Ki marad ki?

 Béremelés az egészségügyben

A többlépcsős béremelés 95 ezer egészségügyi dolgozót érint, de így is vannak, akik kimaradtak belőle. A fiatal szakorvosok közül sokan kompenzációra várnak, az oktatók a felsőoktatási és az egészségügyi béremelés harmonizációjára, a védőnők a bértáblára – olvasható a Magyar Narancs cikkében.

„Az egészségügyben dolgozók bére az elkövetkező években több ütemben emelkedik” – mondta szeptember elején Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár, miután a nyári bértárgyalások után sikerült megállapodni a reprezentatív szakszervezetekkel és szakmai kamarákkal. Ennek eredményeként a szakorvosok és szakgyógyszerészek alapbére szeptember elsejétől bruttó 107 ezer forinttal nőtt, a második etapban jövő november elsejétől újabb 100 ezer érkezik. A szakdolgozók négy lépcsőben kapják meg a béremelést: idén átlagosan 26,5 százalékkal (végzettségüknek és a munkában eltöltött éveknek megfelelően) nőtt a fizetésük, erre jön jövő novemberben egy 12 százalékos, 2018 és 2019 novemberében pedig egy 8-8 százalékos emelés, mellyel az államtitkárság tájékoztatása alapján 2019-re átlagosan 65 százalékkal is nőhet egy-egy szakdolgozó bére.

Akiknek vékonyabb a borítékuk

Idén a kormány 19,5 milliárdot, jövőre 82,6 milliárd forintot biztosít erre, a cél, hogy néhány éven belül elérjük a visegrádi négyek szintjét, és a szektoronkénti rangsorban oda kerüljünk, ahol Európa legtöbb országában van az egészségügy: a harmadik-negyedik helyre. Jelenleg Magyarországon ez az utolsó harmadban van.

„Kezdetnek jó, de idejében, már 2017 folyamán gondoskodni kell a hasonló mértékű folytatásról. 2012–13-ban is volt emelés, aminek évekig nem lett folytatása és ez meg is látszik a kivándorlási statisztikákon” – véli Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke, aki részt vett az államtitkársággal való egyeztetéseken. Ha azt nézzük, hogy ma egy orvos átlag havi bruttó alapbére nem éri el a 300 ezer forintot, akkor sejthetjük, hogy a bruttó 107 ezer plusz önmagában nem lesz elég arra, hogy itthon tartsa az orvosokat, hogy hazahívja a külföldön dolgozókat, vagy hogy ne fogadjanak el hálapénzt – már amelyik szakterületen van.

„Az eddigi béremelésekhez képest valóban jelentős ez a mostani bérnövekedés, azok az orvosok, akik a közalkalmazotti bértábla szerint kapják a fizetésüket, jól járnak vele. A döntéshozók 95 ezer dolgozót emlegettek, ennél azonban vagy 30 ezerrel többen dolgoznak egészségügyi végzettséggel az egészségügyben. Vannak orvosok, akik vállalkozóként dolgoznak (a legtöbb háziorvos), őket az emelés nem érinti. Kimaradtak azok a nem egészségügyi végzettséggel rendelkezők is, akik az egészségügyben dolgoznak, például műszaki vagy gazdasági területen. Ahogy néhány fiatal szakorvos és az oktatók is rosszul jártak” – mondja Weltner János sebész. Ez utóbbi csoport igen speciális helyzetben van, hiszen „az orvosegyetemeken oktató orvosok nem számítanak orvosnak, ha egészségügyi béremelés van”. Ők akkor kapnak pluszpénzt, ha a felsőoktatásban van bérnövelés, az oktatók bére a professzori fizetésekhez igazodik. Ebből könnyen feszültség alakul ki házon belül. „A bérfejlesztés az oktatóknál is megtörténik, csak nincs szinkronban az orvosi béremeléssel: hol az egyik kap, hol a másik, hol az egyik érzi rosszul magát, hol a másik. Az oktatóknak ráadásul az is nehézséget jelent, hogy az oktatói státusz eléréséhez és megtartásához kutatásokra, tudományos munkára van szükség, amihez megint csak pénz kell. Az erre kiírt pályázatok viszont sokkal kevesebb forrást biztosítanak, mint amennyi kellene.” Weltner szerint ha a felsőoktatási és az egészségügyi szektort összehangolnák, ha minden betegellátó ugyanazon bértábla alá tartozna, illetve ha a bértárgyalásoknál az orvosegyetemek munkavállalóit képviselő szakszervezetek is az asztalnál lennének, elejét lehetne venni a konfliktusoknak. Az Emmi létrejötte mellett épp ez volt annak idején az egyik fontos érv: hogy ha egy kézben tartja egy minisztérium a különböző humán ágazatokat, akkor jobb az együttműködés. Az oktató orvosok egyébként ez év elején kaptak utoljára nagyjából 30 százalékos béremelést.

Az oktatók mellett a rezidensekben és fiatal szakorvosokban is felmerült a kérdés, vajon jobban járnak-e a béremeléssel. A rezidensek többféle – 100 ezer és 200 ezer forintos, illetve hiányszakmás – ösztöndíjban részesülnek. Ezek azonban nem számítanak bele az alapbérbe, így az ügyeleti és túlórák szempontjából ez nem jó megoldás.

