Piaci bért a teljesítményért a közszférában

Számos feljelentést tett az Állami Számvevőszék (ÁSZ) az önkormányzati (rész)tulajdonú vállalatok, egyetemek és egészségügyi intézmények gazdálkodásával kapcsolatban az elmúlt időszakban. A rendszerszintű hiányosságok és szabálytalanságok miatt az ÁSZ a köztulajdonú cégek vezetőire vonatkozó olyan javaslatcsomaggal állt elő, amely leszámolna a képmutatással, és piaci bérezés fejében valódi teljesítményt várna el a menedzserektől. A kibővített jogkörökkel megerősített számvevőszék az elmúlt években sokkal több ellenőrzést végzett a közszférában, ezek tapasztalatairól kérdezte a Magyar Nemzet munkatársa Domokos László elnököt.

A korrupciógyanús ügyek előtérbe kerülésével felértékelődött az Állami Számvevőszék szerepe: szélesebb jogkört kaptak, és a korábbinál sokkal több ellenőrzést végeznek. Az elmúlt öt év mérlegét meghúzva mely területen sikerült előrelépést elérniük?
– Ahhoz, hogy lássuk a valódi előrelépést, tudni kell, honnan indultunk. 2010 első felében sem elnök, sem alelnök nem állt az Állami Számvevőszék élén. A sokat emlegetett fékek és ellensúlyok rendszeréből a kormányváltás előtt több hónapig hiányzott a számvevőszéki vezetés. Ezt az áldatlan állapotot orvosolta az új parlament, amikor hosszú kimaradás után elnököt és alelnököt választott. Az interregnum felszámolása azért is volt fontos, mert az új kormány rendezetlen pénzügyeket örökölt. Több területen is jelentős javulást értünk el, ehhez azonban szükség volt az ÁSZ jogkörének kibővítésére. Főként az állami és az önkormányzati eladósodás miatt szélesebb jogkört kellett adni a szervezetnek, a 2008-as válság ugyanis ráirányította a figyelmet a közpénzek ellenőrzési rendszerének hiányosságaira. 2010-re az ország elvesztette gazdasági önrendelkezését, negyedévente beszámolással tartozott a nemzetközi szervezeteknek. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetésének olyan adatszolgáltatási kötelezettséget írtak elő a Magyarországon működő bankokkal kapcsolatban, amelynek teljesítése törvénysértő volt. Ezt is már az új számvevőszék tárta fel 2013-ban. Görögország jelenlegi helyzete mutatja, hová vezetett volna ennek az útnak a folytatása. Nem létezik tökéletes ellenőrzés, de meggyőződésem, hogy apránként, lépésről lépésre haladva mindig lehet javítani a rendszeren.

– A szocialista–szabad demokrata kormányok alatt felvett hitelekkel és a lyukas költségvetésekkel kapcsolatban a számvevőszék számtalan esetben jelezte a kockázatokat, de – jogkör híján – süket fülekre talált. Most hallgatnak önökre?
– 2010 előtt a számvevőszék évente 40-50 jelentést készített, és 200-300 helyszínen volt jelen, ezzel szemben tavaly több mint ezer helyszínen ellenőriztünk, és 233 jelentést hoztunk nyilvánosságra, amelyekben mintegy 2500 javaslatot tettünk. Hiszek abban, hogy a rend értéket teremt, az aktív közpénzügyi ellenőrzés pedig a jó kormányzást támogatja.

