Tisztelt Tisztségviselők, Kedves Tagjaink!
Sajnálatos módon, ma a legszomorúbb helyzete a NAV foglalkoztatotti körében, a kormányzati ügykezelőknek van.
Korábbi levelemben jeleztem, hogy a szakszszervezet kérésére, illetve kezdeményezésére, Tállai András Államtitkár úr, korábban az ügykezelők, illetve a munkavállalók 30%-os illetmény emeléséről döntött.
Azonban, a minimálbér emelések, amelyek a versenyszféra, és a kormány Állandó Konzultációs Fórumán köttetett, bebizonyította azt a tényt is, hogy az ügykezelők bére többségének jelenleg is a minimálbéren van, dacára a korábbi emelésnek.
A szakszervezet ismételt béremelést kezdeményezett, ugyanakkor az Államtitkár úr jelezte, hogy ez a kérdés már a hatáskörét meghaladja, így a VPDSZ kezdeményezte az egyéb fórumokon való megtárgyalását ennek a kérdésnek.
Ugyanakkor ügykezelőink részéről, illetve a szakszervezet részéről is felmerült, hogy vajon lehet-e esély az ő esetükben a kollektív alkura? A szakszervezet, az ügykezelők kérdéskörét ezért több szempontból is vizsgálja, hiszen a Kttv. vonatkozó rendelkezéséhez tartozó magyarázat is megerősíti azt a tényt, hogy gyakorlatilag az ő helyzetük a közszférában, a munkavállalókéval azonos.
Így a kérdés, melyet az ügykezelők felvetettek, jogos, és álláspontunk szerint valóban helye lenne az ő esetükben a kollektív alkunak.
Jelenleg azonban ezt a Kttv. fogalmilag kizárja.
Azonban a kérdés tekintetében több neves jogászt felkértem, hogy járják körbe ennek a témakörnek a jogi értelmezését, és az alábbi állásfoglalást kaptam, melyet szeretnék veletek megosztani és szeretnélek benneteket tájékoztatni, hogy ezzel a kérdéssel az érdekképviseletünk komolyan foglalkozik, ezért tájékoztatásul kérem, az alábbi szakvéleményt a kormányzati ügykezelőink, illetve a teljes tagság részére továbbítani szíveskedjetek.
„Tisztelt Elnök Úr! Kedves Gábor!
A Kormányzati ügykezelőkkel kapcsolatos kérdésére az alábbi választ tudom adni. A közszféra egészére igaz, hogy a munkaügyi kapcsolatok és a kollektív érdekegyeztetési, tárgyalási lehetőségek igen korlátozottak, a piaci (magán, illetve a versenyszféra munkajogának hatálya alá tartozó állami vállalatokkal) szemben súlyos korlátozások érvényesek. Erre bizonyos keretek között lehetőséget nyújt a nemzetközi jogi környezet, különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 154. sz. Egyezmény 1. cikkelyének 3. bekezdése, amely megengedi, hogy a nemzeti jog vagy gyakorlat a közszféra kollektív tárgyalásaira sajátos szabályokat állapítson meg. A Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete azonban több ízben hangsúlyozta (ld. legutóbb a 2015. április 4-én Modori László munkaerőpiacért felelős helyettes államtitkárnak küldött válaszlevelében, hogy az NGM álláspontját a Kttv. hatálya alá tartozók kollektív tárgyalásokhoz való joga kapcsán tévesnek, a szabályozást a nemzetközi jogi környezetbe ütközőnek tartja.
A Kttv. igaz teljesen kizárja a kollektív szerződéskötés lehetőségét, a kollektív tárgyalások előmozdításáról szóló 154. sz. ILO egyezmény szerint (amelyet Magyarország is ratifikált) azonban a közszolgálatra bár meghatározhatóak – a fentiekben hivatkozott cikkely alapján – különös szabályok (pl. a béralku csak a törvényhozás által meghatározott határok között mozoghat), de a kollektív alku teljes mellőzése nem megengedett.
A kollektív alku lehetőségét ma rendkívül szűk körben biztosítja a magyar jog a közszféra foglalkoztatási jogviszonyaiban. A közszférában kizárólag a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.] engedi meg szűk körben a kollektív tárgyalások folytatását és kollektív szerződések kötését. Megjegyzem, hogy kollektív szerződéseket jellemzően a gazdasági szférában kötnek, szemben a közszféra területével. Míg a piaci szférában a munkafeltételek meghatározásának egyik legfontosabb intézménye, addig a közalkalmazottak körében egy túlzottan behatárolt alkufolyamat eredményeként jöhet létre, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény kötöttségei, közalkalmazotti szabályzatok, ágazati végrehajtási rendeletek nagy száma miatt).
A köztisztviselői jogviszonyban és a szolgálati jogviszonyban – a kollektív tárgyalás helyett – kizárólag a konzultáció lehetőségét biztosítja a jogalkotó arra a célra, hogy a közszféra foglalkoztatottjai megfogalmazzák és képviseljék közös érdekeiket.[1] Kijelenthető, hogy a közszolgálatban a kollektív alku már az 1992. évi szabályozásban sem volt megfelelően biztosított, holott ez a fejlett ipari államokban gyakorlatilag általánosnak tekinthető, és ez felelne meg az ILO és a Szociális Karta irányadó rendelkezéseinek is, az új törvényi szabályozás pedig tovább szűkítette a szakszervezetek mozgásterét és lehetőségeit.
Összességében a kérdésére válaszként azt tudom adni, hogy ma a Kttv. kógens – eltérést nem engedő – jellegére a 9. § (4) bekezdése utal, amely egyértelművé teszi, hogy a Kttv. szabályaitól általános szabály szerint nem lehet eltérni, sem a közszolgálati tisztviselő számára kedvezőbb irányba, sem pedig a közszolgálati tisztviselő számára kedvezőtlen irányba. A felek csak abban az esetben térhetnek el a Kttv.-ben foglalt rendelkezésektől, ha az adott jogintézmény tekintetében ez kifejezetten engedélyezett számukra, és csak annyiban, amennyiben azt a törvény meghatározza. Az ezzel ellentétes megállapodásra, jognyilatkozatra a semmisség jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
A szakszervezet így a Kttv. hatálya alá tartozó kormányzati ügykezelőkkel kapcsolatban javaslatokat tehet, de kollektív megállapodást nem köthet. A szabályozás megváltoztatására nyitva álló lehetőség, hogy a Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete a szakszervezeti szervezkedés szabadságát sértő jogi környezet miatt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez fordul, és kéri, hogy az alábbi panaszokat vizsgálja ki, és álláspontját a nyilvánosság számára is hozzáférhető memorandumban közölje.
Budapest, 2018. február 4.”
[1] Ld. bővebben: Dr. Nacsa Beáta: Foglalkoztatás jogi szabályozása a közszférában A jogi szabályozás két neuralgikus pontja: az állásbiztonság és a kollektív alku
Tisztelettel,
Holecz Gábor elnök