Szükséges, vagy naiv ötlet az alapjövedelem?

Munka nélkül, alanyi jogon

A gyári robotok a fizikai munkát végzik el helyettünk, az algoritmusok, a botok, a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás pedig a szellemi munkát. A következő évtizedben tömegek szorulnak ki a munkaerőpiacról. A Szilícium-völgy milliárdos moguljai már tesztelik, hogyan hatna a társadalomra a garantált alapjövedelem, amit munka nélkül, alanyi jogon kapnának az emberek. Elon Musk elkerülhetetlennek tartja ezt a szisztémát – írja a Piac és Profit.

Az elmúlt négy évtizedben a munka egyre kevésbé hatékony eszköze lett annak, hogy az emberek eltartsák magukat. A bérek növekedése elmaradt a gazdaság növekedésétől, s a készségek díjazása is egyenlőtlenebbé vált. Némely képességet túlfizetnek, a többséget viszont nem javadalmazzák arányosan és méltányosan.

Akiknek tőkéjük van, újfent gyarapodnak

A szakadék a szegények – sőt a középosztály – és a gazdagok között nagyobb, mint valaha az emberiség történetében. Jelenleg az emberiség leggazdagabb egy százaléka birtokolja a javak 48 százalékát, és a Boston Consulting Group szerint részesedésük 2026-ra 54 százalékra nő. Ezen nem fog segíteni a robotizáció sem, sőt a mesterséges intelligencia (AI) térhódítása még tovább élezheti a vagyoni egyenlőtlenségeket, mert éppen az alsó- és a középosztály munkáját fogják automatizálni. Akiknek tőkéjük van, részvényeket birtokolnak, azoknak kedvezhetnek a piaci folyamatok: az automatizáció miatt nőni fog a vállalatok nyereségessége, tehát a vagyonok újfent a tehetősebbeknél gyarapodnak.

Ha a céges profitérdeken múlnak a dolgok, akkor az automatizáció nem fog lassulni, emberbaráti-humanitárius okokból egy vállalat sem érez majd késztetést arra, hogy mérsékelje, visszafogja az új eszközök bevezetését, alkalmazását. A technológiai átalakulásnak és átállásnak vagy globális méretű felbolydulás és népfelkelés lehet a vége, vagy egy igazságosabb pénzelosztási rendszer, amelyben a „két szép szemünkért” biztosított az alapszintű megélhetésünk: fedél a fejünk fölé (lakásbérlés), élelem és öltözködés. Vagyis mindaz, amit az ENSZ az Emberi Jogok Nyilatkozata által 1948 óta alapvető emberi jogoknak ismer el, emberek milliárdjai mégsem részesülnek benne.

A Szilícium-völgy moguljai – talán némi tudatalatti lelkiismeret-furdalásból – felkarolták a garantált alapjövedelem ügyét, hiszen az AI-forradalommal ők nyitották ki Pandora szelencéjét. A garantált alapjövedelmet (universal basic income, UBI) munkavégzés és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül kapnák az emberek a kormányoktól, alanyi jogon. John Maynard Keynes azt jósolta, hogy az ezredfordulón (igen, 2000-ben) már elég lesz heti 15 órát dolgozniuk az embereknek. Az automatizációval akár be is következhet ez a jövőkép. „Az alapjövedelemnek hála egyenlő esélyeket kap az ember, felszabadul a megélhetési, egzisztenciális kényszer alól, hogy végre saját képességei, veleszületett tehetségei kiélésének élhessen, és ne kelljen lélekölő favágómunkát végeznie, olyan állásban sínylődnie, amit nem szeret” – érvel a koncepció egyik celeb-híve Angliában, Brian Eno zenész.

Nagy kérdőjel

Az első afrikai felmérések szerint a létbizonytalanság megszűntével az emberekben csökkent a stressz és nőtt a találékonyságuk, az önellátásra irányuló készségük. Vagyis nem kapatták el magukat, a gyerekeiket iskolába járatták ahelyett, hogy dolgoztatták volna őket a földeken, vállalkozni kezdtek, felújították a kunyhóikat. Egyes vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a kábítószer- és a szeszesital-fogyasztás is csökkent a körükben.

