Tízezren megint az utcán

Több mint tízezren tüntettek a fővárosban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) elnökének és több elnökhelyettesének távozását követelve annak kapcsán, hogy Vida Ildikó a múlt héten bevallotta: rajta van a korrupciós gyanú miatt az Egyesült Államokból kitiltottak listáján és és a kormányt már hetekkel ezelőtt tájékoztatta az ügyről, bár a kabinet ezt tagadta. A tömeg – amely szinte folyamatosan azt skandálta, hogy „Orbán takarodj!” – az adóhivatal Dob utcai székházától a Nemzetgazdasági Minisztérium József nádor téri épületéhez vonult, ahonnan az elmúlt hetek tömegdemonstrációi is kiindultak. Pécsen is több százan tüntettek a NAV-vezetők leváltásáért.

 .

 .

A József nádor téren Vágó Gábor volt LMP-s képviselő arról beszélt, a NAV-botrány az évtized legnagyobb ügye, amelyet uniós intézményeknek kell kivizsgálniuk. „Követeljük Vida Ildikó, Csillag Dezsőné, Somos Katalin, Dávida Marianna NAV-os vezetők lemondását!” – foglalta össze Vágó a tüntetők akaratát. Várady Zsolt, az Iwiw alapítója kijelentette, ez a tüntetés a netadó elleni tiltrakozás folytatása. Úgy vélte, a NAV-vezetők lemondatása lehet a mozgalom második győzelme, amellyel egy lépéssel közelebb kerülhetnek egy jobb Magyarországhoz, „ahol nem maradhat hatalmon, aki lop és hazudik”.

A demonstráción felszólalt Horváth András volt adóellenőr is, aki több mint egy éve beszélt először nyilvánosan a NAV által eltussolt, ezer milliárd forintos mértékű áfacsalásokról, amelyekről időközben kiderült, hogy az amerikai cégeket érintő korrupciós kísérletek kapcsán összefüggenek az USA által elrendelt beutazási tilalmakkal. Horváth úgy fogalmazott, ha nem lenne a kitiltási botrány, még mindig nem történne semmi az áfacsalási ügyben. Horváth szerint a NAV-ot független intézménynek kellene átvilágítania, ezzel szemben ő volt az, akinek a lakásán házkutatást tartottak és feljelentették, most pedig maga Vida Ildikó akarja lefolytatni a vizsgálatot az adóhatóságon belül.

A tüntetés végén a szónokok közölték: egy hetet kap a kormány, hogy az Európai bizottságot kérje fel a NAV átvilágítására, és hogy lemondassa Vida Ildikót és társait. Ellenkező esetben, november 17-én, ha kell polgári engedetlenséggel kényszerítik ki távozásukat.

 

 Devizahiteles tüntetés a korrupció ellen
A korábbi devizahiteles tüntetésekről ismert, a szélsőjobboldali nézeteket képviselő Koppány-csoportban is tevékenykedő aktivisták részvételével szombaton mintegy százan tüntettek a Nemzetgazdasági Minisztérium József nádor téri épülete előtt. A “Világra szóló korrupció és a Jogtalanságok ellen!” címmel meghirdetett tüntetés szervezői magukat pártoktól független civilekként határozták meg. “Az utolsó csepp a pohárban az internetadó volt, de nem emiatt gyűltek össze, hanem a korrupt vezetés és törvényhozás hívta őket utcára” -hangzott el az egyik beszédben. A résztvevők a szónoklatok után a Sándor palotához indultak, hogy petíciót adjanak át Áder János köztársasági elnöknek. 

Az Együtt-PM parlamenti képviselője, Szelényi Zsuzsanna a nemzetgazdasági miniszternek címzett nyílt levélben feltett kérdéseivel próbálta tisztázni az egyre zavarosabb kormányzati kommunikációt. A politikus szerint a helyzet világos: a NAV elnöke fölött Varga Mihály gyakorolja a munkáltatói jogokat, éppen ezért magától értetődő, hogy Vida Ildikónak tájékoztatási kötelezettsége volt a tárcavezető felé, vagyis aligha tartható az az állítás, hogy Varga csak november 5-én – a Vida-interjú megjelentését megelőző napon – értesült a NAV elnökének kitiltásáról.

 Kérdések Varga Mihályhoz
– Nem érzi-e, hogy Vida Ildikó titkolózó magatartása önmagában olyan súlyú szabályszegés, amiért az adóhivatal vezetői tisztségéből azonnal fel kellene mentenie?- Mikor, és milyen formában tájékozódott Ön ebben az ügyben?
 
– Kért-e, kapott-e írásos jelentést Vida Ildikótól? Kész-e ezt nyilvánosságra hozni?- Milyen lépéseket tett annak érdekében, hogy megtudja, kik és milyen formában érintettek Vida Ildikón kívül az ügyben?
 
