Megvan, kik lehetnek a minimálbér-emelés vesztesei

 A Policy Agenda elemzése

A kormány 2017-ben és 2018-ban összesen 24,2 százalékkal emelné a kötelező legkisebb munkabér összegét. Politikai szempontból a jelentős béremelés a legalacsonyabb kategóriában vitathatatlanul „csodafegyvernek” tűnik, mégsem lehet rezsicsökkentés 2.0-ról beszélni – állapítja meg elemzésében a Policy Agenda.

A kutatóintézet szerint a kormány azzal a hírrel, hogy jelentősen emelkedik a minimálbér, azt a képet próbálja sugározni, hogy sikerült a gazdaságot helyreállítani. Nem véletlenül beszél a miniszterelnök hetek óta arról, hogy béremelésekre van szükség és a fejlődés új fázisába lépett az ország.

Régóta ismert, meglévő gazdasági kényszerként most teljesülhet az a régi szakszervezeti követelés, hogy a minimálbér nettó értéke érje utol a létminimumot. Ez az első lépés a dolgozói szegénység felszámolásához. A most bejelentett emelésekkel – amennyiben nem szalad el jelentősen az infláció, 2018-tól – a nyolc órában dolgozó legalább annyit keres majd, mint az egy főre jutó létminimum összege.

A legkisebb bér növelése csak a kezdet lehet

Ahhoz azonban, hogy a minimálbér emelése révén ne maradjon torz bérszerkezetű az ország és ne legyenek sokan a minimálbér környékén, több együttes lépés végrehajtására van szükség:

• Növelni kell a közfoglalkoztatottak bérét is, különben növekednek a társadalmi és területi egyenlőtlenségek.

• Ki kell kényszeríteni a cégeknél, hogy ne csak a minimálbér, és a garantált bérminimum emelését hajtsák végre, hanem az e fölötti kategóriákban is legyen emelés, különben összetorlódnak a bérek egy munkahelyen belül és ez feszültségeket okoz.

• Az állami vállalatoknál is meg kell emelni a béreket, azaz a kabinetnek, mint tulajdonosnak nem szabad egy számjegyű bérfejlesztéseket jóváhagynia.

• A közszférában dolgozók esetében is szükség van az általános bértáblák újragondolására, különben igazságtalan „élethelyzetek” jönnek létre (pályakezdők és az adott munkakörben évtizede dolgozók bére összecsúszik).

A tervezett és főleg a javasolt béremelések azonban vitathatatlanul politikai veszélyekkel is járnak. Az állami vállalatoknál, vagy a közszférában dolgozók bérének emelése miatt a költségvetési kiadások növekednek. Miközben a kormány arról beszél, hogy csökkenti a bürokráciát, és ezt – a Policy Agenda szerint tévesen – főleg az állami alkalmazottak számával, és a rájuk költött bérkiadásokkal hozza összefüggésbe, nehéz lesz a választóinak elmondani, hogy miért emeli – egyébként logikusan – a béreket.

A versenyszféra esetében ugyanez a politikai veszély ott érhető tetten, hogy a járulékcsökkentés hatását – azaz a két év alatt 6 százalékponttal csökkenő szociális hozzájárulási adóból megmaradó költséget – otthagyja a cégeknél. Másik megoldásként valamilyen adózási eszközzel kikényszeríti, hogy béremelésre költsék azt. Ez utóbbi konfliktus helyzetet teremtene a munkaadókkal, akikkel láthatólag a kabinet az utóbbi időben kompromisszumra törekszik.

Közmunkások a vesztesek?

A legnagyobb politikai kérdés a közmunkások helyzete. A közmunkások, politikai tényezők a kormányzati politikában. Az intézet kimutatta, hogy a közfoglalkoztatással erősen vagy nagyon erősen érintett települések esetén többen szavaztak a kormánypártokra, mint más településeken. Emiatt minden lépés, ami ezt a közeget akár indirekten is, de érinti, az veszélyeket rejt a Fidesz számára.

A kormányzati terv szerint a magasabb minimálbér „átkényszeríti” a közmunkásokat a versenyszférába. Olyan egészséges munkaerőpiaccal rendelkező megyék, mint a nyugati országrészben lévők, vagy például Pest megye és a főváros, ahol minimális (0,6 és 3,1 százalék közötti) a foglalkoztatottakon belüli arányuk, akár csökkenhet is a közmunkások száma. Azaz néhányan átkerülhetnek a „normál munkaerőpiacra”. Ez azonban nem várható a keleti országrészben, ahol 9-17 százalék között van a foglalkoztatottakon belüli közmunkás-arány. Ott nem az mozdítja ki az embereket a mostani helyzetükből, hogy látják, minimálbéresként többet kereshetnének. Ezekben a megyékben, ezekben a kistérségekben először a gazdasági problémákat kell megoldani, utána várható el ilyen lépés – állítják.

A közfoglalkoztatotti bérek befagyasztása, vagy minimális emelése viszont azt is jelenti, hogy azokban a térségekben, ahol az így foglalkoztatottak aránya magas, ott nem lesz növekvő belső kereslet. Az ugyanis a jelentősen növekvő bérekből adódhatna. Ezzel szemben az ország fejlettebb centrumaiban a minimálbér, és a garantált bérminimum emeléséből következő általános béremelési hullám több pénzt hagy a dolgozóknál. Ebből több szolgáltatást, terméket tudnak vásárolni, amely főleg a személyes szolgáltatások területén növekvő bevételek is jelent a helyi gazdaságnak. A fejlettebb centrumok tehát növekednek, míg a fejletlenebbek (több közmunkással rendelkezők) pedig inkább helyben járnak majd. Ez pedig növeli majd a már most is jelentős társadalmi egyenlőtlenségeket, az országon belüli migrációt.

Nagyot nyílik az olló?

A minimálbér mostani emelése politikai programként is értelmezhető, egyfajta „szavazatszerző” erővel bír. Végül is ez tehát nem egy rezsicsökkentés 2.0 program. Politikai szempontból nézve a folyamatot, a kormány lépésének köszönhetően sokkal bonyolultabb ez a folyamat, mint az, hogy a következő havi villanyszámlára rá lehet írni mennyit is takarított meg a választó – összegez a Policy Agenda.

Amennyiben a kormány hagyja, hogy a piaci viszonyok szabályozzák ezt a folyamatot, és csak ott kerül sor béremelésekre, ahol azt a munkaerő hiánya kikényszeríti, akkor ez visszaüt a kabinet megítélésére. Kedvezőtlen lesz, mert növekvő egyenlőtlenségeket okoz a társadalmon belül.

Forrás: napi.hu