Orbán nem visz előre, csak a szakadékba

Március 15-ig érett lesz a helyzet arra, hogy Orbán Viktor vagy önként fölálljon a helyéről, vagy menesszék. A másik út, hogy a mainál sokkal keményebb diktatúra jöjjön létre az ő égisze alatt – állítja Lovas Zoltán. A Dunagate-botrány kirobbantója, a Magyar Narancs egyik alapítója, a Fidesz első sajtófőnöke, aki hónapokon át szervezője volt a Szabadság téri megszállási emlékmű elleni tiltakozásoknak, december utolsó napjaiban több részes tanulmányt publikált Facebook-olalán arról, hogy a kormányfő és szűk köre miként puccsolja meg saját rendszerét, s hogy mi lenne most a dolga a rendszer ellenzékének.

 .

 

– Miért nem vett részt a tegnapi tüntetésen?
– Elsősorban azért, mert az előkészítése annyira bizonytalan és esetleges volt, hogy nem keltett jó érzéseket bennem. Figyeltem a Facebook-eseményt, hogy mik vannak oda kiírva, s az, hogy nem volt moderálva a kommentáradat, elég riasztó volt. Ráadásul az utolsó héten felmerült ez a pártzászló-vita is, amelyben fölvonulhatott a pártok kontra civilek ellentét, ami rányomta a bélyegét az amúgy jó ügyre. Úgy tűnt tehát, hogy ezzel vannak elfoglalva, pedig ez nyilvánvalóan egy műbalhé, előre nem visz. A tüntetés, amelynek az integrálás felé kellett volna elmozdítania a tömeget, éppen ellenkező irányba, mindennek a széthullása felé terelt. Ezért úgy voltam vele, van jobb dolgom is.

– Az összefogás kifejezés elég rosszul hangzik 2014 után, mégis erre lenne szükség?
– Teljesen mindegy, hogyan hívjuk: több okból és több módon is integrációra van szükség az országban és a társadalomban. Az elmúlt húsz év sajnos éppen arról szólt, hogy dezintegrálódott minden, s mindenki. Az utolsó, eddig érintetlen tömb maga a Fidesz, mint állampárt, amely az utóbbi hetekben szintén szétesésnek indult. Csakhogy ez a folyamat így sehova nem vezet. Ha megnézzük, hogy melyeket nevezünk sikeres nemzeteknek, s hogy azok hogyan jutottak előrébb, megállapíthatjuk, hogy minden esetben volt egy alapvető nemzeti, társadalmi konszenzus. Nagy dolgokat csak közmegegyezéssel lehet véghezvinni. Ha szeretnénk végre fordítani a helyzetünkön, s kijönni ebből a történelmi zsákutcából, amelyben vagyunk, akkor csak valamilyen nemzeti minimum alapján, a konszenzus megteremtésével tudunk elindulni. Ehhez viszont paradigmaváltásra van szükség. Az elmúlt 25 év tévútra vezetett, s a mindennapi emberek szintjén is szekértáborokra oszlott a társadalom; lett belőlük jobb- és baloldali, a jobboldaliak komcsiztak, a baloldaliak náciztak. Ez nemcsak a nemzeti egységet bombázta szét, hanem barátságokat, családokat, munkahelyi közösségeket is. Látjuk, lehet így élni, csak éppen ezzel nem jutunk sehova. Az emberek közötti bizalmat kellene megpróbálni újjáépíteni. Lehet, hogy ez egy optimista látomás, de enélkül a morális, pszichés paradigmaváltás nélkül nem fogunk előrébb jutni.

– Lát is esélyt rá, hogy most bekövetkezzen egy efféle váltás?
– Mindenesetre ezt szorgalmazom, s ha módom lesz rá, emellett fogok érvelni minden fórumon. Ráadásul most van egy nagyon súlyos, összetett válsághelyzet az országban, amelyből többféle kimenetel lehet. Az egyik ugyanaz a történelmi zsákutca, amelyről beszéltünk, s amely itt most forradalom, éhséglázadás, vagy akár a totális diktatúra formájában valósulhat meg. Ha viszont épeszű módon akarunk kijönni a jelenlegi helyzetből, akkor valamilyen reformfolyamatra van szükség. A társadalom olyan, mint egy nagy hajó; meg kell forduljon ebben a semmibe vezető csatornában, s új irányt kell vegyen. Nincs csak baloldali, vagy csak jobboldali kimenet; együtt mentünk be, ki is csak együtt tudunk jönni.

