Mintha őrület vezetné a kormányt

Egyre nagyobb elégedetlenség a közoktatásban

A biciklit annyira túltolták a közoktatásban, hogy már le sem bírnak állni vele: az egyre nagyobb elégedetlenség, tiltakozások ellenére tovább száguldanak a szakadék felé, a hónapok óta tartó egyeztetéseknek nincs is érdemi eredménye. Sőt, sokkal inkább úgy látszik, a tiltakozások visszafelé sültek el, és továbbra sincs olyan erős társadalmi nyomás, amely megkövetelné a kormánytól, hogy erős, minőségi állami oktatást csináljon – írja a Népszava.

Az orbáni oktatáspolitika kudarcát már évekkel korábban megjósolták a komoly oktatási szakértők, a kormány mégis véleményük figyelmen kívül hagyásával, hatástanulmányok és érdemi egyeztetések nélkül vágott bele a közoktatás átalakításába. Heves tiltakozások voltak már a 2011-es új köznevelési törvény ellen is, azt az Országgyűlés mégis elfogadta. A kezdetben sikertörténetként aposztrofált, Klebelsberg Kunó egykori kultuszminiszterről elnevezett Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak (Klik) már a megalakulása is botrányos körülmények között zajlott. Emlékezetes: Klebelsberg legközelebbi leszármazottja, Klebelsberg Éva többször is felhívta a szaktárca figyelmét, hogy a család engedélye és jóváhagyása nélkül használták fel a nevet. Szerinte a szervezet szellemisége nem Klebelsberg Kunora emlékeztet – tiltakozását figyelmen kívül hagyták.

Így a kormánynak köszönhető, hogy amikor ma a magyar iskolákban kiejtik a Klebelsberg nevet, az ott dolgozók nagy részének görcsbe rándul a gyomra. Klebelsberg szellemiségének nemcsak hogy nem felel meg a központ, de ami a falain belül, vagy úgy általában a jelenlegi oktatásirányításban (igaz, hullottak fejek az elmúlt években; a Klik több vezetőt, az oktatásügy több államtitkárt felemésztett, de az irány ugyanaz maradt) történik, az annak épp ellenkezője. Csak hogy néhány példát említsünk, ilyen az államosításra törekvés, az erőszakos centralizáció, a tankötelezettségi korhatár leszállítása, az érettségihez, egyetemhez vezető út megnehezítése, a szegény gyermekek felzárkóztatásának folyamatos ellehetetlenítése. Az oktatásból hatalmas pénzeket vontak ki, a Klik költségvetését pedig már csak ezért is, évről évre alultervezték. A súlyos pénzhiány és szakmai hozzá nem értés olyan gondokat okoztak, amelyek több iskolában már a mindennapi munkát veszélyeztették.

Ezzel párhuzamosan ugyanakkor ez a Klik lett a tanárok munkáltatója, akiket így lassan, de biztosan önálló, alkotó értelmiségiekből egyre szigorúbb keretek közé szorított állami hivatalnokokká kezdtek átképezni. A beígért életpályával és béremeléssel egy időre rózsaszín álomport bocsátottak a pedagógusok nagy részére, ám ahogy teltek az évek, egyre többen tették fel a kérdést: a több pénzért (amit egyébként nem mindenki kapott meg) megéri-e feladni az önállóságot? Megéri az egyre torzabb elképzelésekkel előálló, „illiberális ideológiát” csepegtetni a gyerekek fejébe botrányosabbnál botrányosabb, összegányolt állami egyentankönyvekből? Megéri egy nem örök életű politikai irányvonal, egy párt, egy rezsim kedvéért kockára tenni a gyerekek jövőjét, boldogulását? Megéri feladni egy szakmát, a tanári hivatást? Az utolsó csepp a pohárban az átgondolatlan, eltúlzott tanfelügyelet, a PÖCS-ként elhíresült önértékelési rendszer, a felesleges, időrabló portfóliókészítés bedobott ötlete volt. A korábbinál jóval erősebb, egységesebb tiltakozás kezdődött.

Mára túl vagyunk szakszervezeti fórumokon, nyílt leveleken, tüntetéseken, országos demonstrációkon, polgári engedetlenségen, sztrájkon. Úgy tűnik, lényegében mégsem javul meg semmi.

Csak a név változik

Az viszont vitathatatlan, hogy valami megmozdult, és ez egészen biztosan a tanárok, diákok és szüleik egyre szélesebb tiltakozásának köszönhető. Bár Palkovics László oktatási államtitkár úgy tesz, mintha a kormány magától felismerte és belátta volna hibáit (több interjúban nyilatkozta, hogy a rendszer bizonyos mértékű újragondolása ezek nélkül is megtörtént volna), Balog Zoltán humánminiszter egy januári informális beszélgetésen még arról tájékoztatta Galló Istvánnét, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnökét, hogy a kormány semmilyen, nagyobb volumenű, rendszerszintű átalakításra nem készül az oktatásban. Csakhogy február elején nyilvánosságra került a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele, ami egy egész tanári kar segélykiáltása volt már nemcsak a kormány, de az egész társadalom felé.