– Információit megosztotta-e a kormányfővel és a nyomozóhatóságokkal?- Utasította-e Vida Ildikót és a többi érintett NAV-vezetőt, hogy az ügyről tájékozódjanak az Amerikai Nagykövetségen?
 
– Egyetért-e azzal, hogy mindez közügy nem pedig Vida Ildikó magánügye, amely súlyos kockázatokat rejt a magyar köztisztviselői kar politikai és szakmai hitelességét illetően?
Szelényi Zsuzsanna (Együtt-PM)
 

Az MSZP szerint elfogadhatatlan, hogy a magyar hatóságok többszöri kérésre sem hajlandók kivizsgálni vezető tisztségviselők korrupciós gyanúit, helyette “tragikomikus” módon össze-vissza hazudoznak – közölte Burány Sándor. Az Országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke szerint a hatóságoknak már tavaly, Horváth András volt NAV-dolgozó ezermilliárd forintosra becsült áfacsalásról szóló állításai után nyomozást kellett volna indítaniuk, a vizsgálat idejére felfüggesztve az érintetteket, köztük az adóhivatal vezetőit.

Orbán “csak” demokrata

Megtépázott nemzetközi megítélésén próbál javítani Orbán Viktor miniszterelnök a Horst Seehofer bajor miniszterelnökkel együtt a konzervatív Die Welt online változatának adott vasárnap közzétett páros interjújában. Mint ismert, a magyar állam a közelmúltban vásárolta fel a bajor tulajdonú Magyar Külkereskedelmi Bankot, ezzel kapcsolatban a bajor miniszterelnök csütörtökön úgy fogalmazott, az értékesítés “mindkét félnek kielégítő módon” történt.

Az interjúban – amelyben a bajor kormányfő nyíltan egyszer sem védte meg Orbánt – az “európai válság” kapcsán Seehofer kiemelte, az EU kihívások előtt áll, de ha a “nagy feladatokra” összpontosít, és kevésbé a bürokráciára, akkor “új korszak” kezdődhet. Orbán viszont “szellemi válságról” beszélt, szerinte Európa erőn felül költ szociális kiadásokra, részaránya a világgazdaságban pedig csökken, “de még mindig azt hisszük, hogy Európában van a legnagyobb dinamika”. Az “igazság beismerése” nehezen megy, holott ez a helyes gazdaságpolitika előfeltétele, és a szembenézés hiánya az egyik oka annak, hogy a kormányok sorra veszítik el a választásokat – tette hozzá a magyar kormányfő.

Az európai radikálisok előretörésével kapcsolatban a bajor kormányfő mindössze annyit mondott, a jelenség ellen “a jó politika a legjobb védelem”. Orbán szerint a radikális előretörés “a munkájukat nem jól végző politikusok hibája”, és nem a választóknak kell szemrehányást tenni. Az EU értékeivel kapcsolatban a magyar kormányfő kijelentette: “számunkra az EU ugyanazt jelenti, mint a demokrácia”. Hozzátette, hogy a demokrácia “eredeti formájáról” beszél, amelyben a fogalom jelentése az, hogy “a néptől, a nép által, a népért”. Elhíresült tusnádfürdői beszédére utalva – amelyben az “illiberális demokráciákat” éltette – Orbán úgy fogalmazott, nem híve annak, hogy jelzővel lássák el a demokrácia kifejezést, mert úgynevezett népi demokráciában született, és most is vannak jelzős szerkezetek, amelyek “gyanakvóvá” teszik. Ilyen például a liberális demokrácia, amelynek ugyan rengeteg követője van Európában, de szerinte felmerül a kérdés, hogy nem vezet-e “nem-demokratikus liberalizmushoz”. “Nekem elég a demokrácia” – tett hozzá.

Az európai és amerikai bírálatokat említő kérdésre Orbán Viktor megjegyezte, hogy “a tények sajnos senkit nem érdekelnek”, hiszen az alaptörvény vizsgálata révén nincs még egy olyan ország, amelyet az EU-bizottság behatóbban világított volna át a demokratikus alapértékekkel összefüggésben, mint Magyarország. A korrupcióval kapcsolatban úgy fogalmazott, a “zéró tolerancia” elvét követi, és “az a jó ország, ahol nincs korrupció”. Hozzátette: ilyen országot “sajnos nem ismer”, de nem szabad feladni ezt az eszményt.

A kitiltási ügyről kijelentette: “az Egyesült Államok bírálatát nagyon komolyan vesszük, és vizsgáljuk az összes adatot, amelyeket az esetekkel kapcsolatban rendelkezésünkre bocsátottak”. Csakhogy a kormányfő és a kormány tagjai is azt hangsúlyozták eddig, hogy semmilyen bizonyítékot nem kaptak az USA-tól, ezért nem is indítanak vizsgálatot az ügyben. Legutóbb erre hivatkozott Polt Péter legfőbb ügyész is.

