Szakszervezetek: a pénzkérdés időzített bomba

Csak a létfenntartásra elegendő a szűkös költségvetés

Szinte csak a létfenntartásra elegendő az a szűkös költségvetés, amelyből a szakszervezeti szövetségek gazdálkodhatnak. Ez derül ki azokból az interjúkból, amelyeket szakszervezeti vezetőkkel készítettünk. Kuti Lászlót, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés elnökét, Fehér Józsefet, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma pénzügyi ellenőrző bizottságának vezetőjét, valamint Székely Tamást, az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége elnökét, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnökét arról faggattuk, miből teremtik elő a szervezetük működtetéséhez szükséges pénzt, s mi az, amire ma már nem futja, pedig égető szükség lenne rá.

 

Szűkös költségvetésből gazdálkodnak ma a szakszervezetek. Vezetőik arról panaszkodnak, hogy a tagdíjból és az ingatlanhasznosításból származó bevételeikből csak a legszükségesebb kiadásokat tudják finanszírozni. Ahogy Kuti László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) elnöke keserűen fogalmazott: a bevételeik arra elegendőek, hogy a fejüket a víz fölött tartsák. „Az ÉSZT anyagi helyzete olyan, mint azoké, akiket képvisel” – mondta az elsősorban kutatási, felsőoktatási és más értelmiségi munkahelyeken dolgozók szakszervezeteit tömörítő konföderáció elnöke, aki legfőbb szolgáltatásuknak az országos szintű képviseletet nevezte. Működésük költségeit a tagszervezetek által befizetett tagdíjból, az egykori SZOT-vagyonból „örökölt” ingatlanok üzemeltetéséből, illetve bérbeadásából és az időnként meghirdetett pályázatokon elnyert pénzből fedezik. (Az alapszabály szerint a tagszervezetek a saját tagjaik által befizetett összeg 10 százalékát utalják át a tömörülésnek.) Büdzséjüket időnként költségvetési támogatás is növeli. Szerény bevételükből az országos érdekegyeztetésben folyó munkájukkal járó kiadásokon kívül a tisztségviselők oktatását, konferenciák szervezését és a nemzetközi kapcsolatok ápolását tudják finanszírozni.

Itt érdemes felidézni, hogy a rendszerváltozás a szakszervezeti mozgalmat sem hagyta érintetlenül. Az Antall-kormány első intézkedései közé tartozott, hogy törvénysorozattal akadályozta meg az előző rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek vagyonának széthordását. A parlament „elvette” a szakszervezetek kezelésében lévő állami ingatlanokat, de ingyenes használatba adta ugyanazoknak. A 4,2 milliárdra becsült volt SZOT-vagyont az utód-, illetve újonnan alakult szakszervezeti szövetségek támogatottságuk arányában felosztották egymás között. Eszerint az MSZOSZ 1,803 milliárd forint, a Liga és a Munkástanácsok 1,356 milliárd, az Autonóm-ÉSZT-SZEF „vagyonközösség” 897 millió, az egykori Szolidaritás és a szövetségen kívüli szakszervezetek 144 millió forint értékű vagyonrészt kaptak. Az elosztásnál nem készpénzről, hanem ingatlanokról döntöttek. Tételesen megállapodtak arról, hogy az MSZOSZ-é marad a volt SZOT-székház és a balatonfüredi oktatási központ, a Tárogató úti irodaház és szálloda a Liga-Munkástanácsok pároshoz, a Hotel Benczúr ingyenes használati joga pedig az ASZSZ-ÉSZT-SZEF trióhoz került. A 16 vidéki szakszervezeti székházat 40 százalékban az MSZOSZ-nek, 35 százalékban a Liga-Munkástanácsok „párosnak”, 20 százalékban az ASZSZ-ÉSZT-SZEF-nek, 5 százalékban az akkor még működő többi konföderációnak ítélték. A konföderációk és az ágazati szakszervezetek nagyrészt az épületeknek a hasznosításából, bérbeadásából tartották fenn magukat. Az ingatlanok jó részét azonban időközben eladták, hogy finanszírozni tudják a működésüket.     