A hatalomban érezték, hogy valamit sürgősen tenni kell, így Balog miniszter kezdeményezésére, Palkovics államtitkár vezetésével létrejött a köznevelési kerekasztal, a korábbi, az elégedetlenkedők elhalkításában már jól bevált kerekasztalok (felsőoktatási, antiszegregációs) mintájára. Ahogy a korábbiak, úgy ez is csupán egy látszategyeztető fórum, és ezt nemcsak az eddigi tapasztalatok, hanem tények is alátámasztják: a kerekasztal működése törvényileg nem szabályozott, a munkacsoportokban dolgozó valódi szakembereknek döntési joga nincs, a kérdésekben egyedül a többségében nem szakmai szervezetekből és a kormánynak kedves tagokból álló grémium dönthet. De még az ő döntésük sem kötelezi semmire a kormányt.

Már bizonyították, hogy nem is érdekli őket a meghívott szakértők véleménye, a Klik átalakítását például úgy jelentették be, hogy arról a kerekasztalon még csak nem is egyeztettek. Ebből is látszódhat, hogy a fórum semmi másra nem jó, minthogy a kormány már előre eltervezett intézkedéseit legitimálja. Nem érdeklik őket a Pedagógusok Sztrájkbizottságát alkotó szakszervezetek sem, melyek hónapok óta tárgyalnak a kormánnyal. Bár a köznevelési törvény módosításának tervezetét elküldték véleményezésre a szakszervezeteknek, azt már napokkal azelőtt benyújtották az Országgyűlésnek, hogy a bizottság állásfoglalását kézhez kapták volna. Majd a köznevelési kerekasztal is ülésezett, ahol bejelentették a változtatásokat: jön a totális államosítás, az önkormányzatoktól a működtetői jogokat is átveszik, az év végéig elkészül az új nemzeti alaptanterv, az igazgatók gazdálkodási, munkáltatói jogait szélesítik. Lényegében beismerték, hogy hetekig hazudtak, a Klik ugyanis nem szűnik meg, csak Klebelsberg Központ lesz belőle (a nevet annyira megszerették, hogy nem akartak megválni tőle, vagy csak tovább akarják bosszantani a Klebelsberg családot), a 198 tankerület helyett pedig lesz 56 marad. A név változik, a szisztéma ugyanaz marad.

Mindenkit átvertek

A kormány álláspontja szerint alaptalanul állítja a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, hogy ősztől káosz lesz az oktatásban. Látszólag komolyan elhiszik, hogy az iskolák problémái megoldódnak azzal, hogy a fenntartás mellett hamarosan a működtetésért is a Klebelsberg Központ (röviden legyen Klek) fele majd. Pedig nem sok jóra lehet számítani: azokban az iskolákban, amik eddig is teljes állami fenntartásban működtek, gyakoriak voltak a problémák, sőt többször még így is az önkormányzat végezte (finanszírozta) azt a feladatot, amit az állami fenntartónak kellett volna (például tanulmányi kirándulások szervezése). Az iskolaépületek ugyanakkor az önkormányzatok tulajdonában maradnak, így – mint Palkovics nyilatkozataiból megtudhattuk – elvárható lesz tőlük, hogy továbbra is fizessenek, ha szükséges, mondjuk az épület felújításáért. De ha az önkormányzat ki szeretné adni a saját tulajdonában lévő sportcsarnokot valamilyen rendezvény céljára, ahhoz már a Klektől kell majd engedélyt kérnie – amit, ha úgy adódik, simán meg is tagadhatnak, hiába övé az épület. Nemcsak ilyen részletek, önmagában az is kérdéses, hogy a működtetéssel járó pluszköltségeket miből fogja fizetni az állam, a 2017-es költségvetésből ez nem derül ki. A legvalószínűbb, hogy az önkormányzatoktól fognak még több pénzt elvonni.