– A megrendült közbizalom visszaállításában kulcsszerepe lehet egy hatékonyan működő, valódi következményekkel járó ellenőrzéseket végző számvevőszéknek. Az ellenőrzések számának növekedése hozott eredményt ezen a téren?
– Több ellenőrzés, több javaslat – amelyek alapján 2011 óta kötelezően intézkedési tervet kell készíteniük az ellenőrzötteknek –, ez nyilván előrelépést jelent. De felvetek egy másik aspektust: a bizalom gazdasági tőke, a fenntarthatóság és a gazdasági jóllét alapeleme. A közbizalmat csorbította, hogy 2011 előtt egy Latin-Amerika-szakértő közgazdász (Kopits György – a szerk.) kezébe adták a magyar költségvetés elbírálását. Ezen a téren is előrelépés történt: 2011-től a Költségvetési Tanácsra (KT) vonatkozó új szabályozás szerint a grémium három tagja közül az egyik az ÁSZ mindenkori elnöke. Ennek óriási jelentősége van: a költségvetéseket minden évben először a KT-nak kell véleményeznie, mielőtt a parlament elé kerülne, ebben pedig az ÁSZ és a Magyar Nemzeti Bank (a háromtagú KT tagja Kovács Árpád elnök mellett az ÁSZ és az MNB elnöke) szakértő, elemzőkapacitása biztosítja a hátteret. Ráadásul a KT-nak vétójogot adott az Országgyűlés, vagyis a hozzájárulása nélkül nem fogadhatnak el új költségvetést. A gazdasági helyzet javulásához az is jelentősen hozzájárult, hogy 2013 eleje óta a jegybank által végzett monetáris politika és a pénzügyi politika végre nem egymás ellen dolgozik, hanem egy irányba hat.

– A korábbiaktól eltérően az önkormányzati rendszeren belül a köztulajdonú vállalatoknál (például a BKV) is ellenőrzéseket végezhet a megújult számvevőszék. Milyen állapotokat tapasztaltak?
– Többek között a BKV botrányai megmutatták, hogy nem elég egy-egy település gazdálkodását vizsgálni, az önkormányzati tulajdonban lévő vállalatok háza táján is rendet kell tartani, mert egy-egy nagyobb vállalat rossz gazdálkodása akár a fizetésképtelenség határára is sodorhatja az adott várost. Ennek ellenére 2011-ig nem ellenőrizhette az ÁSZ ezeket a vállalatokat. A számvevőszék újabb jogosítványokat kapott a parlamenttől, amivel élünk: több tucat ellenőrzést végeztünk az önkormányzati (rész)tulajdonban álló vállalatoknál. Ebbe a körbe tartoznak például a közlekedési vállalatok, a távhőszolgáltatók, a hulladékkezelő társaságok, sőt, még színházak is. Azt kell mondjam: súlyos, mondhatni rendszerszintű hibákat találtunk.

– Milyen visszaéléseket tártak fel, és tettek-e feljelentéseket?
– A törvény a számvevőszék számára biztosítja a felhatalmazást, hogy az ellenőrzött szervezetekkel és a felelős személyekkel szemben az arra illetékes szervezetnél eljárást kezdeményezzen, de az ÁSZ nem hatóság, nem rendelkezik nyomozati jogkörrel. Az önkormányzatok tulajdonában lévő gazdasági társaságok ellenőrzése során 2013 és 2015 között eddig kilenc társasághoz kapcsolódóan összesen tizenkét esetben értesítettük az eljárásra jogosult szervezeteket. Ebből hét esetben az illetékes nyomozó hatóságot, három esetben a Magyar Könyvvizsgálói Kamarát, egy-egy esetben pedig az illetékes megyei kormányhivatalt értesítettük, illetve a közbeszerzési döntőbizottság eljárását kezdeményeztük. A nyomozó hatóságokat többek között díjhátralék követelésével, tartozás behajtásával, bérleti díj beszedésének elmulasztásával, a meghatározott egységárhoz képest alacsonyabb áron történő szolgáltatásnyújtással összefüggő szabálytalanságok ügyében kerestük meg. A hosszú távú hasznosulás érdekében pedig az ellenőrzéseink tapasztalatai alapján az állami és önkormányzati vállalatok vezetőire vonatkozó új szabályrendszerre is javaslatot tettünk.

