Más megoldás is lenne, mint a közmunka

Az elsődleges munkaerőpiac szerepét is kezdi átvenni

A magyar kormány nagyon szereti a közmunkát, pedig ennél olcsóbb, hatékonyabb eszközei is lennének annak, hogy munkanélkülieket munkához juttassanak. Az egyik legfőbb gond, hogy úgy tűnik a magyar kormány sem tudja pontosan, mi a célja a közmunkával, miközben irdatlan összegeket költ erre a legkevésbé hatékony eszközre. A másik nagyon aggasztó elem, hogy az elsődleges munkaerőpiac szerepét is kezdi átvenni – derült ki egy az Európai Bizottság által rendezett szakmai beszélgetésen.

  Az aktív munkaerő-piaci intézkedésekről rendezett beszélgetést az Európai Bizottság (EB) Magyarországi Képviselete magyar, lengyel és szlovák kormányzati és nem-kormányzati szakértők, valamint az EB foglalkoztatáspolitikai főigazgatósága képviselőjének részvételével. Bár ezen intézkedések regionális tapasztalatai lettek volna fókuszba állítva, a beszélgetés központi témájának főszerepét hamar átvette a magyar közmunkaprogram, mely a legfajsúlyosabb kormányzati intézkedés jelenleg.
 
  A közmunkaprogram magyarországi torz, aránytalan alkalmazása az EU-ban egyedülálló, az EB országjelentéseinek kritikái között is állandó visszatérő eleme már évek óta. A rendszer finanszírozásának költsége ugyanis az elmúlt négy évben megnégyszereződött, a GDP 0,8 százalékára növekedett, és az előrejelzések szerint 2018-ra a mostaninak a duplájára emelkedik. A programból való eredményes kilépés aránya 13,8 százalékos volt 2014 első felében, ami arra utal, hogy a rendszer nem szolgálja kellő hatékonysággal a munkanélküliek visszavezetését a munka világába. (Összehasonlításképp: a lengyeleknél a közmunkaprogramban részt vevők 60 (!) százaléka tud elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon 3 hónapon belül – igaz, ott a közmunkaprogram sokkal szűkebb keretek közé van szorítva és sokkal célzottabb, mint a magyar.) A bizottság szerint a magyar gazdaság számára is sokkal hasznosabb lenne, ha ezt az összeget a magyar kormány inkább aktív munkaerő-piaci intézkedésekre költené – a közmunkaprogramra jelenleg 2-3-szor akkora összeg megy el ugyanis, mint az aktív munkaerő-piaci intézkedések finanszírozására. Az idei költségvetési keret 270 milliárd forint.
 
Cél nélkül szórjuk a pénzt
 
  A csütörtöki beszélgetésen kiderült, hogy a Magyarországgal munkaerő-piaci szempontból jól összehasonlítható Szlovákiában és Lengyelországban is létezik közmunka, azaz a kormányok használták őket, de teljesen más módon. Jirí Svarc, az EB foglalkoztatáspolitikai főigazgatóságának képviselője más tagállamok tapasztalatai alapján megjegyezte, hogy a közmunka a legkevésbé hatékony aktív munkaerő-piaci eszköz az aktivitás növelésében. Használni lehet, de egyértelműen meg kell határozni annak a kereteit – mint ahogy ezt általában más tagállamok is teszik.
 
  A magyar programmal az a baj, hogy nem világos, mi a kormány célja a közmunkaprogrammal – Svarc szerint a magyar kormánytól sem kap a bizottság erre egyértelmű választ. A rendszert pedig célzottan és differenciáltan kellene szerinte használni – meg kellene határozni, hogy a társadalmi felzárkóztatás, az alacsony jövedelműek kiegészítő keresethez juttatása (például Lettországban alkalmazták a válság kezelésekor, miután 20 százalékot zuhantak a bérek; az intézkedést most már kezdik kivezetni, ugyanis nincs rá szükség), vagy az elsődleges munkaerőpiacon történő elhelyezkedést segítő készségek fejlesztése a cél, ugyanis ezek hatékony működtetéséhez más-más megközelítések szükségesek. A magyar program egy hibrid rendszer, amely az előzőekből semmit sem határoz meg – emelte ki Svarc.
 
  A legaggasztóbb folyamatnak viszont azt nevezte, hogy a közmunka az aktív munkaerőpiac szerepét kezdi átvenni – utalt arra, hogy a bizottság tudomása szerint is számos esetben előfordul, hogy magas képzettséget igénylő pozíciókból bocsátanak el alkalmazottakat, hogy utána ugyanarra a munkára közalkalmazottként vegyék vissza például állami tulajdonú vállalatoknál vagy a közszférában. Erre példaként az állami médiavállalatot említette, ahol technikusok esetében történt ez meg, míg mások az utóbbi időben ismertté vált Klik-es esetet emelték ki.
 