„A köznevelési törvény módosításának effektív előkészítésébe nem vonták be a szakszervezeteket” – mondta lapunknak Galló Istvánné. A PSZ elnöke szerint az eddigi egyeztetéseken fel sem merült, hogy az önkormányzatok működtetői jogait el akarja venni a kormány. Ellenben a módosító tervezetből több olyan pont is kimaradt, amelyekben a szakszervezetek és a kormány – igaz, csak szóban – megállapodtak. Gallóné elmondta: a sztrájkbizottság állásfoglalásában 43 pontban fogalmazta meg aggályait, a törvényjavaslatot teljes egészében elutasították. A PSZ-elnök hosszasan sorolta a hiányosságokat: Palkovics korábban azt mondta, az új tervezet szerint az eddigi 10 százalék helyett 30 százalékban is el lehet majd térni a kerettantervtől, a benyújtott módosításban azonban ennek nyoma sincs. A kormány ígéretet tett arra is, hogy az iskolákban senkit nem fognak közmunkásként foglalkoztatni, ám a javaslatban ez sem jelenik meg. Bár az igazgatók jogköreinek szélesítését akár előrelépésnek is lehetne nevezni, Gallóné emlékeztetett: az eredeti elképzelés az volt, hogy az igazgató valódi munkáltatói jogkörrel rendelkezzen, ehhez képest „csak” javaslattételi joga van, amit a tankerület vezetője elutasíthat. Rámutatott arra is: a tervek szerint az igazgató megkerülésével is bárkit kirúghat majd a tankerület, ha „súlyos kötelezettségszegést” állapít meg. A sztrájkbizottság ma egyeztet újból a kormánnyal, s bár Palkovics megígérte, hogy a szakszervezetek véleményét figyelembe veszik, Gallóné szerint a parlament elé beterjesztett módosítást tovább módosítani már „nehézkes dolog”.

„Hátrafelé az alagútban”

„A jelenlegi problémahalmaz egy alapvetően hibás rendszer terméke. A hibás terméket be kellene zúzni, és újat készíteni, nem pedig a féklámpa helyére bekötni a reflektort! Talán ezért is megyünk hátrafelé az alagútban” – írta nyílt levelében a Tanítanék Mozgalom. S valóban úgy tűnik, mintha a kormányt valamiféle őrület vezetné. Egy egész szakma ordítja: az irány rossz! A kormány lépéseit még az általuk létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar is egyre erőteljesebben kritizálja. Úgy tudni, a zárt ajtók mögött működő köznevelési kerekasztalon is gyakoriak a súrlódások. Erre a kormány még nagyobb fokozatra kapcsol, a szakértők szerint a totális őrület irányába.

„Ez a felkapaszkodott, meglehetősen műveletlen politikai elit abban érdekelt, hogy egyszer használatos szakmunkásai, buta alattvalói legyenek, ne pedig versenytársai” – véli Trencsényi László. A 125 éves Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke szerint a jelenlegi hatalom abból a téves szemléletből indul ki, hogy a munka világa nem igényel értelmiségi szaktudást, nyelvtudást, a betanított munkás pedig elegendő ahhoz, hogy a magyar gazdaságot valahogy fenntartsa; a jövő elitje meg úgyis a favorizált, gyakran szegregáló egyházi iskolákban képződik. De vajon működhetne-e egyáltalán jól egy teljes állami irányítás alatt lévő oktatási rendszer? Van-e egyáltalán példa ilyenre? E kérdésekre Trencsényi a francia oktatási rendszert említette, ami erősen centralizált, de az önkormányzatoknak nagy szerepük van az iskolák életében, és ott erős magániskolai hálózat is kialakult (miközben nálunk épp a magániskolák ellehetetlenítése zajlik, lásd keretes írásunkat – a szerk.). Trencsényi szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy Magyarországon továbbra sincs olyan erős társadalmi nyomás, amely megkövetelné a kormánytól, hogy erős, minőségi állami oktatást csináljon.

Egy sem lóghat ki a sorból?

Több mint száz alternatív iskola működik jelenleg Magyarországon, saját kerettantervvel, saját tankönyvekkel, saját oktatási módszerekkel. Nem csoda hát, hogy bökik a kormány csőrét; ki is találták gyorsan, hogy egy, a 2017-es költségvetési törvényhez benyújtott gumiszabály segítségével ellehetetlenítik működésüket. E szerint az alternatív iskolák csak akkor térhetnének el a nemzeti alaptantervtől (nat), ha valamilyen többletszolgáltatást nyújtanak – de hogy ez pontosan mi, azt nem részletezik. Nem világos, hogy ez csak annyit jelent, valamilyen pluszt kell adni, vagy azt, hogy egyáltalán nem lehet eltérni a nat-tól. Utóbbi az alternatív oktatás totális kiüresítését jelentené.

Egy másik módosítás az alternatív módszereket alkalmazó óvodákat (mint például épp a Waldorf) veszi célba: ez minimum 8 órás nyitva tartást ír elő az oviknak, pedig ott csak 6 órára fogadják a gyerekeket, így az alternatív programba nem is illeszkedhet bele. A magán szakképző iskolákat pedig arra kötelezik, hogy önszántukból adják át iskolájukat egy állami szakképzési centrumnak, máskülönben nem kapnak államilag finanszírozott keretszámokat. Az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, valamint a Magyar Waldorf Szövetség mindezek miatt arra kérte a kormányt, inkább ne változtassanak a szabályokon. A kabinet azonban kiáll amellett, hogy a tervezett változtatások nem lehetetlenítik el az alternatív iskolák működését.

Forrás: Népszava