– A jelenlegi közhangulatban bátorságra vall, hogy a számvevőszék végre ki merte mondani: nem akkor jó egy állami vállalat vezetője, ha alacsony a fizetése. Helyette teljesítményalapú javadalmazást sürgetnek. Az emberek többsége már így is sokallja a fizetéseket, az alacsony bér viszont korrupciós veszélyt jelent. Mi lehet a megoldás?
– Szögezzünk le egy fontos dolgot: jól működő államhoz jó vezetők kellenek. Sőt, továbbmegyek: a köz szolgálatába kellenek a legjobb menedzserek. Őket viszont meg kell fizetni, igazodva a versenyszférához, hiszen a munkaerőpiac egységes, sőt globális. Akik kritizálják az állami cégek működését, vagy sokallják a vállalatvezetők fizetését, ezt gyakran hajlamosak elfelejteni. De kérem: ezek a cégek nemritkán több száz milliárdos vagyont kezelnek, és százezrek ellátását biztosítják valamely közszolgáltató szektorban. Akarjuk, hogy ezek a cégek korszerűen és hatékonyan működjenek? Ha igen, akkor teljes állammenedzsment-szemléletváltásra van szükség. És még egy félreértést szeretnék eloszlatni: az ÁSZ nem a bérek emelésére tett javaslatot a kormánynak, ez csak egy része a több pontból álló javaslatcsomagunknak, és azt sem mondtuk soha, hogy a jelenlegi állami cégvezetők bérét kellene megemelni.

– A legtöbben mégis a bérek növelését emelik ki a javaslatok közül. Van erre lehetősége az országnak?
– A 2016-os költségvetési törvénytervezet véleményezése során elmondtam: nincs válsághelyzet Magyarországon, adott a lehetőség egy új állammenedzsment-rendszer bevezetésére. Ha magasabb fizetést kínálnak egy menedzsernek, érthető módon átmegy a magánszférába. Az ÁSZ éppen ezért az állami vezetőkre vonatkozóan egy olyan javaslatcsomagot dolgozott ki, amely szigorú korrupcióellenes intézkedéseket tartalmaz, a javadalmazást a rendszeresen ellenőrzött teljesítményhez köti, de a piacon is versenyképesnek számító béreket kínálna. A magánszférához hasonlóan azt is előírnánk, hogy a közcégek korábbi irányítói egy bizonyos ideig ne vállalhassanak munkát az adott területen működő magánvállalatoknál. Ez egyfajta rendelkezési állási körben való tartással biztosítható. Úgy vélem, ki kellene végre mondani: a közvagyon megóvásának akadályozása lehet a jelenlegi képmutató rendszer fenntartása. Nem az olcsó bérezés miatt lesz egy közcég versenyképes, a feladatok elérésében érdekeltséget kell teremteni – akárcsak a magáncégek esetében. A közvagyon megtartásáért önmagában nem járhat jutalom, a javuló hatékonyságért és a gazdaságosságért viszont igen. Ezeket a kritériumokat azonban pontosan rögzíteni kellene a menedzseri szerződésekben, hogy tisztán lehessen látni, kinek milyen feladatokat kell teljesítenie a bónuszért.

– De a kétmilliós határt több esetben nem tartották be, sőt, a gazdasági helyzet javulásával egyre több lett a kivétel.
– Egyrészt ez a kötelező fizetési határ nem minden területre volt érvényes, másrészt – mint már említettem – a bérezés a javaslatcsomagunknak csak egy része. A vezetői követelményrendszer felállítása és az elszámoltathatóság ugyanilyen súllyal esik a latba. Fontos látni, az állami vállalatok sok esetben tíz- vagy százmilliárdokkal gazdálkodnak, a vezetők esetleges hibáiból bekövetkező károk ebből fakadóan milliárdos nagyságrendűek lehetnek. A cégek köztulajdonban állnak, tehát ha veszteséget okoznak a vezetők, az is a közösséget terheli. A károkat a magáncégekhez hasonlóan az állam sem nézheti el. Példaként említeném, hogy a BKV-nál nemrég kellett leírni 52 milliárd forint veszteséget. Az olcsó bér többek között a károk okozása révén válhat a legdrágábbá.

