Ide vezetett a tömeges kivándorlás: több magyar lépett le, mint gondoltuk

600 ezernél is több magyar élhet jelenleg az Európai Unióban

Akár 600 ezernél is több magyar élhet jelenleg az Európai Unióban, ez a szám lényegesen magasabb a korábbi becsléseknél – derül ki a Portfolio összesítéséből. A legtöbben hivatalosan Németországban élnek, de még Dániában is van több mint ötezer magyar. Jórészt a tagállamok által megadott adatokból igyekeztünk dolgozni, és menetközben egy sor érdekességre is bukkantunk. Cikksorozatunk első része a magyar kivándorlásról.

Imádjuk az EU-t, mert szabadon járhatunk-kelhetünk

Kormányzati szinten időről időre komoly csatározásaink vannak Brüsszellel, a legnagyobb ellentét a menekültpolitika területén van. Ugyanakkor, ha a magyar embereket kérdezik, akkor a nagy többség még mindig támogatja összességében az Uniót, illetve azt, hogy hazánk is része legyen. Sőt, a magyarok 46%-a bízik az EU-ban, miközben a magyar kormány esetében ugyanez az arány csak 39% az idén tavasszal készült friss Eurobarometer-felmérés szerint.

Ha pedig arról kérdezik az embereket, mi a legjobb dolog az EU-ban, akkor nem meglepő, hogy a legtöbben azt válaszolják, amit a saját bőrükön éreznek. A legtöbben az áruk, a szolgáltatások és a személyek szabad áramlását említik, mint az Unió legfontosabb vívmányát, de részben ehhez a területhez kapcsolódik a második helyen említett Erasmus-ösztöndíjprogram is.

Ha külön a munkaerő szabad áramlásáról kérdezik a magyarok véleményét, akkor évek óta az figyelhető meg a hasonló felmérésekben, hogy legalább 75-80% támogatja azt, hogy az EU-n belül bárhol vállalhasson munkát. Vagyis nem túlzás azt állítani, hogy a magyar emberek számára ez az Unió legnagyobb vívmánya, 13 évnyi tagság után ma szinte mindenkinek van olyan családtagja, barátja, ismerőse, aki él vagy élt külföldön.

Eddig is voltak becsléseink

A fentiek ellenére évek óta senki nem tudja pontosan megmondani, hány magyar él az Európai Unióban, hiszen erre nincs egységes adatbázis. A becslések jellemzően legalább 300 ezer főről szólnak, a felső határ pedig megközelíti az egymilliót. Az utóbbi években az alábbi számokat dobták be a köztudatba:

  • A KSH Népességtudományi Intézete által 2015-ben publikált Demográfiai Portré szerint 2014 elején 330 ezer magyar élt Európában, ez három és félszerese volt a 2001-es számnak.
  • Szintén a KSH vezette az úgynevezett SEEMIG-projektet, melynek eredménye szerint 2013 elején 350 ezer olyan magyar élt a világban, akik 1989 után és legalább egy évvel a felmérés előtt hagyták el az országot.
  • 2014 tavaszán a külföldi cégalapítással foglalkozó kftkreator.hu oldal is elkészítette a maga felmérését, ők 600 ezerre becsülték az Európában dolgozó magyarok számát. A KSH-hoz hasonlóan ők is főleg a statisztikai hivatalok nyilvános adataiból dolgoztak néhány pontosítással (a Nagy-Britanniában élők számát például a sokak szerint alulbecsült kevesebb mint 100 ezer helyett az interneten keringő becslésre korrigálva 300 ezerben állapították meg – erre még visszatérünk).

Nagyjából a fentiek nevezhetők valamennyire megalapozott becslésnek, ezeken túl szóban “bármekkora számot” be lehet dobni gond nélkül. A fenti három felmérésben a közös pont, hogy részben az uniós tagállamok tükörstatisztikáit vette alapul kisebb-nagyobb korrekciókkal.

Ezek azonban több éves adatokra támaszkodnak, még a legfrissebb is legalább három éve, 2013-ban volt aktuális.

Akkor most mennyi is az annyi?