  A beszélgetésen részt vevő belügyminisztériumi és NGM munkatársai viszont úgy vélték, hogy ezeket az eseteket ki kell vizsgálni, ugyanis ha valóban ez történik, akkor az lehet, hogy valami rendszerszintű hiba, amit korrigálni kell – szerintük a jelenlegi jogszabályok alapján – főleg köztisztviselők esetében például – nem lehetne azt megcsinálni, hogy valakit kirúgjanak és azonnal vissza is vegyék közmunkásként. Ehhez vagy pozíciót kell megszüntetni, vagy az állásnak kell egy bizonyos ideig betöltetlenül állnia. (A jelek szerint ezt a kiskaput találhatták meg a trükköt alkalmazók – a szerk.)
 
Mit tervez a kormány?
 
  Marosi Anna, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) elemzője a kormány jövőbeli terveit illetően elmondta, hogy a közmunka a jelek szerint marad középpontban, de célzottabb lesz – a programba jobban bevonnák a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülőket is, ami a kiszélesítést indokolja -, és próbálnak javítani az aktív munkaerőpiacra történő átlépés hatékonyságán. A munkaügyi központok szolgáltatásait is személyre szabottabbá próbálják tenni, ez a rendszer (legutóbbi verzió szerint) 2016-tól állna fel teljesen és kezdené meg működését.
 
  Csoportokra bontanák a munkanélkülieket: olyanokra, akik maguktól is találnak munkát, akiknek kell a munkaügyi hivatal segítsége, illetve olyanokra, akiket először csak a másodlagos munkaerőpiacon lehet alkalmazni és szükséges valamilyen átvezetés az elsődleges munkaerőpiacra.
 
  Törvénybe foglalnák, hogy a 25 év alattiak számára nem lehet megfelelő állásajánlat a közmunka. Az NGM tervei között szerepel továbbá egy olyan ösztönző is, hogy ha valaki a közmunkából elhelyezkedik az elsődleges munkaerőpiacon, akkor megkapná egy összegben a közmunkában még hátralévő időre neki járó, foglalkoztatást helyettesítő támogatás összegét, ami jelenleg maximum havi 22 500 forint. Ezt uniós társfinanszírozásból a kormány kiegészítené a munkáltatónak szóló bértámogatással is ezzel ösztönözve a korábban közfoglalkoztatásban dolgozó alkalmazását – mutatott rá az NGM elemzője.
 
  Van szándék az aktívabb eszközök felé történő elmozdulásra, ám erre a jövő évi költségvetésben nincs mozgástér – mondta Marosi. A kormány aktív munkaerőpiaci eszközökre 2007-14 között éves átlagban 80 milliárd forintot költött, ezt az összeget a következő időszakban – 2015-22 között – 96 milliárd forintra emelnék. Ezt az elmozdulást viszont főleg uniós pénzből valósítaná meg a kormány: a korábbi Európai Szociális Alapból (ESZA) származó források arányát az erre fordítható keretben 40-ről közel 70 százalékra emelnék. Ezzel, illetve a profilrendszer bevezetésével fel akarják gyorsítani a munkanélküliek visszavezetését az aktív munkaerőpiacra.
 
  Az beszélgetésen több szakértő – köztük Svarc – viszont az uniós forrásokra való túlzott támaszkodás kockázatára is figyelmeztetett: mint megjegyezték, ha a kormány az aktív munkaerő-piaci intézkedések felé történő elmozdulást túlzottan az uniós forrásokra alapozva hozza létre, akkor fennáll a veszélye, hogy ha ezek a források megszűnnek, akkor a rendszer finanszírozás nélkül marad, így fenntarthatatlanná válik a működése. Az álláskeresési idő felgyorsítása viszont nem működik hatékony profilrendszer és intézményi háttér nélkül.
 
  Marosi a kormány terveit felvázolva továbbá kiemelte: nem szerepel a tervek között, hogy (a másik, keményen kritizált lépést) a 3 hónapos munkanélküli juttatás időtartamát növeljék. Scharle Ágota, a Budapest Intézet szakértője utóbbival kapcsolatban megjegyezte: a közmunkaprogrammal és a munkanélküliségi juttatás időtartamának drasztikus lerövidítésével mindössze 50 milliárd forintot spórolt a kormány az elmúlt években, viszont 2-3-szor költ többet közmunkára, mint aktív munkaerő-piaci intézkedésekre. Pedig lehet, hogy sokkal olcsóbb lenne a hosszabb időszakra kifizetett juttatás, mint egyéb erőltetett intézkedések. Szerinte ugyanis olyanok is szép számmal kerülnek a munkanélküliek közé, akiknek vélhetően nincsen semmi másra szükségük, csak időre ahhoz, hogy megtalálják a képzettségüknek is megfelelő munkát. A mostani három hónap az átlagos több mint egy éves álláskeresési idővel viszont nem áll arányban. Ugyanakkor úgy vélte, addig nem lesz politikai szándék a közmunkaprogram visszafogására, amíg a közmunkában dolgozók csökkentik a munkanélküliek és növelik a foglalkoztatottak számát a statisztikákban, ez ugyanis túl nagy csábító erőt jelenet politikusok számára – főleg választás előtt.