A bajor miniszterelnök egy kicsit “megsimogatta” Orbánt, amikor kijelentette: az is a tényekhez tartozik”, hogy Orbán Viktort a magyarok több alkalommal demokratikus választáson legitimálták. A magyar miniszterelnök hozzátette: “egzotikus állatfajnak számít”, hiszen hatszor indult a miniszterelnöki tisztségért, háromszor győzött, háromszor veszített, és a jövőben is fog veszíteni és nyerni. A kormányfők legtöbbször egy elveszített választás után távoznak a politikából, ami nem helyes, mert a politika “a haza szolgálata, amit ellenzékben is folytatni kell – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy mennyi populizmusra van szüksége választási sikereihez, Orbán azt válaszolta, hogy csak a megfelelő hangot kell megtalálni és tisztelni kell az embereket, “populizmusra nincs szükség”. Hozzátette: éppen a sajtónak van szüksége populizmusra, “hogy az emberek megvegyék az újságokat”.

A volt német kancellár, Helmuth Kohl “európaiként gondolkodónak és cselekvőnek” nevezte a magyar miniszterelnököt, így az sem tekinthető véletlennek, hogy honlapján Orbán hosszan méltatta az egykori kereszténydemokrata politikus új könyvét, amelynek címe “Aggodalom Európáért – felhívás”. A kormányfő osztozott Kohl azon gondolatában, amely szerint az Európai Uniót a béke megteremtésének igénye hívta életre. Orbán úgy fogalmazott: “Nekünk, a jelen alakítóinak meg kell értenünk, hogy az Európai Unió számára az a kérdés, hogy bekerül-e a világtörténelem elhibázott utópiáinak sorába. Ha nem vigyázunk, az unió újabb tanulságos példájává válhat az elhibázott utópisztikus kísérleteknek”. Kohl-ra hivatkozva Orbán azt is kifejtette, hogy az intézményesült Európa nem távolodhat el a tagállamoktól és a polgároktól. Mi itt, Európában mindannyian egy keresztény gyökerű érték- és kultúrközösség részei vagyunk.

Arra nincs válasz, mitől távolodna el Brüsszel a tagállamoktól, hiszen az unió politikáját a tagállamok állam- és kormányfői határozzák meg.

Újabb nyugati bírálatok

Az utóbbi időben az Orbán-kormányt rendszeresen bíráló The New York Times online kiadásában ezúttal a magyar miniszterelnök “jellemfejlődése” volt a téma. Rick Lyman és Alison Smale arról írt, hogy negyed századdal azután, hogy Orbán Viktor új politikai csillagként bátran követelte a szovjet csapatok kivonulását, Magyarország NATO- és EU-tag, ő maga pedig harmadszor is miniszterelnök.

“De ami egykor olyan utazás volt, amely megtestesíthette volna a demokratikus kapitalizmus diadalát, egy ország sokkal bonyolultabb történetévé vált, és egy olyan vezető történetévé, aki az azóta eltelt idő során arra jutott, hogy megkérdőjelezze a nyugati értékeket, felszítsa a nacionalizmust és nyíltabban modellként tekintsen Oroszországra” – fogalmaztak. A szerzők szerint Orbán lefektetett egy filozófiai elképzelést és indoklást “tekintélyelvűségre hajló” szemléletmódjához, amely hosszú távú elkötelezettséget sugall az iránt, hogy Magyarországot valami mássá változtassa, mint amire a Nyugat egy negyedszázada számított.

A cikkírók szerint még a legkíméletlenebb bírálói is elismerik, hogy Orbán “meg sem közelíti” Putyint az ellenfelek elhallgattatásában, senki sem vetettek börtönben a kormány bírálata miatt, nincs nyílt cenzúra és nemrégiben egy internetadó elleni tömegtüntetést folytatódni hagytak. “A nyugati bírálatok ennek ellenére erősödnek” és a lap úgy látja, hogy “még egyes konzervatív támogatói kissé bizalmatlanok annak mértékével kapcsolatban, ahogy Orbán módszeresen egybegyűjtötte a hatalmat”.

A Le Soir című francia nyelvű, baloldali liberális brüsszeli lap egész oldalas riportban számolt be a magyarországi helyzetről annak kapcsán, hogy nemrégiben Budapesten járt a Bizottság az Újságírók Védelméért (CPJ) nevű szervezet küldöttsége. A lap szerint a Fidesz kettős beszédet folytat, hiszen például demokratikusnak mondja magát, de rehabilitálja Horthy Miklóst. Az egykori kormányzót “a magyar Pétain”-ként minősíti (a francia marsall irányította a német megszállók által létrehozott francia bábkormányt – a szerk.). A Le Soir által felhozott másik példa, hogy a magyar kormánypárt zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben, ám olyan hazafias emlékművet emel Budapest központjában, amely jelentéktelennek állítja be Magyarország felelősségét a zsidók második világháború alatti deportálásáért.