Papíron maradt a béremelés

 Az ország legjobban és legrosszabban fizető megyéi között ma már több mint 50 százalék különbség van

Populistának mondható a kormány állítása, hogy Brüsszeltől megvédeni kívánt honi bér- és adórendszer egyértelműen jobb lenne az ország számára. A kabinet által választott megoldás újratermeli, sőt növeli a béregyenlőtlenségeket, és ezáltal a vagyoni egyenlőtlenségeket. És ez még csak az egyik probléma. Egyre inkább akut gondnak tűnik, hogy a bérnövekedés sok helyen csak látszólagos. Cégek kreatív trükkökkel próbálják elérni, hogy bérterheik összesített állománya összességében ne emelkedjen – írja a Népszava.

 Dömötör Csaba keddi sajtótájékoztatójával eldördült a startpisztoly, amely elindította a kormány bér- és adórendszert illető propaganda gépezetét. A kabinet részéről már az indulásánál igyekezte sulykolni az államtitkár, hogy Brüsszel döntési jogköröket kíván elvonni a honi adórendszert illetően a magyar kormánytól, minek gátat kell szabni. A lényeg pedig, hogy az adórendszert, amely a bérelemelések legfőbb segítője – Dömötör Csaba szerint – mindenképpen meg kell védeni. Ha nem is kimondva, ám mindez úgy értelmezhető, hogy a jelenlegi hazai adórendszer kedvezőbb a hazai gazdaság számára, mint bármely más megoldás.

Nincs azonban olyan adótábla, amelyről egyöntetűen ki lehetne jelenteni, hogy jobb vagy rosszabb a másiknál. Nincs egy univerzális formula, amelyet egyszerűen le lehetne venni a polcról – hangsúlyozta Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezető elemzője.

Alapvetően két rendszert, az egy, illetve a többkulcsos megoldásokat lehet megkülönböztetni. Az előbbinek a reneszánsza a kilencvenes évek második felén volt érzékelhető, s főként a kelet-európai országokban. Magyarország ehhez a körhöz viszonylag későn, a második Orbán-kormány idején csatlakozott. Abban az időben, amikor Szlovákia például már visszafelé tartott a többkulcsos megoldások felé.

A két rendszer alapvetően más szemlélettel működik. Az egykulcsos megoldás a középosztályt és az a feletti részt segíti, s az a szándék, hogy ez a réteg az alacsonyabb jövedelmi szinteken állókat felhúzza. A többkulcsos tábla viszont az alsó jövedelemosztályokat támogatja, amelyek ennek eredményeként maga előtt tolja a középosztályt.

Valóban nem lehet sem egyik, sem másik mellett a voksot letenni szakmailag, ám nagyon úgy tűnik, hogy az itthon alkalmazott megoldások újratermelik, sőt növelik a béregyenlőtlenségeket, és ezáltal a vagyoni egyenlőtlenségeket is – jegyezte meg Kiss Ambrus.

Kétpúpú bérstruktúra

Hogy valami nem teljesen kerek a magyar adórendszer körül azt az is mutatja, hogy egy „egészséges” bérstruktúrában a kereseti grafikon „egypúpú”. Ez annyi jelent, hogy átlagjövedelem környékén találni a legtöbb munkavállalót, míg a legalacsonyabb és a legmagasabb fizetések felé ez az állomány fokozatosan csökken. Csakhogy itthon jelenleg két csúcs alakult ki, a minimálbér és az átlagbér környékén. Ez több problémának is a forrása. Ebből következik, hogy területi alapú különbségek is kialakulnak. Az ország legjobban és legrosszabban fizető megyéi, Győr-Moson-Sopron és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye átlagbér szintjei között ma már több mint 50 százalék különbség van.

Ez több tényezőre is visszavezethető. Többi között arra, hogy több szintű minimálbérrendszert alakított ki a kormány. Létezik a „normál” minimálbér, ám fellelhető a szakképesítéssel rendelkezők esetében a garantált bérminimum is. Lefelé is található azonban egy lépcső, a közfoglalkoztatottak esetében. Ráadásul a minimálbér 15, a közfoglalkoztatotti bér pedig csupán 3 százalékkal emelkedett. Az is látható az adatokból, hogy Szabolcsban 100 emberből 18-an tartoznak a közfoglalkoztatotti körbe, míg Győr-Mosonban ez a szám nem éri el az egyet.

