Rengeteget köszönhetnek Orbánék a közmunkának

Kozmetikázott munkanélküliségi adatok

A közmunkával a kritikus megyék munkanélküliségi adatai is látványosan tudtak javulni. Holott volt olyan megye, ahol valójában alig történt valami pozitív változás az elmúlt években – írja az mfor.hu.

Még a második Orbán-kormány alatt született meg a döntés a közfoglalkoztatási programok átalakításáról és felpörgetéséről. A legfőbb indoka az volt, hogy ezzel szeretnék visszairányítani a régóta állás nélkül élő embereket a munka világába. A kormányzat nézőpontja szerint a szociális segélynél jobban fizető közmunka az egyén szintjén is nagyobb önbecsülést eredményezhet, hiszen a munka által újra a társadalom hasznos tagjának érezheti magát.

Abból a szempontból a kormányzatnak mindenképpen igaza volt, hogy a 2008-2009-es válság után mélypontján lévő munkaerőpiacon célzottabb szakpolitikai beavatkozásra volt szükség, az azonban távolról sem biztos, hogy a legjobb eszközhöz nyúltak. A szakirodalom szerint a rendelkezésre álló foglalkoztatáspolitikai eszközök közül az állami foglalkoztatás a legkevésbé hatékonyabb. Igaz, viszonylag rövid időn belül ezzel lehet a leglátványosabb statisztikai javulást elérni: a foglalkoztatottak száma nagy léptékben emelkedni is kezdett, a munkanélküliség pedig csökkent.

A tervek szerint a közfoglalkoztatási programok kiváló eszközt jelentettek volna ahhoz, hogy miután az érintettek újra belekóstoltak a munka világába, az elsődleges piacon próbáljanak meg elhelyezkedni. Több felmérés is igazolta azonban, hogy a továbblépés helyett sokkal inkább beleragadnak a programba a közmunkások. A napi 8 órás közmunka mellett ugyanis meglehetősen szűkös lehetőségek nyíltak az álláskeresésre, amit a hivatalos statisztikák is alátámasztanak, hiszen évről évre csupán 13-15 százalék környékén mozog azok aránya, akik el tudtak helyezkedni a munkaerőpiacon a programból való kilépés után.

Ráadásul emellett a földrajzi megosztottság is egyre élesebbé vált. Miközben a piac a gazdasági növekedésünkkel párhuzamosan egyre egészségesebb képet tudott mutatni, és egyre több új munkaerőigény keletkezett a cégek részéről, voltak olyan megyék, melyek kimaradtak ebből a folyamatból. Itt zömében ahogy 2014-ben, úgy tavaly is a közfoglalkoztatás volt az, ahol a legtöbb igény keletkezett a munkavállalók iránt. Az arányok megdöbbentőek, hiszen az összes új munkahely több mint 90 százaléka közfoglalkoztatás keretében jött létre. Ezek a megyék így halmozottan nehéz helyzetben voltak és vannak a mai napig – a közmunka ellenére is. Eleve az országos átlagnál jóval magasabb a munkanélküliségi ráta, a munkaerőpiacot főként a közfoglalkoztatás tartja életben, a benne részt vevőknek pedig minimális esélye van a kiszakadásra a szűkös piaci álláslehetőségek miatt. Igaz ugyan, hogy az ország más – munkaerőhiánnyal küzdő – területére költözve jobb esélyekkel indulhatnának, a mobilitás azonban nem igazán jellemzi a magyar lakosságot, ha pedig mégis, akkor már inkább külföldre megy az, aki megteheti, hogy hátrahagyja a lakhelyét.

Mára tehát az ország kettészakadt: míg nyugaton inkább a munkaerőhiánnyal küzdenek a cégek, a közfoglalkoztatásra egyre kisebb mértékben támaszkodik a piac, a programok betöltik eredeti, átmeneti funkciójukat, addig az ország keleti részében továbbra is a munkanélküliség a meghatározó és a közmunka a húzóerő. Utóbbi rész miatt pedig a mai napig nagyon sokat köszönhetnek Orbánék az állami foglalkoztatásnak. És nemcsak azért, mert viszonylag rövid időn belül sikerült általa feljavítani az országos munkaerőpiaci statisztikákat, hanem azért is, mert ha a közmunka nem futna olyan intenzitással a mai napig, amilyennel fut, akkor ezek a kritikus megyék sokat tudnának rontani az országos statisztikákon is, a teljes foglalkoztatottságtól pedig jóval távolabb lennénk.

Mivel a közfoglalkoztatottak számára vonatkozóan csak 2013-ig visszamenőleg találtunk megyei lebontású adatokat, ezt tekintettük bázis évnek. Kalkulációnk során arra voltunk kíváncsiak, hogy ha a közmunkásokat munkanélkülieknek tekintenénk, hogyan alakulnának a munkanélküliségi ráták most és 2013-ban.

2017-ben a Központi Statisztikai Hivatal adata szerint a 15-74 éves korosztályban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a 15-74 éves korosztályban 22 700 munkanélküli volt, mellettük közel 31 ezerre tehető a közmunkások száma. Ha utóbbiakat átsoroljuk a munkanélküliek közé, a munkanélküliségi ráta a közölt 8,5 helyett 20,1 százalék lenne a megyében, ami alig mutat javulást a 2013-as állapothoz képest, amikor is még 23,4 százalékos volt a korrigált arány.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kicsivel még ennél is több volt tavaly a közmunkás, közel 31 500, mellettük 16 400 személyt regisztrált munkanélkülinek a statisztikai hivatal, a korrigált munkanélküliségi ráta azonban “csak” 16,7 százalékos lenne szemben a KSH által közölt 5,7 százalékkal.

Szintén kritikus megyének számít ebből a szempontból Nógrád és Baranya is: előbbi esetben a közölt 8,4 százalék helyett 15,2, Baranyában pedig 7,5 helyett 15 százalékos lenne a munkanélküliség a közfoglalkoztatás nélkül. Országos átlagban a korrekció azt eredményezné, hogy 4,2 százalék helyett 8,1 százalékos, tehát majdnem a duplája lenne a munkanélküliségi ráta Magyarországon. Igaz, ennek ellenére is lennének olyan megyék, amelyek közel állnának a teljes foglalkoztatáshoz: a korrigálás után Győr-Moson-Sopron megyében rendkívül alacsony, 2,4 százalékos rátát kaptunk, Veszprémben pedig 3,3-at.

Forrás: mfor.hu