– A társadalmat a korrupció elleni hatékonyabb fellépés élénken foglalkoztatja. A javaslatcsomagjuk hogyan javítana a jelenlegi helyzeten?
– Egyrészt a rendszeres ellenőrzések megmutatják, hogy a vezetők valóban a szabályok szerint, a hatékonyság és a gazdaságosság elvét szem előtt tartva végzik-e munkájukat. Ezt az értékelést azonban nemcsak az ÁSZ, hanem a tulajdonos, vagyis maga az állam vagy az önkormányzat is végezze el, hogy megítélhesse az adott vezetők valós teljesítményét. A korrupcióellenes lépések közé sorolom a szigorú összeférhetetlenségi szabályokat és egy etikai szabályrendszer bevezetését. Egy úgynevezett monitoringrendszer létrehozásával a problémákat nem utólag fedezhetné fel az ÁSZ, hanem folyamatában követheti az adott vállalat vagy önkormányzat működését, és még időben figyelmeztethet. Július elején az Országgyűlés elismerte a számvevőszék korrupcióellenes tevékenységét, és határozatában megbízta, hogy saját tapasztalataira támaszkodva támogassa etikus állami vezetők képzését. Jelenleg dolgozunk azon, hogy megfeleljünk az országgyűlési határozatban foglaltaknak. Másrészt a korrupciót erősíti a következménynélküliség, ennek felszámolása lehet a visszaszorítás egyik eszköze. Továbbá idén már az ötödik éve készítjük el az úgynevezett korrupciós térképet, holland minta alapján, amely az integritás elvét szeretné elterjeszteni a közszférában. Mindezt egyre eredményesebben, hiszen az idei felméréshez minden korábbinál több, mintegy 2100 költségvetési intézmény csatlakozott, ami azt mutatja, hogy a magyar közszféra egyre elkötelezettebb a korrupció elleni küzdelemben. Az integritás ebben az esetben azt jelenti, hogy az adott szervezet napi működése milyen korrupciós kockázatokat hordoz, és kiépültek, működnek-e azok a védelmi rendszerek, amelyek megakadályozhatják, hogy megtörténjen a korrupció, vagyis a hangsúly a megelőzésen van. Azt szoktam mondani, hogy a szervezeti integritás a vezetőnek olyan, mint az autóban a biztonsági öv, megvéd az előre nem látható, de várható veszélyektől.

– Az egyetemek, főiskolák esetében az elvégzett vizsgálatok alapján szükséges volt-e a kancellári rendszer bevezetése?
– Az ellenőrzéseink egyértelműen feltárták, hogy a felsőoktatási intézmények gazdasági irányításában alapvető változásokra volt szükség. Tehát azt tudom mondani: a kancellári rendszer bevezetése szakmailag indokolt volt. Szükséges, hogy egy gazdasági szakember rendszerszinten átlássa a teljes intézményi működést, megakadályozza a szabálytalanságokat, elejét vegye például az adósságok felhalmozódásának. Erre a korábbi rendszer nem volt alkalmas. Meggyőződésem, hogy az egyetemeknél is zéró toleranciának kell működnie a közpénzek szabályos felhasználása és az átláthatóság szempontjából. A tapasztalataink lesújtóak voltak, számos jogsértést tártunk fel, több feljelentést is tettünk ezekben az ügyekben, és a felsőoktatási intézmények majd mindegyikében kezdeményeznünk kellett a személyes felelősségre vonás kivizsgálását is, több esetben az egyetemi vezetők esetében is.

– Az egyetemek és főiskolák ellenőrzése mellett az utóbbi hónapokban kórházakban is megjelentek a számvevők. Ez lehet a másik problémás intézménycsoport?
– Az egészségügyi intézményeknél évek óta ott vagyunk. 2013-ban lezártuk húsz kórház ellenőrzését, majd – érzékelve többek között a folyamatos finanszírozási gondokat – a kockázatelemzési rendszerünk jelezte: folytatni kell az ellenőrzéseket ezen a területen, és valóban, már több kórház ellenőrzése folyamatban van. Véleményem szerint az sem tűrhető sokáig, hogy egyes állami fenntartású intézmények folyamatosan tartozzanak a beszállítóiknak, partnereiknek, és ezért aztán időről időre az államnak, vagyis az adófizetőknek kelljen helytállniuk. Egyébként ennek a rendkívül káros jelenségnek az elharapódzása is a vezetői felelősség körébe sorolható, vagyis a javaslatcsomagunk megvalósításával ez is kezelhető lenne.