Ez az állapot pedig oda vezet, ahonnan kiindultunk, hogy konzerválódnak, sőt növekednek a béregyenlőtlenségek. Hiszen a szegényebb régiókban a gyengébb vásárlóerő okán fokozatosan kevesebb forrás áramlik a gazdaságba, amelynek egyenes következménye a lassabb növekedés.

Mindezeken csupán a probléma egyik szeletét jelentik. Jelentősek a félelmek azzal kapcsolatban, hogy a KSH által a héten ismertetett, igencsak impozáns, 10 százalékos bérnövekedés valóban vásárlóerő-növekedést jelent a munkavállalóknál. Kormányzati körökben a nagy örömködés után annak már kevesebb szót szenteltek, hogy a KSH idő közben jelezte: hibáztak az adatfeldolgozás során. Túl magasak a mutatók. A nemzetgazdasági szintű, átlagos havi bruttó munkajövedelem ugyanis 286 800 helyett „csak” 284 100 forint, a munkajövedelmen belül pedig az egyéb munkajövedelem aránya átlagosan 4,5 helyett 3,6 százalék volt január végén. A munkajövedelem pedig 10,7 helyett 9,7 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Azt persze így sem lehet elvitatni, hogy jelentékeny volt a növekedés.

Kreatív fizetésemelés

Azzal kapcsolatban viszont már komoly kételyek vannak, hogy valóban ilyen mértékű bérnövekedéssel találkoznak a dolgozók. Sőt, egyre általánosabbnak mondható, hogy cégek jelentékeny része megpróbál valamilyen módon kreatív lenni a keresetek alakításakor. Ennek pedig az a vége, hogy még a magyar gazdaság hajtógépezetének tartott feldolgozóiparban sem csapódik le az említett mértékű keresetnövekedés a foglalkoztatottaknál – mondta a Népszavának, László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke.

Ez jelenleg az egyik legfontosabb téma a munkavállalók körében – tette hozzá. A részletekről szólva kifejtette: a magasabb minimálbért mindenhol megadták, azonban a szakmai bérminimummal már egyáltalán nem ez a helyzet. Rengetek az trükközés – hangsúlyozta. A legegyszerűbb megoldás, hogy azokat a dolgozókat, akikre ez vonatkozna egyszerűen átminősítették úgy, hogy már nem vonatkozik rájuk a besorolás. Nem kis körről van szó, a szakszervezet rálátása szerint azoknak az embereknek 10-15 százaléka került ilyen helyzetbe, annak ellenére, hogy a magasabb bér járna neki. Ráadásul az érdekképviseletnek az eseteknek csupán 10 százalékánál sikerült jobb belátásra bírni a munkáltatót, a többi esetben „le kellett nyelni a békát”. Még jogi úton sem lehetett kikényszeríteni az alkalmazottak számára hátrányos változtatás visszavonását – folytatta.

Számos vállalat van – a cégneveket a Vasas alelnöke a dolgozók védelme érdekében nem kívánt elárulni -, ahol ugyan emelték a béreket, ám ezzel fordított arányban a béren kívüli juttatásokat visszanyesték, vagy átminősítették. Szinte általánosnak mondható, hogy a cafeteria-részt egyszerűen áthelyezték a bér oldalra. Igen ám, de még itt sem a teljes összeget, azaz az bruttó tételt. A nettó cafeteria összeg jelent meg a bérben, amelyből így egyébként a keresetre rakódó terhek miatt további tételek jönnek le. A papíron jól kinéző bérnövekedés így valójában azzal jár, hogy a munkavállaló javadalmazása összességében csökken.

Jelenléti béremelés

Az ugyancsak általánosnak látszó fejleménynek mutatkozik a feldolgozóiparban, hogy a kötelező béremeléseket olyan kitételekhez kötik, amelyek az alkalmazottak jelenlétéhez kapcsolódnak. Így az sem elképzelhetetlen, hogy a munkavállaló akár egy napos hiányzás miatt elesik a magasabb fizetéstől. Ezen számos cég komoly pénzeket próbál keresni, hiszen ha valaki hiányzik, annak a munkáját más kénytelen elvégezni, aki viszont hiányzó dolgozó jelenléti bónuszát már nem kapja meg – mondja László Zoltán. Ez a módszer a dolgozókat arra sarkallja, hogy az emberek betegen is megjelenjenek a cégüknél és elvégezzék a munkájukat.