A fentiek után döntöttünk úgy, hogy itt az ideje egy friss adatbázist készíteni az Európai Unióban élő magyarok számáról. Természetesen “sok újat mi sem tudunk mutatni”, ugyanazokból a statisztikákból dolgoztunk, mint korábban. A számokat azonban igyekeztünk frissíteni a legújabb elérhető statisztikával, illetve rögtön az elején több fontos szabályt lefektettünk:

  • A szomszédos országokat Ausztria és Horvátország kivételével szándékosan nem vettük figyelembe, ugyanis Szlovákia, Románia és Szlovénia esetében is jelentősen torzította volna a statisztikát az ott élő magyar kisebbség.
  • Mindenhol először az elérhető nyilvános és hivatalos adatokat vettük figyelembe, majd ezeket korrigáltuk, ahogy azt a későbbiekben bemutatjuk. Néhány statisztikai hivatal honlapján nyelvi és egyéb akadályok miatt nehezen igazodtunk el, ezért minden tagállamot megkerestünk direktben is e-mailen kérdéseinkkel az ott élő magyarok számáról.
  • Bulgária, Észtország, Málta, Hollandia és Portugália statisztikusai többszöri megkeresésre sem válaszoltak, vagy egyáltalán nem tudtak adatokat küldeni az országukban élő magyarokról.
  • Ha valamelyik országban többféle statisztika volt elérhető, akkor igyekeztünk a Magyarországon születetteket figyelembe venni. Ettől eltérhetett a magyar állampolgárok, illetve a magukat magyar nemzetiségűeknek vallók száma.

Ezek után az alábbi számokat kaptuk:

Vagyis összesen a fenti európai országokban hivatalosan közel 570 ezer magyar él Európában, néhány jelzett kivételtől eltekintve ezek friss, 2016-os számok. Az nem meglepő talán, hogy a legtöbben Németországban élnek, a második helyen álló francia adat viszont első ránézésre is irreálisan magas, részben ezért is korrigáltuk később a számokat. Emellett Nagy-Britannia esetében vannak komolyabb fenntartásaink, ott a személyes tapasztalataink alapján irreálisan alacsonynak tűnik az alig 90 ezres hivatalos statisztika.

Ha a fenti számokat elkezdjük korrigálni, akkor lényeges eltérések lehetnek az ábrán. Az alábbi korrekciókat hajtottuk végre, mivel szerintünk ezekkel sokkal reálisabb számot kaphatunk:

  • A francia statisztikában valószínűleg technikai hiba van, az ezzel kapcsolatos kérdésünkre nem kívánt válaszolni a helyi statisztikai hivatal. Főleg akkor feltűnő a kiugró adat, ha ehhez hozzátesszük, hogy a francia hivatal szerint a közel 150 ezer magyarból mindössze 25 ezer tartozik az aktív (15-64 éves) népességbe. Ezért Franciaország esetében az Eurostat becslését vettük alapul, mely szerint 2016-ban 6818 magyar állampolgár élt az országban, ez sokkal reálisabbnak tűnik.
  • Ezzel máris “eltüntettünk” 140 ezer magyart, amit viszont jócskán ellensúlyozhat a brit hivatalos statisztika említett alulbecslése. A gond az, hogy a szigetországból nincs ennél pontosabb elérhető adat. 2014-ben a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) egy anyaga szivárgott ki a sajtóba, melyben 300 ezres valódi számot becsültek, ez lehet az egyik alternatív szám. A másik pedig a helyi tb-hivatalnál regisztrálók száma, eszerint 2004 és 2016 között több mint 205 ezer Magyarországon született ember igényelt társadalombiztosítási számot, ami a munkavállalás feltétele. Ezzel is vannak azonban problémák: egyrészt nem tudjuk, hogy közülük hányan vannak olyanok, akik már hazajöttek vagy elmentek más harmadik országba, másrészt 16 éves kor alatt nem kell tb-számot igényelni, harmadrészt pedig ez az adat sem számol a feketemunka (vélhetően nem elhanyagolható) hatásával. Ráadásul a brit statisztikai hivatal (ONS) a munkaerőpiaci felmérések alapján készíti a kimutatást, így a 90 ezres számban biztosan nincsenek benne például a gyermekek. A fentiek miatt összességében mi azt gondoljuk, hogy a 200-300 ezres adat sokkal reálisabb lehet Nagy-Britannia esetében, a korrigált modellben 250 ezer fővel számoltunk.
  • A kérdéseinkre nem válaszoló tagállamok közül Hollandia esetében az Eurostat 12 256 fős magyar populációról tud, ezt is szerepeltetjük a módosított ábrán. Szintén nem kaptunk választ a portugál statisztikai hivataltól, esetükben az Eurostat 480-as számot közölt. Bulgária esetében az európai hatóság 144 fős, Észtország esetében pedig 173 fős magyar populációról tud, Máltáról viszont nekik sincsenek adataik.

