Mi a helyzete, megítélése a borravalónak?

A borravaló munkajogi megítélése.

 

A vendéglátásban dolgozók körében szinte kivétel nélkül felmerülnek a következő kérdések. Jár(hat)-e borravaló a vendégektől a munkavállalóknak, ha igen, akkor elfogad(hat)ják-e azt. Összefüggésben lehet-e kezelni a borravalót a keresettel vagy erre történő hivatkozással jogszerűen lehet-e csökkenteni a dolgozók bérét? Mi a helyzet a felszolgálási díjjal? Kell-e adózni a borravaló után?



Mi is a borravaló?

Az 1991. évi 172. ILO egyezmény a „borravaló” fogalmát a következőképpen határozza meg: „A borravaló kifejezés azt a bérösszeget jelenti, amelyet az ügyfél önként ad a munkavállalóknak az ügyfélnek biztosított szolgáltatások fejében biztosított összegen felül.” (1)

A borravaló jogi természetét tekintve munkabérnek tekinthető (nemzetközi összehasonlításban is tiltott azonban a munkabér egészeként történő elismerése). Számos országban ennek – az elsősorban kereskedelmi jogi – szabálynak évszázados hagyománya van. Itthon, a már több mint két éve hatályba lépett Munka Törvénykönyve a következő módon rendezi a kérdéskört.

Borravaló, mint díjazás?

A munkaviszonyra tekintettel főszabályként a munkavállalót a munkáltatótól illeti meg díjazás. Kialakult üzleti szokások alapján azonban munkaviszony teljesítése során a dolgozó harmadik személyektől különféle anyagi juttatás elfogadására kaphat ajánlatot. Ilyen meghatározott díjazásnak (anyagi juttatásnak, „borravalónak”) minősül tehát minden olyan vagyoni értékű szolgáltatás, amelyet harmadik (kívülálló) személy a munkáltatót megillető szolgáltatáson felül a munkavállalónak nyújt. 

A köznyelvben „borravalóként” elhíresült juttatások elfogadásának tilalmát mondja ki a törvény, azzal a kitétellel, hogy ez alól a munkáltató felmentést adhat. Nem általános tilalomról van ebben az esetben szó, hanem a kérdés „munkajog rendszerébe” történő illesztéséről és rendezéséről.

A törvény indoklása a felmentés módjával kapcsolatban hozzáteszi: történhet az olyan módon is miszerint az általában kisebb összegű, szokásosnak tekinthető ajándék elfogadását engedi csak meg a munkáltató. Ki lehet kötni szóban és írásban is. A borravaló bérrel kapcsolatos viszonyáról fontos leszögeznünk, amit a törvény szintén tartalmaz, de a gyakorlatban számos probléma merül fel az értelmezésével: a munkavállalót munkaszerződés vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály (például jogszabály, vagy amennyiben létezik, kollektív szerződés) alapján megillető munkabért csökkenteni nem lehet arra való tekintettel, hogy a munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulásával a fentiekben meghatározott díjazásban részesült. A munkabér csökkentése tehát nem jogszerű erre történő hivatkozással és ettől munkaszerződésben sem lehet eltérni. A kérdés természetesen már a jogalkalmazásban is feltűnt: korábban a Legfelsőbb Bíróság is rögzítette (2), hogy a szabályszerű munkabér megfizetésétől nem lehet eltekinteni amiatt, hogy a munkavállaló az elvégzett munkájáért harmadik személytől borravalót kap.

Felszolgálási díj kontra borravaló – adójogi vonatkozások.

A gyakorlatban további problémákat okoz, hogy a borravalót külön kell választani a felszolgálási díjtól (mely az általános forgalmi adót is magában foglalja). Ez utóbbit a számla végösszege tartalmazza (általában 10, maximum 15% lehet a mértéke), azon elkülönítetten kell feltüntetni. Ez természetesen nem zárja ki a borravaló adhatóságát, de ezt az összeget (belső üzleti szabályzat alapján) tovább kell adni a munkavállalóknak, végső soron tehát a felszolgálási díjból befolyt összeg őket illeti.

A társadalombiztosítási törvény kimondja, hogy a külön jogszabály szerinti felszolgálási díj után a foglalkoztató – a foglalkoztatott helyett – 15%-os mértékű nyugdíjjárulékot fizet. A vendéglátó üzlet felszolgálója a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló után 15% nyugdíjjárulékot fizethet. A vendéglátó üzlet felszolgálója a borravaló után fizethető járulékot a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be (május 20-ig), a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg, továbbá a bevallásában adatot szolgáltat a 15% nyugdíjjárulék alapjáról és összegéről.

„Egyéb” esetek.

A fentiekben felsoroltakon túl számos egyedi és sajátos szabály létezik még a vendéglátáson túlmenően is (fodrászat helyzete például egy egyéni vállalkozó esetében, ahol ha magának a vállalkozónak adjuk a borravalót, akkor az az egyéni vállalkozó bevételének fog minősülni, vagy a játékkaszinók alkalmazottaira vonatkozó szabályozás a közös tartókban elhelyezett “borravaló” tekintetében), melyek mind munkajogilag, mind adózásilag is külön-külön elemzendő kérdések.

Dr. Szabó Imre Szilárd

 

 

Felhasznált joganyag:

 –          2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

–          1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről

–          (1) 1991. évi 172. ILO Egyezmény 6. cikk (1)

–          (2) EBH 1999. 71.