Így változhatnak a felmondás szabályai

Munka törvénykönyve

A kormányzat nemrégen közzétette a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályok módosításának a tervezetét. Egyelőre nem lehet tudni mikortól, de a változások várhatóan érintik a munka törvénykönyvét, a közszolgálatra vonatkozó joganyagot, a munkavédelmemről, valamint a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényt is. Kéri Ádám, a Liga Szakszervezetek munkajogászának segítségével a Piac és Profit áttekintette a legfontosabb változásokat.

 

   Hamarosan pontosításra kerül a három évvel ezelőtt elfogadott Munka Törvénykönyvének több passzusa is.  A néhány hete közzétett Mt. módosítási tervezet szerint a jogalkotó két területen a munkavállaló javára módosítaná a szabályozást. Az egyik terület a visszahelyezés, a másik pedig a munkavállaló számára megítélhető „büntető” kártérítés jogintézményével kapcsolatos – figyelmeztetett Kéri Ádám munkajogász a HR Portálon megjelent szakértői cikkében.

Szélesebb körben kérhetünk visszahelyezést

   A módosítás tervezete a munkaviszony helyreállítását a következő esetekben teszi lehetővé:

   „A munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha

a) a munkaviszony megszüntetése

aa) az egyenlő bánásmód követelményébe,

ab) a joggal való visszaélés tilalmába,

ac) a 65. § (3) bekezdésébe ütközött,

b) a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő volt,

c) a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.”

   A tervezet két ponton nyúl hozzá a munkaviszony helyreállításának a szabályaihoz. Egyrészt lehetővé teszi a munkaviszony helyreállítását abban az esetben, amennyiben a munkaviszony megszüntetése a joggal való visszaélés tilalmába (régen: rendeltetésellenes joggyakorlás tilalma) ütközött. A joggal való visszaélés lényege abban áll, hogy a munkáltató lépése nem ütközik konkrétan az Mt. valamely rendelkezésébe, mégsem szentesíti a jog a lépést, mivel annak gyakorlása visszaélésszerű volt. Ilyennek minősítette például a bíróság egy ügyben a közalkalmazott felmentését, mivel annak hátterében nem létszámcsökkentés, hanem a felek ellentéte húzódott meg.

   Egy másik ügyben joggal való visszaélésnek minősítette a bíróság a felmondást, mivel arra a munkavállaló helytálló szakmai kritikája adott alapot. Végezetül joggal való visszaélésnek minősítette a bíróság a határozatlan idejű munkaszerződés határozott idejűvé módosítását, mivel annak mögöttes indoka az volt, hogy a munkáltató a munkaviszony megszűnése esetén a munkavállalónak fizetendő juttatások megfizetése alól mentesüljön. Határozott idejű munkaviszony megszűnése esetén ugyanis a felmondási idő, felmondási védelem szabályai nem alkalmazandók, s végkielégítés sem fizetendő.

   Kikerülne azonban az Mt-ből az a szabály, miszerint visszahelyezés kérhető abban az esetben, amennyiben a munkáltató a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése nélkül szüntette meg felmondással a védett szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyát. Ezzel ugyanakkor a visszahelyezés körét a jogalkotó nem szűkítené, hanem ellenkezőleg bővítené! A munkavállalói képviselő jogviszonyának jogellenes megszüntetése ugyanis mind a felmondást, mind pedig az azonnali hatályú felmondást magában foglalja, míg a jelenlegi szabályozás csupán az első esetet szankcionálja.

Büntetné a jogalkotó a jogellenesen munkaviszonyt megszüntető munkáltatót

   A munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. Nem mindegy azonban, hogy milyen jogcímen érvényesítünk kártérítési igényt, hiszen a munkáltató kártérítési felelőssége limitált. A munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben a munkavállaló vagy tételesen bizonyítja a kárát vagy un. kompenzációs átalányt kér.

   A tételes bizonyítás keretében az elmaradt munkabér jogcímén követelt kárigény nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának az összegét, ami a korábbi szabályozáshoz képest újítás. Ez az abszolút felső határ, melyet a munkavállalónak tételesen is bizonyítania kell. Emellett követelheti egyéb kára megtérítését is azzal, hogy a megváltozott kártérítési szabályok alapján a munkáltatót széles körű kimentési lehetőség illeti meg (lsd. pl. az előreláthatóság követelményét).

   Tételes kárigénye helyett a hatályos Mt. lehetővé teszi azt is, hogy a munkavállaló a kár bizonyítása nélkül követelje a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díj összegét. Ezen túlmenően az bekezdése alapján a munkavállaló mindkét esetben jogosult a végkielégítés összegére is, mely megillette volna jogszerű felmondásnál. A kompenzációs átalány vonatkozásában szükségtelen rámutatni arra, hogy a jogalkotó nem volt túlzottan bőkezű a munkavállalók jogait illetően. Éppen ehhez az elemhez nyúlna hozzá a jogalkotó oly módon, hogy a munkavállaló a felmondási időre járó távolléti díja kétszeresét követelhetné. Ez sem túl nagy gesztus, de ha figyelembe vesszük, hogy olyan javaslat is felmerült, miszerint ehelyett állam javára történő közérdekű bírság kiszabása válna lehetségessé, megállapíthatjuk, hogy sokkal jobban járnak a munkavállalók.

Forrás: Piac és Profit