Így a fenti módosításokkal szerintünk ez a sokkal reálisabb grafikon az Európában élő magyarok számáról:

 Vagyis jelentősen akkor sem változik a szám, ha a fenti módosításokat végrehajtjuk, ebben az esetben kicsivel 600 ezer feletti adat jön ki. Így első ránézésre alig változott a kivándorolt magyarok száma azóta, hogy 2014-ben a kftkreator.hu elkészítette a saját összesítését. Ők azonban még közel tízezer fővel számoltak Szlovákiában, nyolcezerrel Svájcban, majdnem kétezerrel Norvégiában, ezerhatszázzal Romániában. Ráadásul ők a brit lakosságra vonatkozóan a már említett 300 ezres becslést fogadták el.

Ezekkel kiegyensúlyozva pedig máris több mint 70 ezres növekedésről beszélhetünk három év alatt.

Természetesen a fenti számok nem jelentik azt, hogy mindössze néhány év alatt több mint félmillió magyar hagyta el az országot, hiszen már az EU-csatlakozás előtt is éltek Nyugat-Európában. Nagy-Britanniában például 2003-ban már 12 ezer magyar lakott hivatalosan, míg Ausztriában 31 ezren voltak. Az egyik legnagyobb “felvevőpiacnak” számító Németországban 2009-ben alig 60 ezer magyar élt, vagyis nyolc év alatt megháromszorozódott a számuk. Ráadásul a német statisztikai hivatal (DESTAT) arról is közöl adatot, hogy a közel 200 ezer magyar hány éve él az országban, a legtöbben legfeljebb hat éve vándoroltak ki.

A statisztika szerint az átlagos magyar hét éve él Németországban, vagyis nem lehet arról beszélni, hogy a korábbi évtizedekben kivándoroltak jelentősen torzítanák a statisztikát, a nagy többség az EU-csatlakozás, illetve a német munkaerőpiac megnyitása után vándorolt ki.

Összességében az biztosan kijelenthető, hogy a 2004-es EU-csatlakozásunk óta több százezren próbáltak szerencsét hosszabb-rövidebb ideig Európában. Közülük még ma is több mint félmillióan élhetnek külföldön legálisan. Ahogy említettük, egy egész cikksorozatot szeretnénk a témának szentelni, szerintünk az igazán érdekes dolgok majd csak most jönnek, hiszen egy sor részletes adatot is megtudtunk a kivándorolt magyarokról.

Miért nem lehet pontos számot mondani?

A cikkben többször utaltunk arra, hogy sok esetben legfeljebb becslésekre vagy önkényes korrekciókra tudunk hagyatkozni. Persze sokkal egyszerűbb lenne, ha létezne egy egységes európai adatbázis a kivándoroltak számáról, azonban a legtöbb esetben még a statisztika módszertana is különböző: valahol csak a népszámlálások adataiból lehet kiindulni, a görögök és a horvátok például ezért tudtak csak 2011-es adatot mondani, máshol a munkaerőpiaci felmérésekből vezetik le a bevándorlók számát, illetve vannak külön becslések az adózási vagy tb-statisztikák alapján. A fő probléma mindegyikkel ugyanaz:

  • Nem tartalmazza azokat, akik illegálisan dolgoznak az országban. Az EU-ban ugyanis semmilyen bejelentési kötelezettsége nincs annak, aki külföldre költözik, így pedig akár több tízezer olyan ember is lehet a rendszerben, akik a hivatalos statisztikában nem jelennek meg.
  • A másik nehézség, hogy a fenti számok nem tartalmazzák az ingázókat, ez elsősorban Ausztria esetében lehet jelentős, a nyugati határ mentén a napi ingázás sem ritka.
  • A kivándorlásnál a visszatérés még rosszabbul dokumentált, ezért a nettó egyenleg még bizonytalanabb.

Nemcsak statisztikai problémák nehezítik a kivándorlók számbavételét. A kivándorlók körét eleve nehéz definiálni.

  • Az ingázó,
  • a néhány hónapot, évet külföldön töltő, illetve
  • az anyaországtól teljesen elszakadó, külföldön új életet kezdő

magyarok eltérő megítélés alá esnek, attól függően, hogy a kivándorlás jelenségét milyen aspektusból vizsgáljuk. Például a hazai potenciális munkaerőtartalék, a hazautalt jövedelem, a demográfiai kilátások szempontjából más-más kivándorló kategória lehet releváns.

Forrás: Portfolio