Nyugdíjcsapdába kerül a magyar kormány?

 A Policy Agenda elemzése

Az elmúlt hetekben több politikai, szakmai kezdeményezés is született a nyugdíjakat illetően. A szakszervezetek felvetették a 80 ezer forintos minimálnyugdíjat, újra előkerült a férfiak 40 év szolgálati idő után lehetséges nyugdíjba vonulásának lehetősége. A jelentős béremelési hullám miatt nyugdíjas szervezetek tiltakoznak az alacsony nyugdíjemelés ellen. Nyilvánvalóan érzi a kormány is a problémát. Kérdés azonban az, hogy ezeket az ügyeket a saját belső problémáikkal foglalkozó ellenzéki pártok képesek lesznek-e felkarolni. A Policy Agenda ezeket az eseményeket vizsgálta meg heti elemzésében.

Az elmúlt hónapban egyszerre három ügy is napirendre került a nyugdíjasokat érintően. Mindegyik kezdeményezés önmagában alkalmas arra, hogy képes legyen elrontani azt a képet, amelyet a kormány sugároz magáról, azaz: „erőn felül költött az állam a nyugdíjasokra.”. A legrégebben napirenden lévő kérdés a nők 40 év szolgálati idő utáni nyugdíjba vonulási lehetőségének kiterjesztése férfiakra is. Ezt az ügyet a szakszervezetek tűzték elsőként napirendre, amikor népszavazást kezdeményeztek a kérdésről. A kezdeményezést végül 2015-ben az Alkotmánybíróság állította meg, de ettől még újra és újra felvetődik, utoljára Jobbik karolta fel ezt az ügyet – írja Policy Agenda.

Az alacsony induló nyugdíjakra, és a létminimum alatt élő nyugdíjasok problémájára irányult a Magyar Szakszervezeti Szövetség javaslata, amely 80 ezer forintra (a nyugdíjas létminimum szintjére) emelné a nyugdíjminimum összegét. Eszerint 20 év szolgálati idő után nem kaphatna ennél az összegnél senki sem kevesebbet (ez jelenleg 28.500 forint). A Policy Agenda által végzett számítások alapján a 2013-2015 között öregségi nyugdíjba mentek 33 százalékának kisebb volt a nyugdíja, mint az adott évben érvényes időskorúakra számított létminimum összege.

A harmadik ügy, amelyet nyugdíjas érdekvédelmi szervezetek vetettek fel, a nyugdíjemelés mértéke és kiszámításának módja. 2016 végén a Fidesz érzékelte azt a problémát, vagyis a 0,9%-os emelés oly mértékben alacsony (főleg a korábbi évekhez képest), hogy már-már büntetésnek fogják fel az érintettek. A kormány ezért emelte 1,6%-ra a nyugdíjemelés mértékét, és ezen túlmenően 10 ezer forintos Erzsébet-utalványt osztott szét minden nyugdíjas között (elég értelmetlenül a külföldön élők számára is!).

Egyes érdekképviseleti szervek ugyanakkor nehezményezik, hogy míg a legalacsonyabb keresetűek esetében 15 százalékos- sőt a garantált bérminimumnál 25 százalékos- béremelés van, várakozások szerint az átlagkeresetek is 10 százalék körüli mértékben emelkednek, és ez a nyugdíjemelésnél leszakadást okoz majd.

Kormány is érzi a gondot

A tavalyi nyár elején, amikor elfogadták a költségvetést, és egyértelművé vált, hogy 0,9 százalékos emeléssel számol a kormány, kényszerűen azt hangsúlyozták, hogy az egyes alapvető élelmiszerek áfa-kulcsának csökkentése (pl. baromfi, tej, tojás) is jelentős kedvezmény a nyugdíjasok számára (kvázi nyugdíj-kiegészítés).

Év végére azonban egyértelművé vált, hogy ez a kommunikációs érvelés nagyon gyenge, ezért kénytelen volt a kormány engedményeket tenni. Az más kérdés, hogy az Erzsébet-utalványok körüli „balhék” (ki szállítja ki, mikor kapják meg az érintettek, miért kell külföldre is postázni őket) nagyban csökkentették a politikai értékét ennek a lépésnek.

A probléma azonban meglátásunk szerint nem kezelhető annyival, hogy év végén „jutalomként” kioszt a kormány utalványokat. Ha 2008 óta visszatekintünk a nettó béremelések mértékére, és a nyugdíjemelésekre, akkor látszik, hogy 2015-ig szinte azonosan mozgott a két mutató. Az idei évtől kezdve azonban a béremelések üteme elhúz, és ez a probléma idén, valamint jövőre még inkább érződni fog.

Azt látjuk, hogy a bérekhez képest elértéktelenednek a nyugdíjak – írják az elemzők. És miközben a minimálbér emelésével elérték a szociális partnerek és a kormány, hogy napi nyolc óra bejelentett munkával (kivétel a közmunkások) ne lehessen 2018-tól a létminimum alatt keresni, addig ez a lépést nem történt meg a nyugdíjasok esetében.

Mi várható?

Nyilván önmagában egy területen tapasztalt kormányzati cselekvési hiánya nem rendíti meg a kormánypártok népszerűségét. Főleg akkor nem, ha az ellenzék nem képes nagyon egyértelmű üzeneteket küldeni a már most nyugdíjban lévők, és a nyugdíj előtt állók számára.

Anélkül, hogy az ellenzéki pártok politikai alternatívaképzés helyett, a választók számára technikai ügyekkel foglalkoznak (előválasztás, közös indulás, stb.), addig a kormánypárt nem lesz rákényszerítve arra, hogy változtasson eddigi politikáján.

Ugyanakkor egyértelmű, hogy jóléti oldalon (konkrétan az alacsony nyugdíjak kérdésében) kínálkozik egy „tér”, amit közpolitikai üzentetekkel be lehetne tölteni. Ennek pedig egyértelmű politikai haszna lehetne, ha az ellenzék képes lenne a kérdést a közvélemény számára érthetően kommunikálni.

Forrás: napi.hu