SZEF: Az egyenlő bánásmódot sértő „törvényesített” romlás

A kormány újabb bizonyítékát adta annak, hogy nem ismeri, nem érti és nem is becsüli a közszolgálatokat. A bérminimum emelés következtében kialakult és 2017. január 1-től életbe lépő bértábla megalázó, kárt okozó és ezért elfogadhatatlan.

A jogalkotó a közalkalmazotti bértáblában 9 különböző osztályba sorolja a valamilyen végzettséggel rendelkező alkalmazottakat, az általános iskolai végzettségre épülő (betanított munkás szintű) szerény tanfolyamtól egészen az akadémiai doktorig, és aztán mindegyiknek ugyanazt a fizetést adja. Az első – kezdő – életkori fizetési fokozatban mind a 9 kategóriában a garantált bérminimum, azaz bruttó 161.250  forint lesz a főállásban dolgozók havi fizetése.

Így lesz ez a: „B”, a „C”, a D, az E, az F, a G, a H, az I és a J. bértábla osztályokban, több osztály pedig nincs..

Az „A” osztály más, a csak 8 osztályt végzettek számára a minimálbér jár, nem az említett garantált bérminimum.

Az első életkori fokozatban a garantált bérminimum valamennyi, azaz mind a 9 osztályra kiterjed. Nem vigasz, hogy főiskolai végzettséggel 9, egyetemi végzettséggel „csak” 7 életkori sávban áll fenn ez az azonosság.

A közszolgálati területeken többféle jogállás létezik, más a kormánytisztviselő, az állami köztisztviselő, a köztisztviselő, a – nem közalkalmazott – rendvédelmi dolgozó. Egészen más a helyzet ott, ahol megtörtént a béremelés, mint a pedagógusoknál.

 Jelen anyagban és a bértábla példákkal csak a közalkalmazotti jogállási törvény (KJT) hatálya alá tartozó munkavállalókkal foglalkozunk, de sokféle hasonló és egyéb probléma van a többi szakterületen is.

Nincs, nem létezik olyan humán menedzser, HR-es szakember, vezetéselméleti tanár, aki a kialakult helyzetet ne tartaná ezt súlyosan hátrányosnak. Ez sértő, megalázó, lekezelő, mind a tudást, mind az évek során szerzett tapasztalatot semmibe veszi. De a minősíthetetlen méltánytalanságon kívül, rosszat tesz, kárt okoz.

Az intézkedésnek megfogható, konkrét káros következményei vannak: a rosszul fizetett és megalázott szakember igencsak hajlamos takaréklángon tartani a képességeit és lehetséges, hogy szerényen teljesít. Aki marad, ő sem töri magát, de sokan távoznak, elmennek ügynöknek, vállalkozónak, tolmácsnak, bárminek, mások pedig nem csak a pályát, hanem az országot is elhagyják. Továbbá nem jönnek ide a tehetséges fiatalok.

Mindezt sokan úgy fogják fel, hogy „szegény” rendvédelmi, bölcsődei dolgozóknak, önkormányzati tisztviselőknek, vagy levéltárosoknak „bizony ez nem jó”, de hát ez „az ő baja”. Nem, ez nem így van, nem csak az ő baja, ez senkinek nem jó. Ez mindnyájunk életét rontja. Aki ezekért a szolgáltatásokért felelős, maga az állam, rontja a humán szolgáltatásokat, gyengíti a lakosok megfelelő ellátása érdekében végzett munka színvonalát.

Sajnos ezt megfogható, nyilvánvaló tények bizonyítják. Tehát nem jövendölés, nem úgy van már, hogy mindezen a rontás következtében „majd egyszer baj lesz az iskolával”, az egészségüggyel, a szociális ellátással, a kultúrával, hanem ma már ez a helyzet, hogy baj van, nagy bajok vannak minden közszolgálati területen. Tragikusan mutatkozott ez most meg a PISA jelentésben. De ha lenne hasonló mérési módszer, hogy hányan szenvednek, vagy halnak meg egyébként gyógyítható betegségekben itthon és más európai országokban, akkor a PISA jelentésnél sokkal rosszabb  számokat kapnánk. Igen kedvezőtlenek lennének a gyámügy, vagy a szociális ellátás területén is a számok, vagy ha azt mérlegelnénk, hogy a magyar olvasó hogyan juthat hozzá a könyvtárban kortárs szakirodalomhoz, folyóiratokhoz.