– Optimista látomásnak nevezte ezt, a Facebook-on pedig épp Optimista kiáltvány címmel tett közzé egy elemzéssorozatot, amely lényegében ugyanezt az igényt fogalmazza meg.
– Valóban, noha a szöveg összetettebb, és pontosabb üzenetet is tartalmaz. De beszéljünk először az országban dúló válsághelyzetről. Közismertek a gazdasági, szociális és társadalmi válság részletei, most nem is erre gondolok, hanem arra, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) van válságban. Nekem nagyon nincs jó véleményem a NER-ről, de azt nem tagadom, hogy 2010-14 között működött. Ebben az áprilisi országgyűlési választások után komoly változás állt be, mert a NER-t egy NER2 követte, ami lényegében egy átmeneti korszak. A NER2-ben a vezető, azaz Orbán Viktor diktátor – mert én úgy gondolom, hogy ő az – a korábbi harcostársait, akik a NER morális, politikai és gazdasági tartópillérei voltak, szisztematikusan a szemétbe hajítja. Helyettük mind a kormányzás, mind a gazdasági-zsákmányszerzés szempontjából egy szűk kört hozott helyzetbe, amelynek tagjai Orbán kegyétől függnek, az ő kreatúrái. Az így előállt helyzet Orbán korábbi harcostársainak nemcsak személyes hiúságát sérti, hanem alapvető érdekeit is. S ez a lényege ennek a válságnak, hogy itt a diktátor saját táborából is egyre többen válnak sértetté és kisemmizetté.

– De mi lehetett Orbán oka minderre?
– Egyrészt a személyiségéből fakad ez, hiszen ő mind nagyobb hatalomra vágyik, mindig terjeszkednie kell, mindig új konc kell neki. Ugyanakkor az a gazdasági és diplomáciai válsághelyzet, ami a múltév során fokozatosan kialakult, szintén erre készteti. Ráadásul itt van az orosz szál is, ami az egész históriát súlyosan árnyalja, hiszen azt, hogy a NER konszolidálja a törvényalkotást, visszaforduljon a Nyugat felé, s szalonképesen működjön, önmagában ez a vonal megakadályozza. Itt nemcsak nagyon nagy pénzről lehet szó, hanem a háttérben olyan alkuknak kellett létrejönnie a Paks 2-őn túl, amikről mi nem is tudunk. E körülmények miatt nem is nagyon volt más útja Orbánnak, csak épp nem számolt az erősödő nyugati reakciókkal. Utóbbiakra lesz válasz az év végén bejelentett országvédelmi akcióterv, amely egy kvázi szükségállapotot jelenthet. Nem gondolom, hogy rögtön be is lesz vezetve, de hogy az eszközrendszere ki lesz alakítva, az biztos. Ez előremenekülés, puccs ott, ahol van egy alaptörvény, van egy parlament, s működik egy demokratikus jelmezbe bújtatott, bársonyos diktatúra. Kiderült ugyanis, hogy van egy szűk, ötfős kör – Habony Árpád, Szijjártó Péter, Rogán Antal, Lázár János és maga Orbán -, amely mindenről dönt…

– Már ha hiszünk a névtelen forrásoknak.
– Minden arra mutat, hogy ez a valóság. S ha ez az ötfős csoport dönt az országot érintő kérdésekről, akkor ez az akcióterv azt is jelenti, hogy a NER-t, az abban szavazógépként működő parlamenttel, s az aláírógépként működő államfővel együtt lényegében maga Orbán puccsolja meg. Méghozzá azért, mert decemberben a tüntetéssorozaton és az amerikai intelmeken túl az is kiderült, hogy a Fideszen és a NER gazdasági tényezőin belül bizony elégedetlenkednek. Sőt, az is hírlik, hogy Orbánt meneszteni szeretnék, amire az alaptörvény értelmében lenne is lehetőségük. Egy ilyen helyzetet Orbán már előre kivédhet az akciótervvel, amely mögé egyelőre még támogatást is tud állítani a békemenetes, szektás tömeggel. Ráadásul, amennyiben a Fideszen belül valóban létrejön egy ilyen törés, Orbán a pártján kívülről is szerezhet politikai támogatást. Ez csak a Jobbik lehet, senki más. Ha viszont a Jobbik-frakciónál nagyobb létszámú antiorbánista fideszes képviselőcsoport jön létre, a miniszterelnök megbukott.

