Ki ad munkát a kirúgott közszolgáknak?

 Lázár titkolózik

Érdekegyeztetést sürgetnek a közszféra szakszervezetei, mert a drasztikus létszámleépítések terveiről vagy a háttérintézmények átszervezéséről eddig nem ült le velük tárgyalni a kormány. A terület két legnagyobb tömörülése egy hetet adott Lázár Jánosnak, hogy eldöntse, mikor hajlandó megvitatni a javaslatokat – írja a Népszava.

 

   Fogy a türelem a közszférában. A terület szakszervezetei sorra hozzák nyilvánosságra azokat a tiltakozó leveleket, amelyeket Lázár János kancelláriaminiszternek és a kormány több tagjának címeztek, hogy érdekegyeztető fórumok összehívását sürgessék, mert semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptak sem a háttérintézmények tervezett átszervezéséről, megszüntetéséről, sem a ciklus hátralévő éveiben a teljes közszférát érintő százezres „átterelésekről”.

   A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) elnöke még a hónap elején megkereste Csepreghy Nándor és kérte az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT), vagy más fórum összehívását. Földiák András nem rejtette véka alá, mekkora megdöbbenést keltett a Miniszterelnökség miniszterhelyettesének évindító interjúja az ATV-ben, ahol bejelentette, hogy 100-200 ezer főt még ebben a választási ciklusban átirányítanának a piaci szférába, a szerinte egymillió állami alkalmazottból. Az elnök jelezte, hogy teljes tagságuk nemet mond a tervekre, mert sem indokoltnak, sem megvalósíthatónak nem látják azokat a magyarországi közszolgáltatások színvonalának és így a lakosság életminőségének romlása nélkül. Arról is tájékoztatta Csepreghyt, hogy a költségvetési intézményekben 694 700 fő áll alkalmazásban, legyen kedves nem ide sorolni a közmunkásokat, cserébe viszont jó lenne, ha megmondaná, mit takar az „átirányítás”, mert a dolgozók nem értik ezt a tisztázatlan fogalmat. Egyben biztosak a SZEF tagjai: az átlátható, tiszta koncepció nélkül a köztudatba bedobott fenyegetések nem a közszolgáltatások fejlődését szolgálják.

  Mivel érdemi válasz nem érkezett a kérésre, ráadásul Lázár János január 21-én felengedte a következő hatalmas léggömböt a közszolgálat viharfelhői közé az eltörlésre vagy beolvadásra ítélt háttérintézményi lista bejelentésével, a héten újabb levelek születtek. A SZEF elnöke most már az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) vezetőjével, Kuti Lászlóval közösen figyelmeztette a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy megsérti a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, amikor nem ül le tárgyalni a dolgozók képviselőivel. Lázár egy hetet kapott a szerdán elküldött levél megválaszolására.

   Felháborodtak a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) tagjai is. Az ő tiltakozásuk a megkérdezésük nélkül született tervek ellen azért különösen érdekes, mert ide tartozik az összes minisztériumi szakszervezet, de a KSH, a NAV, a nemzetbiztonság és a társadalombiztosítás, országos hatóságok, sőt a meteorológusok érdekvédelmi szervezete is. Szövetségük közleményében tehát saját kormányuknak teszik fel a kérdést: „Ennyit ér egy kormány ígérete?” A szöveg emlékeztet rá, hogy egy 2014 év végén született kormányhatározat tavaly októberig adott időt az egyes minisztereknek a közigazgatásban dolgozók életpályáinak kidolgozására. 2015 végén aztán ugyanez a kormány hatályon kívül helyezte ezt, törölte a közszolgálati életpályamodell tervét, a helyette elfogadott szöveg már csak a járási hivatalokban dolgozók életpályamodelljének kidolgozásáról beszél. A központi hivatalokban dolgozók keserűen állapítják meg, a kormány másfél évig hitegette őket, de most már ezt sem teszi.

  Ők is követelik a saját, Közszolgálati Érdekegyeztető Fórumuk összehívását, ahol arra is választ szeretnének kapni, vajon a január 14-én megtartott ülésen, ahol a téma „Az állami Tisztviselői Karral kapcsolatos koncepció megvitatása” volt, Lázár hogyan tudta megállni, hogy egyetlen szóval sem utalt az épp egy héttel később nyilvánosságra hozott drasztikus átszervezések terveire.

   A kormány a tűréshatárokat feszegeti a közszolgálat szinte minden területén, bízva abban, hogy a mindennapi kenyerüket féltő köztisztviselők és közalkalmazottak kis háborgás után mindennel megbékélnek. Úgy vannak vele, ha „kicsit túltolják a biciklit”, majd engednek egy-két apróságban, nem 72-73 háttérintézményt radíroznak le a térképről, párnak meghagyják az önállóságát, majd csepegtetnek egy kis pénzt néhány orvoscsoportnak, a vidéki járási hivatalokban kicsit többet kapnak a dolgozók.

   Közben azonban egyetlen szót sem hallani arról, hol és milyen feltételekkel kínálnak új munkahelyet a közszolgálatból kikerülő tízezreknek. Mert nyugdíjba biztosan nem tud elmenni 150 ezer ember a következő 1-2 évben, a piacon ráadásul bolti eladókat és betanított munkásokat keresnek, nem kirúgott hivatalnokokat. Őket is leginkább olyan helyeken, ahová nem mozdulnak a munkanélküliek sem, mert az alacsony bérek nem fedeznék az albérlet, az utazások költségeit, kevesebb maradna a zsebükben, mint ha közmunkában gereblyéznek tovább télen-nyáron. Hétfőtől ráadásul ezeket a közfoglalkoztatottakat is elkezdi a piac felé terelni a kormány, hiszen elindul a Nemzetgazdasági Minisztérium első foglalkoztatást segítő programja. Ebben a közmunkás minden hónapban megkapná a szerződéséből hátralévő időben a foglalkoztatást helyettesítő támogatás összegét attól kezdve, hogy piaci munkát talált magának. Mielőtt irigykedve számolgatnánk a súlyos százezreket, ne feledjük, a havi 22 800 forintból talán egy fuvar fával többre futja, de aki eddig nem tudott bejárni a közeli városba, ahol amúgy sem kell több képzetlen segédmunkás, annak ettől a hihetetlen csábítástól sem lesz könnyebb munkát találnia. Pláne, ha majd a kétdiplomás levéltárosokkal, tb-ügyintézőkkel és lapátra tett minisztériumi alkalmazottakkal kell versenyeznie. Ki van ez találva.

Forrás: Népszava