 Az ÉSZT vagyonára vonatkozó kérdésünkre Kuti László azt mondta: „Nincs saját tulajdonú székházunk, a szerény létszámú apparátus bérelt ingatlanban végzi a szakmai feladatokat, amit többen társadalmi munkában segítenek. Alkalmazotti státuszban mindössze egy, a tömegkapcsolatokkal is foglalkozó jogászt, egy közgazdászt és egy könyvelést végző pénzügyi szakembert tudunk foglalkoztatni. A választott tisztségviselők – az elnök és a három alelnök – csupán költségtérítést kapnak. A volt SZOT-vagyon szétosztásakor kapott üdülőt nem vittük be a Nemzeti Üdülési Alapítványba, hanem eladtuk. A bevétel egy részéből vásároltunk két szobát egy bükkszéki üdülőben, ahová kedvezményes áron mehetnek nyaralni tagjaink, a maradékot pedig szép lassan feléltük.”     

„A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma azon kevés konföderációk egyike, amelyik az 1993-as parlamenti döntéssel kapott vagyon döntő többségét ma is birtokolja” – büszkélkedett Fehér József, a SZEF pénzügyi bizottságának elnöke. „A konföderáción belül mindig is egyetértés volt abban, hogy az örökölt vagyont meg kell őrizni, a felélés helyett az ingatlanfejlesztés a célunk, ezt morális kötelezettségnek tartjuk. Ezt a határozott álláspontot elfogadta a vagyonközösséghez tartozó másik két szövetség is” – tette hozzá.  Tájékoztatása szerint a közszférában dolgozókat képviselő konföderáció 50 százalékban tulajdonosa a budapesti Hotel Benczúrnak, illetve az AÉSZ vagyonközösségbe tartozó több olyan – szekszárdi, győri, nyíregyházi – ingatlannak, amelyek szakszervezeti megyei központként működtek.  Ezen kívül van egy kisebb értékű apartmanjuk Bükkszéken és más konföderációkkal közös „gazdái” egy Garai utcai épületnek. „Az ingatlan portfólió hasznosítása igen jelentős bevételi forrása volt a konföderációnak mindaddig, amíg a parlament az adótörvény módosításával lehetővé nem tette az önkormányzatoknak az építményadó kivetését. Ez rendkívül érzékenyen érintett minket, mert a főváros évi 12 millió forintos ingatlanadót vetett ki a Benczúr szálló és a VII. kerületi építmény után, ami a szálló jövedelmezősége ellenére is igen jelentős mértékben csökkenti a szakszervezeti bevételt” – avatott be a részletekbe Fehér József. Azt is elmondta, hogy a tagdíjból és a vagyonhasznosításból a 68-69 ezer aktív és mintegy 13-14 ezer nyugdíjas tagot képviselő szervezet működtetésére, szakértők foglalkoztatására, jogsegélyszolgálatra és a nemzetközi kapcsolatokra előteremtik a forrásokat, nem jut azonban elég pénz képzési és szervezetfejlesztési alap fenntartására.

„Bevételeinkből igazából mindenre jut, ami fontos, de semmire nem jut, amire nagyon kellene. A legfájóbb pont a sztrájkalap hiánya, ugyanis nemcsak a sztrájkolók segélyét kellene kifizetni, de egy-egy demonstráció megszervezéséhez is legalább 15-20 millió forintot kell előteremtenünk” – hangsúlyozta Fehér József, aki szerint azért is szükség lenne sztrájkalapra, mert a hatékony működésükhöz nélkülözhetetlen bizonyos nyomásgyakorlási eszközök alkalmazása. „Egyre inkább problémát jelent az is, hogy nem sikerült kialakítani olyan intézményesített képzési rendszert, amelyik mindenekelőtt a fiatalok felkészítését segítené az érdekvédelmi munkára. Közös alapot kellene létrehoznunk a szervezetépítésre, a tagszervezésre is, mert nem egy-egy ágazat feladata, hanem konföderációs ügy, hogy a szakszervezetekről kialakuló képet, a munkavállalók felvilágosítását, motiválását hogyan tudjuk formálni. Ebben átfogó, több konföderáción átnyúló összefogás kellene, ami sajnos sok minden miatt nem valósulhatott meg” – fejtette ki a pénzügyi bizottság elnöke, aki elmondta azt is, hogy minden szakszervezetet rendkívül érzékenyen érinti az a probléma hogy nem sikerült egységes szerkezetűvé tenni a tagdíjat. Jelenleg ugyanis ágazati szakszervezeti hatáskör, hogy ki mennyi tagdíjat szed. „Abban azért sikerült egyezségre jutnunk, hogy a szövetségnek fizetendő tagdíj nemcsak anyagi kérdés, hanem morális is” – tette hozzá.  