– Ennek komolyan látja realitását?
– Nyilván nem véletlenül akar elébe vágni egy ilyen eshetőségnek. Azért gondolom, hogy 2015 kulcsfontosságú év, mert erre a lehetőségre is fel kell készülni. Ha pedig ez megvalósul, akkor olyan kormánytöbbségnek kell létrejönnie, amely nem szélsőjobbos, s nem is orbánista. Tehát az antiorbánista maradék Fidesz-frakciónak az országot konszolidáló reformok érdekében egy átmeneti kiskoalíciót, vagy egy szélesebb koalíciót kellene kötnie a jelenlegi parlamentben, kifejezetten a kormányképesség megtartására. A kiskoalíció, ha csak néhány szavazat kell, létrejöhet az LMP-vel. Ha többen mennek Orbánnal, akkor valamennyi demokratikus ellenzéki képviselő szavazata szükséges lehet. Én erre is adok esélyt. Amennyiben a lapok újra lesznek osztva, s Orbán a mai bázison nem tudja átmenteni hatalmát, akkor minden félnek fel kell ismernie az együttműködés kényszerét 2015-ben.

 

 
FOTÓ: Tóth Gergő

FOTÓ: Tóth Gergő

 

– Miért gondolja, hogy fordulat áll be a Fidesz működésében?
– Olyan típusú törés, amiről az előbb beszéltem, eddig még nem volt az állampártban. A külső környezet radikális megromlása pedig szintén egy új elem, amit nem szabad lebecsülni. Még az oroszoknak sem érdeke, hogy itt túlzott stabilitás legyen, nekik gyenge vazallusállamok kellenek. A Nyugatnak pedig – akár Európát, akár az Egyesült Államokat nézzük – egy ilyen megbízhatatlan, áruló átjáróház létezése alapjaiban sérti az érdekeit. S itt ugye vannak titkosszolgálati eszközök…

– Most akkor adjuk Orbánék alá a lovat, hogy itt külső hatalmak akarnak beavatkozni a nemzeti szuverenitásba.
– Ez nem ló, ez realitás. Ezek az eszközök mindig is léteztek, ha bárkinek ez újdonság lenne, jobb ha tudja, hogy Magyarország a rendszerváltás óta a különböző titkosszolgálatok békés nyaralóhelye volt, aminek köszönhetően itt semmi rosszat nem tettek. Eddig, mert ennek is vége van már. De ha most van is külföldi nyomás az országon, akkor azt a hintapolitika azonnali abbahagyásával, s a nyugati szövetségi rendszer egyértelmű, világos és progresszív megerősítésével kell megoldani, hiszen mi mind gazdaságilag, mind politikailag, mind az értékeink szintjén a Nyugathoz tartozunk. Ez a keleti kaland, ami jelenleg zajlik, az országnak nincs hasznára, legfeljebb egy diktátornak, s a nagyon szűk körének. Ennek véget kell vetni.

– Gondolja, hogy ezt a Fideszben felismerték 2015-re?
– Azt gondolom, hogy ennek a rendszernek az ideje többszörösen lejárt, a válság nagyon súlyos, ebből ki kell jutni. Tavaszra ezt a dolgot dűlőre kell vinni: az ország vagy reformista, vagy szélsőséges irányba indul el. Március 15-ig érett lesz a helyzet arra, hogy vagy önként fölálljon Orbán Viktor a helyéről, vagy menesszék. A másik út, hogy a mainál sokkal keményebb diktatúra jöjjön létre az ő égisze alatt. Márciusig ez el fog dőlni.

– Addig kellene tehát az ellenzéki pártoknak, erőknek és a civil, kormányellenes csoportosulásoknak valamit virítani?
– Ez több szempontból is üdvös lenne. Egyfelől többpárti parlamentet és demokráciát csak váltópártokkal lehet elképzelni. Momentán baloldali váltópártot nem, a helyén csak pártroncsokat, kezdeményeket és civil mozgalomszerűségeket látunk. Ahhoz, hogy partiképes legyen a szociálliberális erőtér, belső koherenciáknak kellene létrejönnie, s belső letisztulásnak, megtisztulásnak kellene kezdődnie. Lehet ugyanis most fintorogni, de az lenne kívánatos, hogy legyen egy erős, nagy, haladó baloldali párt. Az ország számára a kimenetet is egy ilyen erő tudná meghozni. Ha ugyanis nem tud a baloldal előretörni, s partner lenni a reformokban, akkor az eredetileg polgári gyökerű, ám súlyos szociális válságba került tömeg gyorsan megvadulhat, radikalizálódhat, s a Jobbik – tetszik, nem tetszik – belátható időn belül a legerősebb párttá, megkerülhetetlen erővé válhat. Úgy gondolom, hogy a fideszesek többsége és köreik az elmúlt évek ellenére még mindig őriznek demokratikus értékeket magukban. S ha ők választhatnak, hogy egy szélsőjobboldali, neonáci irányba menjen el az ország, vagy pedig egy, a baloldallal, a baloldali értékvilággal vállalt összefogás árán visszafordíthatjuk a nemzeti katasztrófából, az utóbbi utat fogják járni. Vannak erre is történelmi példák, elég csak Bajcsy-Zsilinszky Endrére gondolni, aki az adott történelmi helyzetben fölismerte, hogy bizonyos politikai dogmákat, vagy ellenszenveket félre kell lökni, s hogy mi az igazi métely, ami ellen harcolni kell. A dolog most is itt tart, ezeknek a felismeréseknek a napjaiban és heteiben vagyunk, ezért szorgalmazom egy új demokratikus kerekasztal és egy nemzeti egyeztető fórum összehívását is.

