Tényleg ennyire nagy a baj nyugdíjfronton Magyarországon?

A hazai nyugdíjrendszer a következő másfél évtizedben egyensúlyban maradhat, azonban 2030-tól a rendszerben meglévő feszültségek kiéleződnek. A fiatalabb korosztályból mintegy 1 millió fő hiányzik, ami azt jelenti, hogy bármennyit is dolgoznak is ezek az emberek, csak jóval kevesebb járulékot lehet majd beszedni a teljes nyugdíjrendszer fenntartására. A megoldás Botos Katalin szerint az, ha a 30-as generáció elkezd öngondoskodás formájában megtakarítani, míg az állam részéről a gyermekvállalás és a foglalkoztatás terén kellene előrelépni – derült ki a Ma Reggel című műsorból.

 
 

Orbán Viktor miniszterelnök az Idősügyi Tanács múlt heti nyitóülésén azt mondta, hogy a kormány egyik legfontosabb feladatának a nyugdíjak értékállóságának fenntartását tartja. Többek között erről is beszélt Botos Katalin közgazdász egy műsorban. A közgazdász-professzor szerint a kormány próbál mindent megtenni, hogy 2030-ig a nyugdíjrendszer fenntartható legyen, ezért szorgalmazzák azt is, hogy minél több idősebb ember dolgozzon.

Viszont az óriási kihívás, hogy
 
a fiatal korosztályból, az 1980-as évekhez képest mintegy 1 millió fő hiányzik.

Világos, hogy amikor ez a korosztály munkába áll, akármeddig dolgozik és fizeti a járulékot, ez összességében kevesebb lesz. Így elkerülhetetlen, hogy 2030 után a nyugdíjrendszerrel ne legyen probléma. Amennyiben feltesszük azt, hogy a mindenkori járulékokból finanszírozzák a járandóságokat, akkor a kevesebb járulékbevétel miatt a biztosítási elv alapján nagyon fel kell készülnünk erre az időszakra.

A szakértő szerint két megoldás lehet erre a helyzetre. Az egyik az, hogy a fiatalabb generációnak (30-as éveiben járó generációnak) minél hamarabb el kell kezdenie takarékoskodni. A befizetett járulékokból lehet állami nyugdíjra számítani, de “az lesz annyi, amennyi”, ezt kell öngondoskodási formákból kiegészíteni. Botos Katalin szerint a másik lehetőség, hogy a kettős járulékot fizető embereknél, akik gyermeket is nevelnek, azoknak a nyugdíjában el kellene ismerni a tett erőfeszítéseket.

Botos Katalin szerint az utóbbi évtizedek tapasztalata is azt mutatja, hogy rosszabb helyzetben is vállaltak gyermeket az emberek, a mai szociális ellátórendszer és az állam hozzáállása lehetővé teszi a gyermekvállalást. A problémák inkább egzisztenciális, egészségügyi, karrier és pártalálási oldalon kell keresi, ezeken feltétlenül segíteni kellene, ha azt akarjuk, hogy emelkedjen a gyermekvállalási kedv, és a tervezett gyermekek meg is szülessenek.