Kérdésünkre megerősítette, hogy jelentős bevételi forrásuk a költségvetésből kapott évi 100 millió forint, amit nagyon szigorú elszámoláshoz kötötten az országos szintű érdekegyeztető fórumokkal kapcsolatos kiadásaikra fordíthatnak: a munkához szükséges szakmai hátteret biztosító kutatásokra, előterjesztéseket, elemzéseket készítők megbízásaira, személyi kiadásaira.

„A SZEF-nek viszonylag kis létszámú apparátusa van, hét főállású munkatárs dolgozik nálunk. Részben állandó, részben alkalmi megbízásokkal foglalkoztatunk médiatanácsadót, jogi szakértőt, informatikust, a különböző rendezvényeinken felszólaló előadókat. A megyei szervezetek működtetésére keveset költünk, pedig nagyon fontos a munkájuk. A kollégák jelképes összegű tiszteletdíjat, évi 150 ezer forintot kapnak, és hozzájárulunk személyi költségeikhez” – sorolta a kiadásaikat Fehér József, akitől azt is megtudtuk, hogy a választott tisztségviselőik nemcsak címeket, hanem konkrét feladatokat, szakmai területeket is kapnak. Az elnök munkabérét a mindenkori szövetségi tanács állapítja meg, az összeg egyharmada jár szerződés és havi elszámolás alapján az alelnököknek.

A jogilag még működő Autonóm Szakszervezeti Szövetség elnöke, egyben az új Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke szerint az igazi szakmai munka ma az ágazati szervezetekben folyik. Székely Tamás abban bízik, hogy a MASZSZ-nak olyan apparátusa lesz, amelyik magas színvonalú szakmai segítséget képes nyújtani az országos szintű érdekegyeztetéshez és igazodik az ágazatok igényeihez. „Olyan társadalom-, gazdaság- és nyugdíjpolitikai szakértői hátteret kell kialakítani a szervezetnek, amely a kihívásoknak megfelelő szakmai anyagokat tud készíteni. Olyan háttérintézményt vagy szakmai holdudvart kell létrehoznunk, amely képes erre” – fogalmazott az érdekvédő, aki úgy véli, továbbra sem feltétlenül a konföderációnak kell a szakértőket alkalmaznia, a most foglalkoztatott külső szakértők azonban nem alkalmasak a feladatra. „A fuzionáló MSZOSZ és az Autonómok állományában lévők között egyébként vannak kellő felkészültséggel és megfelelő a szakmai tapasztalattal rendelkezők, munkájukra a továbbiakban is számítani kell” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy miből gazdálkodik az ASZSZ, illetve milyen lehetőségei lesznek az új szövetségnek, Székely Tamás elmondta, hogy az Autonómok kiadásait a pénzügyi megtakarításokból és az évi 300 forintos tagdíjakból finanszírozzák. Az 55 ezer taglétszámú konföderációnak nincs más jövedelme, a 2010-es kormányváltás óta nem kap állami támogatást, uniós pályázaton – sajnálatos módon – korábban nem indult. A SZEF és az ÉSZT konföderációval közös ingatlanvagyon gazdálkodásából befolyt összeggel sem számolhattak az utóbbi időben, mert a 30 százalékos részesedésük nagy része a visszamenőlegesen kiszabott építményadóra ment el.

„Ilyen alacsony tagdíjból érdemben nem finanszírozható szakszervezet, hatékony érdekvédelemre nem futja ” – jelentette ki az elnök, aki elmondta, hogy a konföderációnál jelenleg három főállású alkalmazott dolgozik még, közülük ketten szakértőként. „Az Autonómok és az MSZOSZ összeolvadásával nemcsak tagsági, hanem vagyonközösség is létrejön az új szövetségben, több mint kétmilliárdos vagyonnal – hangsúlyozta Székely Tamás. A gazdálkodással kapcsolatban utalt arra, hogy az MSZOSZ-nél jelentős összeget fordítottak a megyei képviseletekre. Az ott dolgozók 90 százaléka ugyan az ágazatok alkalmazottja, feladatuk 95 százalékát az ágazati munka teszi ki, az irodák fenntartását, az infrastruktúrát viszont a konföderáció finanszírozza. „A megyei/régiós struktúrára szükség van, a Magyar Szakszervezeti Szövetségen belül azonban ennek finanszírozását és működtetését modernizálni kell” – hangsúlyozta.