A rezidensi időszak lejártával, azaz a szakorvossá válással az ösztöndíjakat nem kapják tovább a fiatalok, így a bevételük csökken. Erre találták ki átmeneti megoldásként a Fiatal Szakorvosok Támogatási Programját (FSZTP), amely bruttó 151 ezer forintos bérkiegészítést jelentett. Ez kompenzálhatta a rezidensi ösztöndíjak utáni fizetéscsökkenést, de ezt is csak az kaphatta, aki rezidensként részesült ösztöndíjban. Ezzel tehát a szakorvosok között is bérfeszültség alakult ki. A mostani béremelésnél a jogalkotó szándéka az volt, hogy ezeket az igazságtalan bérkülönbségeket eltüntesse, így a rezidensi ösztöndíjakat meghagyta, az FSZTP-t viszont eltörölte, és a fiatal szakorvosoknak is megadta a bruttó 107 ezres béremelést. Ezt az összeget úgy határozták meg, hogy egy átlagos ügyeleti számot véve mindenki megkapja az FSZTP szintű bért (nettó 100 ezer). Ez ugyanis már beleszámít az alapbérbe (amiből az ügyeleti díjakat számolják), így aki ügyel és túlórázik, jobban jár. Viszont a jövő novemberi újabb 100 ezres emelésig bizonyos esetekben így is fennáll egy 30-40 ezer forintos bércsökkenés.

Sipka Balázs, a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) elnöke elmondta: a konfliktus abból adódik, hogy egy átlagos ügyeleti óraszámmal számoltak, viszont nincs minden szakterületen ügyelet (például a patológián), és van, aki nem ügyel annyit, hogy ezt a bércsökkenést kompenzálja az emelt alapbérből számított ügyeleti díj többlete. Ez a szűk réteg ténylegesen rosszul jár. „Körülbelül 470-en kaptak FSZTP-t, ebből sokan tudnak ügyeletet vállalni. Hozzánk eddig 20-30 megkeresés érkezett olyanoktól, akiknek csökkent a bére” – mondta Sipka. Hozzátette, az államtitkárság most méri fel, kik tartoznak ide, és nekik felkínálja a választást a korábbi támogatás (FSZTP) és a mostani alapbéremelés között.

És az alapellátás?

„A szakdolgozók arányaiban és a munkájuk fontossága szempontjából is kevesebbet kapnak, mint az orvosok. Egy korábbi ígéret szerint az első lépcsőben minden szakdolgozónak járt volna a 26,5 százalékos emelés, ehelyett átlagban lett annyi. Az egyes kategóriák (végzettség és ledolgozott évek) között nagy az eltérés” – mondja Weltner János. Így a szeptemberi béremelésnél a legalacsonyabb kategóriában lévő ápolók csupán hatezer forintos emelést kapnak (111 ezer helyett 117 660, 2019 novemberére pedig 153 707 forintot), míg a legmagasabb szinten állóknak 45 ezer plusszal jár a béremelés első lépcsője (341 525 forintról 386 974-re, 2019 novemberére pedig 505 530-ra).

Ők még mindig jobban jártak, mint az alapellátásban dolgozók: a háziorvosokat, az alapellátásban dolgozó fogorvosokat és a védőnőket egyáltalán nem érinti a mostani béremelés. Bár az alapellátás megerősítése kormányzati cél, és ígértek is 10 milliárdot a háziorvosoknak, 2-2 milliárdot pedig a fogorvosoknak és a védőnőknek, a támogatással kapcsolatos érzések felemásak. A háziorvosokhoz augusztusban megérkezett a beígért támogatás (idén januárig visszamenőleg): ha a 10 milliárdot elosztjuk a praxisok számával, havi bruttó 130 ezer forintos többlet jön ki (ennyi járt 2015-ben is). Tavaly még úgy volt, jogszabály fogja meghatározni, hogy ezt az összeget a háziorvosok a szakdolgozói bér (vagyis a mellettük dolgozó ápolók, asszisztensek bérének) növelésére használják, ez azonban nem történt meg, így az orvostól függ, mit kezd a pluszforrással. „A legnagyobb baj az, hogy egységesen mindenki 130 ezer forintot kap, az is, akinek 500 betege van a praxisában, és az is, akinek 3000. A több páciens több szakdolgozót igényel, ami azt jelenti, hogy akkor is a bruttó 130 ezerből kell kigazdálkodnom a szakdolgozók bérét, ha ketten vannak, és akkor is, ha négyen” – foglalta össze a problémát Komáromi Zoltán XII. kerületi háziorvos. Ráadásul az a 2-300 háziorvos, aki területi ellátási kötelezettség nélküli praxist visz (vagyis nem köt szerződést az önkormányzattal), nem részesül e támogatásból. Éger István úgy véli, legalább további négy éven keresztül biztosítani kellene a havi 130 ezres pluszforrást, hogy a háziorvos szakorvosok bére megközelítse a szakellátásban dolgozókét, ám ha a jövő évi költségvetést nézzük, nem találunk kellő összeget erre elkülönítve.

A védőnőknél még bonyolultabb a helyzet: ők szintén megkapták a 2 milliárdos támogatást július végén, viszont az utalt összeghez nem volt útmutató, így a munkáltatótól függ a pluszforrás fölhasználása. Így aztán valaki kapott bérkiegészítést, más meg nem. Augusztus végére sikerült kieszközölni azt a jogszabály-módosítást, amely kimondja: a támogatást a védőnők bérére kell költeni. „Legkésőbb a szeptemberi bérkifizetéssel együtt kellett kapni a védőnőknek egy egyszeri bérkiegészítést az ellátottak száma alapján: volt, aki bruttó 100 ezret, volt, aki 300 ezret” – mondja Csordás Ágnes, a Magyar Védőnők Egyesületének (MAVE) elnöke. A bonyolult számítási rendszerben sok az eltérés, így azonos ellátási létszám esetén is a védőnők eltérő arányban kapják a bérkiegészítést. „Ezért mondjuk, hogy a védőnőknek is az egészségügyi szakellátásban használatos bértábla alá kell kerülniük, megszüntetve a jelenleg alkalmazott, az ellátottak száma szerinti bérkiegészítés rendszerét.”

Forrás: Magyar Narancs