Az utóbbi időben az is jellemzővé vált, hogy a munkaidőbe tartozó ebédidők miatt új szerződéseket kötnek a vállalkozások. Ezt az időszakot kiveszik a munkaidőből, s ezzel meghosszabbítják a kötelezően ledolgozandó munkaórák számát. Így persze a 7-8 százalékosra „tett” bérfejlesztés már mindjárt jóval kevesebb lesz.

Nem sokkal jobb a helyzet a munkáltatói járulékteher 5 százalékos csökkentésével sem – folytatta László Zoltán. A kormány kifejezetten hangsúlyozta, hogy ennek a fizetések növelése a célja. Ehhez képest csupán a társaságok fele az, amely ezt valóban erre is fordította. A többi egyszerűen lenyelte ezt a tételt. Mint a szakszervezet alelnöke jelezte akadt olyan cégvezető, aki mikor ennek elmaradását szóvá tették egyszerűen annyit szól: „ha a kormány így szerette volna, akkor miért nem a dolgozóknak adta”.

A szakszervezeti vezető szerint egyértelműen látszik, hogy a vállalatok illetékes osztályai a bérfejlesztések kialakítása során roppant kreatívvá váltak. A látszólag tisztes jövedelemfejlesztések mögött számos alkalommal ügyeskedések állnak. Mindezeknek a következménye, hogy valójában nincs akkora bérfejlesztés, mint amennyit a számok ígérnek, vagy ha az „létezik is”, a korábbiakhoz képest jóval többet kell dolgozni érte.

A jövő kérdései: munkaerőhiány, alacsony bér és a nyugdíj

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a választások közeledtével a honi munkaerőpiac mindinkább összekapcsolódó területeivel, a munkaerőhiány, az alacsony bérek és a nyugdíjak kérdésével foglalkoznia kell a magukat kormányképesnek tartó politikai erőknek – áll a Policy Agenda tegnap publikált tanulmányában. Egészen egyértelmű ugyanis, hogy a következő évek komoly társadalmi-gazdasági kérdése vitathatatlanul ennek megoldása lesz. Ebből következően, ha egy politikai erő túl akar lépni az elmúlt hét évben megszokott színvonalú politikai vitákon, akkor érdemi megoldási javaslatokkal kell előállnia – állítja az intézet.

A magyar közéletben már egyáltalán nincs vita abban, hogy számottevő a munkaerőhiány az országban. A helyzet javításának alapesete az lenne, ha a most nem aktív, vagy a külföldön dolgozókat itthon újra munkába állíthatnák. Lehetséges válasz lehet az is, hogy a gazdaságon belül csoportosítják át a munkaerőt, így a közmunkásokat, a közszféra vagy más ágazatok felesleges dolgozóit. Ez viszont kormány részéről annak a teljes beismerése lenne, hogy a közmunkarendszer irányítása nem volt hatékony. Amennyiben a közszférából irányítanak át emberek a versenyszférába, akkor szintén felvetődik az a kérdés, hogy az állam mely feladatait nem végzi el a továbbiakban. Jelentős munkaerő-felesleg ugyanis nincs a mostani rendszerben.

A feladat láthatóan komoly. Különösen, ha azt vesszük figyelembe, hogy ezzel összefüggésben egy másik kérdéssel, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával is foglalkozni kell. A legtöbb potenciál most abban mutatkozik, hogy béreken keresztül elérjék: a nyugdíjkorúak minél tovább dolgozzanak. A gond, hogy az idősek munkabére éppen rossz irányba halad, azaz csökkenő tendenciát mutat az elmúlt években. Az intézet szerint nehéz jó megoldást adni a munkaerőhiány és a nyugdíjak problémájára. Abban viszont legalább teljes egyetértés van, hogy honi bérek alacsonyak. A politikai erőknek erre is választ kell adniuk.

Ahogy azonban a Policy Agenda megjegyzi, a jelenleg kormányon lévők passzív helyzetben vannak, hiszen a kérdésköröket illetően ők már letették elképzeléseiket az elmúlt hét évben a választók elé. Az a kérdés, hogy az ellenzéki oldalról lesz-e olyan politikai erő, amelyik hihetőnek, és a választók által elfogadhatónak tűnő ajánlattal áll ki. Ez ugyanis sokszázezer szavazat sorsát döntheti majd el – tették hozzá.

Forrás: Népszava