Az eddigi kísérletek ott szolgáltak pozitív eredményekkel, ahol a társadalom nagy része alapvetően nem volt anyagilag jól eleresztve. De vajon lehet-e jótékony hatással a munka nélkül kapott juttatás ott, ahol a garantált alapjövedelem jóval alacsonyabb, mint a valós bérek? Vagyis az iparilag fejlett nyugati országokban. Ott is ugyanúgy örül majd a kényelemhez és anyagi juttatásokhoz szokott polgár a hirtelen jött szabadságnak? Vagy elégedetlen lesz? Netán elveszti a motivációját?

Nem átpántlikázott kommunizmus

Az alapjövedelem alapelve az, hogy nem hagyja az embereket a szegénység szintjére lecsúszni, de felső határt nem szab. Nincs tehát tiltva a meggazdagodás, mint a kommunizmusban. A magánvagyon intézménye sértetlen marad, mindenki annyit dolgozhat, spekulálhat, forgathatja a tőkéjét, és olyan mértékben gyarapíthatja az anyagi javait, ahogy akarja vagy tudja. Égből szórt „helikopterpénznek” vagy „ingyen pénznek” is nevezik a garantált alapjövedelmet. Az eddigi kisszámú kísérletekben nem annyira az állam osztja szét az adófizetők pénzét, hanem egy remekül teljesítő iparág, a tech-szektor vezetői adományozzák oda a saját vagyonuk egy részét. De ha globális szinten megvalósulna a modell, elkerülhetetlen lenne a közpénzek bevonása. Ehhez persze politikai akarat kell.

Amerikában az ideológiai spektrum mindkét oldalán szimpatizálnak a koncepcióval, vagy legalábbis mindkét pártban vannak olyanok, akiknek tetszik az ötlet, még ha a párt egészének nem is. A baloldali liberális demokrata párt tagjai azért tartják jó elképzelésnek, mert egyezik értékrendjükkel, miszerint a lemaradókat fel kell zárkóztatni, a szegényeket ki kell húzni a szegénysorból. A konzervatív republikánusoknak azért tetszik, mert – a Business Insider megfogalmazása szerint – „csökkenti a kormányzat szerepét, és az emberek kezébe adja a pénzt, amit aztán úgy használnak fel, ahogy akarnak”. Például fogyasztanak, ami a piacgazdaságot erősíti.

A globális kalkuláció azonban egyelőre hiányzik az alapjövedelmet övező társadalmi diskurzusból. Mekkora összegben állapítanák meg az egyéni juttatást mondjuk egy afrikai országban? És egy nyugat-európai államban? Egyedül Svájc számolta ki, hogy az ottani alapjövedelem évi 25 milliárd svájci frankjába kerülne az államkasszának. Amerikában pedig az aktivista Scott Santens árazta be: ha a nagykorúaknak évi 12 ezer dollárt (vagyis havi 285 ezer forintot), a kiskorúaknak 4000 dollárt folyósítanának, az összesen 1500 milliárd dollárjába kerülne évente az államnak.

A mogulok szerint elkerülhetetlen

Az Airbnb-be, a Dropboxba és a Redditbe fektető startup inkubátor és kockázatitőke-alap, a Y Combinator vezetője, Sam Altman nem győzi hangsúlyozni, hogy kezdünk kifutni az időből. A tömeges munkanélküliség bekövetkezése inkább évek, mint évtizedek kérdése. De azt is hozzáteszi, nincs meggyőződve arról, hogy a garantált alapjövedelem működne, és valóban konstruktív, felszabadult embereket szülne destruktív tendenciák – ellustulás, motiváltság hiánya, pótcselekvések, drogozás, alkoholizmus – nélkül. Éppen ezért támogatja a kísérletet a kaliforniai Oaklandben: meg akar bizonyosodni a módszer helyességéről.