Ez a leépülés, ez az ország visszafejlődése.

A lakosságot sújtó romlás régóta tart, és nem az egyetlen megnyilvánulása a bér igazságtalan és alacsony volta, ide tartozik az intézmények megszüntetése, átszervezése, beolvasztása más szervezetekbe, a vonatkozó jogszabályok állandó és szakmai egyeztetés, egyetértés nélküli módosítgatása, a munkavállaló védelmének a gyengítése, mindezzel együtt a kiszolgáltatottság állandó érzékeltetése, és a dolgozói félelem növelése. Káros hatása van az életpálya modellek önkényes – majdhogynem hasra ütés-szerű rendezése –, az egyik szakterületen van, csak rossz, a másikon nincs, de ígérik, a harmadik területen nem is ígérik. Kilátástalan kuszaság. És az életpálya hiánya azt jelenti, hogy nincs tisztázva a minősítés, az előmeneteli rendszer, a továbbképzés, magyarán, szinte semmi, azon kívül, hogy minél többet dolgozz, túlórázzál és ne csúsztasd le.

Mi nem tiltakozhattunk önmagába véve a minimálbér-emelés ellen, és nem is fogunk, sőt a SZEF is a támogatók között van, mert ez az országban 900 ezer embernek, de a közszolgálatokban is ebből mintegy 300 ezer embernek konkrét béremelést jelent. Nettó 16 ezer forinttal többet visznek haza sokan. De elmondtam többször a bértárgyalásokon, hogy ez hasznos lépés, de nem elegendő intézkedés, mert szinte teljesen érvényteleníti a bértáblát, és ezért kérünk követelünk további közszolgálati béreket rendező intézkedést. De eddig semmi nem történt, a probléma megértésén kívül konkrét ígéretet sem kaptunk.

A minimálbér és a garantált bérminimum emelésével a kormány nem oldotta meg a súlyos közszolgálati bérproblémákat. Döntően a legalacsonyabb képzettségű és nem régen a pályán lévő dolgozók számára jelent ez valóságos a béremelést, az elmúlt évi bérrendezésekből kimaradt szakmai rétegek helyzete azonban nem oldódott meg, sőt relatíve romlott.

Mindemellett a jelenlegi állapot, sérti az egyenlő bánásmód elvét.

A Munka Törvénykönyve – mint a Kjt. általános háttérjogszabálya – a közalkalmazotti jogviszonyra hatályos 12. §-ának (1) és (3) bekezdése megállapítja: a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget kell figyelembe venni. Az egyenlő bánásmód idézett törvényi követelményeit sérti meg a jogalkotó a Kjt. illetménytáblájának tekintetében.

A közalkalmazotti bértábla 10×17, azaz összesen 170 konkrét besorolási helye közül 110 besorolásnál nem veszi figyelembe a jogalkotás azt, amit más törvény előír: az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget.

Ez sérti az egyenlő bánásmód elvét, mert az egyik esetben a besorolásnál és az azzal járó fizetésnél figyelembe veszi mindezt, a másik – és gyakoribb – esetben nem. Az egyik munkavállalónak módja van érvényesíteni szakmai végzettségét és a pályán eltöltött időt, míg más munkavállalóknak nincs erre módja, amennyiben valóban csak a bérminimumot kapja bérként

A SZEF munkajogi szakértője írja:

 „A Kjt. illetmény-táblájával a jogalkotó – a sokszor emlegetett ún. mulasztásos alkotmánysértést is megvalósítva – beleütközik saját, a munka díjazása körében az egyenlő bánásmódot törvényi szinten garantáló szabályába, és valamennyi Magyarországra kötelező, a negatív diszkriminációt tiltó nemzetközi szabályba.”

A SZEF elvárja és követeli, hogy a kormány gondoskodjon a közszolgálati bérek hatékony rendezéséről, a képesítést és a pályán eltöltött időt, figyelembe vevő emelkedő kötelező közszolgálati bér kialakításáról. Erről az OKÉT (Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács) keretében azonnal kezdődjenek tárgyalások. Készek vagyunk olyan javaslat kidolgozására, mely csak az A1 fokozatban írja elő a minimálbér összegét és csak a BI fokozatban a garantált bérminimumot, e fölött minden osztályban és pályán töltött időt figyelembe vevő soron fokozatosan emelkedő bért ír elő.

Budapest, 2016. december 13.

 

Földiák András

elnök