Egymást követő szociológiai vizsgálatok szerint ez utóbbi, tehetősebb csoport (a szociológiai értelemben vett középosztály) valahol ott kezdődik, ahol a népesség jövedelemmel mért alsó kétharmada (és ezzel a jövedelmi középréteg is) véget ér.

 Hogyan teljesítünk Európa többi részéhez képest?

Relatív értelemben nem kirívóan rossz a helyzet Magyarországon, ami a jövedelmi középréteg arányát illeti. A magyar népesség kb. egyharmada található a szűk értelemben vett középső jövedelmi sávban, ami nagyobb arány, mint amit az európai országok többségében találhatunk.

Vannak persze olyan országok, ahol jóval szélesebb ez a csoport, összességében ugyanakkor a magyar jövedelmi egyenlőtlenségek mértéke nem kirívóan nagy. Túlzott optimizmusra azonban azért nincs ok, ha ennek a rétegnek a vásárlóerejét hasonlítjuk össze más európai országok középrétegével, sokkal borúsabb képet kapunk. Ez persze nem meglepő annak tudatában, hogy a magyar társadalmat – miképp arról már szó volt – alapvető torzulás jellemzi.

Látható, hogy a jövedelemhatárok alapján csak 5 országban rosszabb a középréteg abszolút értelemben vett jövedelmi helyzete, mint nálunk. Emellett beszédes az is, hogy a hazai felső középréteg jövedelmi tartományának felső határa alig éri el az osztrák alsó középréteg alsó határát.

Forrás: Portfolio