Az új konföderáció képzési rendszerével kapcsolatban az alelnök kiemelte az ÉTOSZ szerepét, amelyre szerinte építeni lehet. „Nagyon sok pénz ment el az állami támogatásokból a tisztségviselők különböző képzéseire, ami számos ágazatban párhuzamosan folyt. A tapasztalatok azt mutatják, sokkal hatékonyabb lenne, ha az ilyen programokat szövetségi szinten, konföderációs irányítással szerveznénk” – állapította meg.  

Ismeretes, hogy a hazai szakszervezetek élénk nemzetközi kapcsolatokat ápolnak. Kérdésünkre, hogy mi a hozadéka a szakszervezeti vezetők sűrű külföldi utazásának, Székely leszögezte: sorsdöntő egy-egy fontos kérdésben, hogy milyen aktivitással vesznek részt a nemzetközi szervezetek munkájában a magyar szervezetek és azok vezetői. „Taglétszám alapján fizetünk tagdíjat az európai és a világszervezetnek, a tagság pénzét herdálnánk el, ha valótlan taglétszámot jelentenénk. Az Autonómoknál 2013-ban, az elnökváltás után tisztáznunk kellett ezt az ügyet, mert nem a tényleges létszámmal szerepeltünk. Mások is játszadoznak ilyennel, de ezt mi nem tartjuk korrektnek” – hangsúlyozta Székely Tamás. Elmondta azt is, hogy a nemzetközi mozgalomban generációváltás zajlik, ami a nyelvtudás megkövetelésével jár együtt. Emiatt szűkül a magyar vezetők mozgástere – vélekedett.

Felvetésünkre, hogy szakszervezeti körökben többen hívták fel a figyelmet arra, hogy problémát okoz az állami támogatások szűkülése, úgy reagált: az ASZSZ öt éve egy fillért nem kap, mégis létezik. „Ha valaki arra alapozza a szakszervezet működtetését, hogy a költségvetésből juttatott pénzből tartsa fenn magát, akkor zárja be a kapuját. Egy olyan rendszer kialakulását viszont elképzelhetőnek tartanék, amelyben szakszervezetek látnak el költségvetési finanszírozással a munka világához kapcsolódó olyan szolgáltatásokat, amelyek eddig az állam feladatát jelentették. A vegyipar területén egyébként van olyan cég, ahol a szakszervezet koordinálja a jóléti juttatások egy részét. Ennek fejében a vállalat egy alkalmazott fizetését finanszírozza. Ez a gyakorlat nem járna együtt azzal, hogy az érdekvédelmi szervezetnek meg kell felelnie a hatalmi szándékoknak. A mai helyzetben ilyen szándék tetten érhető” – jelentette ki Székely Tamás, aki szerint az „állami csecsen lógás” azt eredményezi, hogy a szakszervezetek korporatívvá, anyagilag teljesen kiszolgáltatottakká válnak. Hogy ez ne így legyen, önálló lábakra van szükségük – tette hozzá. Megjegyezte, hogy a nyugat-európai szakszervezetek közül többen is komoly állami támogatást kapnak törvényes keretek között, azzal a céllal, hogy fejlődjön a szociális párbeszéd színvonala. „Itthon azt látom, hogy az elmúlt jó néhány évben hiába kaptak a szakszervezetek – és a munkáltatók is – különféle állami csatornákon keresztül több milliárd forintot, nem tudtak élni a lehetőséggel, hogy jobb szervezetet fejlesszenek.

A hatékony érdekvédelem pénzkérdés? – tettük fel az újabb kérdést Székely Tamásnak. Válasza szerint egy szakszervezet akkor hatékony, ha akcióképes és képes megmozgatni a tagságát, ha szükséges. Ma kevés ilyen van. Az anyagi kérdés ma az egyik időzített bomba az egész szakszervezeti mozgalomban – fogalmazott az alelnök.

Megkerestük kérdéseinkkel a Ligát és a Munkástanácsokat is. A Ligánál senki nem vállalkozott arra, hogy érdemben nyilatkozzon, Palkovics Imre, a MOSZ elnöke viszont bár korábban jelezte, hogy várja a jelentkezésünket, végül nem élt a lehetőséggel.               

 Kun J. Erzsébet