– Önnek mi a célja?
– Én egy ugyanolyan demokratikus elkötelezettségű ember vagyok, mint ebben az országban milliók. Lehet, hogy bizonyos történelmi okokból nagyobb rálátásom van a folyamatokra, s a szakmámból fakadóan jobb íráskészséggel rendelkezem. Épp ezért talán az összefüggések felvázolásával tehetek az országért, s a Facebook-megosztások is ezt igazolják.

– Nyilván ez is az oka, hogy most beszélgetünk. Vagy akár a korábbi, Szabadság téri tüntetések szervezésében való részvétele, ami szintén valamiféle közéleti szerepvállalás szándékát jelzi.
– Nem kell ilyen hátulról, finomkodva kérdezni. A rendszerváltás óta szisztematikusan tartózkodtam attól, hogy politikai szerepet vállaljak, noha több hullámban lett volna erre lehetőségem. Most sem jó dolgomban foglalkozom ezekkel az ügyekkel, hanem egyszerűen azért, mert fáj a szívem a hazámért.

– Az is felmerült, hogy elköltözik az országból.
– Tulajdonképpen ez meg is történt, most ide-oda ingázom, s a helyzettől teszem függővé, hogy mi lesz. Nem kikerülve a kérdést: soha nem akartam politikus lenni, de ha itt változás van, s kellenek új és sikeres arcok, akkor akár lehetek én is az egyik. Vagy legyen más, én annak is örülök. Nem hiszek abban, hogy a kalapból hirtelen elő lehetne rántani egy új elitet. Sokkal inkább a jelenlegi felismeréseiből és fejlődéséből, s az új arcok megjelenéséből jöhet létre valami. Épp ezt kell ösztönözni, s én örömmel teszem ezt, ám olyan vágyaim nincsenek, hogy én fújjam itt a passzátszelet.

– Akkor nem akarja ön vezetni az új rendszerváltást?
– Tisztázzuk: kapitalizmus van. Az ideológia szintjén persze lehet szocialista, nemzeti szocialista, vagy akár más típusú rendszert hirdetni, de alapvetően nincs mire váltani, a kapitalizmus az egyetlen működőképes szisztéma. Ezek az unortodox kanyarulatok, amik a társadalmat és a gazdaságot érték az elmúlt években, visszafordították a szocializmusban létezett, rendkívül durva állammonopolista kapitalizmus felé az országot, de az is kapitalizmus. Ilyen értelemben, aki itt rendszerváltást emleget, nem tudja mit beszél.

– Pedig Orbán is csak reményét fejezte ki, hogy nem kell jobb rendszert kitalálni a demokrácia helyett.
– Abba kellene hagyni végre, hogy a kormányfő bugyutaságaira, kommunikációs blöffjeire reagálunk. Ezt az embert meg kéne tanulni negligálni, s annak látni, ami: egy ócska, észak-balkáni pitiáner diktátornak. Ennél Magyarország, a magyar nép messze többet érdemel, a magyar értelmiség jóval kifinomultabb, ügyesebb és okosabb. Beszéljünk végre arról, ami előre visz bennünket. Orbán nem visz előre, csak a szakadékba.

 

 Lovas Zoltán Optimista Kiáltványa

1. rész, Optimista kiáltvány, 2014. december 21.

2. rész, A Fideszről, 2014. december 22.

3. rész, Káosz a baloldalon, 2014. december 23.

4. rész, Mi lesz itt?, 2014. december 24.