Több techmogul azt vallja, a robotizálódás és algoritmizálódás korában a garantált alapjövedelem nem csupán a legéletképesebb és legjobb megoldás, hanem az egyedüli út ahhoz, hogy a társadalom ne süllyedjen káoszba. „Jó esély van rá, hogy az univerzális alapjövedelemnél fogunk kikötni vagy valami hasonlónál. Nem tudom, hogy mi más működhetne” – mondta Elon Musk négy nappal a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt a CNBC műsorában.

A NESTA angol kutatóintézet szerint a modell anyagi biztonságot nyújtana azoknak, akik át akarják képezni magukat. Ami rendkívül fontos lenne, hiszen például digitális készségekkel rendelkező munkavállalókból már ma is globális hiány van, és ez csak fokozódni fog.

Dolgozni akkor is kell

Svájcban 2013-ban százezer aláírást kapott egy petíció, amely az alapjövedelmet szorgalmazta. 2520 dollárnak (721 ezer forintnak) megfelelő összeget kaptak volna a munkanélküliek havonta, a minimálbér alatt keresőknek pedig erre a szintre egészítették volna ki a jövedelmüket. A kormány ellenezte az ötletet, ezért 2016 júniusában népszavazásra bocsátotta: a szavazók 77 százaléka az elképzelés ellen voksolt.
Bill Gates is szkeptikus. Szerinte a garantált alapjövedelem teljes társadalmat érintő alkalmazásához nem állnak rendelkezésre az erőforrások. „Ma még az USA sem elég gazdag ahhoz, hogy megengedhesse az embereknek, hogy ne dolgozzanak. Idővel ez változni fog, de egyelőre többre menne a világ, ha azokba a szektorokba folyna a támogatás, ahol közvetlenül segítik a kiszolgáltatottakat és a rászorulókat. Tehát főként az egészségügybe” – mondta. (A szakszervezeteknek sem tetszik az ingyenpénz ötlete.)

Hillary Clinton sem támogatja az ötletet. Elnökválasztási kampányában jelezte, nem tartja jó ötletnek, mondván ő az amerikai vállalkozó szellemben hisz és a munkavégzés etikájában, s a pénzosztás az ő szemében egyenlő azzal, hogy „lemondunk az emberekről”.
A garantált alapjövedelem azonban az elképzelések szerint csak élelmet, lakhelyet és ruhát biztosítana. Ha az ember kocsit akar fenntartani, vagy nyaralni támad kedve, a forrásokat magának kell előteremtenie. A tétlenség tehát nem törvényszerű a munka nélkül kapott pénz mellett sem. A szorgalmazói vallják, hogy a munkának nem nyűgnek kell lennie – a megélhetési költségek fedezését lehetővé tevő kényszernek, sokszor az egyén valós szakmai képességeit negligáló kényszerpályának –, hanem tudatos választásnak. Ha ezt el lehetne érni, akkor a mesterséges intelligencia nem a világfolyamatokat összekuszáló, megakasztó, szétrobbantó diszruptív erő lehet, hanem felszabadító erő.

PILOTPROJEKTEK

Az Economic Security Project (ESP) keretében több mint száz szakértő, aktivista és mogul állt össze, hogy 10 millió dollárból két év alatt kiderítse, mit tesz az emberekkel, ha az anyagi megélhetés terheitől megszabadítják őket. A havi 2000 dolláros (568 ezer forintnyi) támogatásban száz eltérő jövedelmi szintű család részesül a San Franciscói-öböl mentén található Oaklandben. Hamarosan szélesebb körre is kiterjesztik az adományozást, hogy átfogóbb közösségi és gazdasági hatásokat is tetten érhessenek.

A GiveDirectly Kenyában és Ugandában oszt alapjövedelmet 12 éven át, összesen 23,7 millió dollárt. Egyelőre 6000 embert vontak be a programba, de 2017 folyamán Kenyában 26 ezer főre bővítik az érintettek körét. A kenyai kísérletet 493 ezer dollárral támogatja az eBay alapítója, Pierre Omidyar.

Forrás: Piac és Profit