Tízosztályos iskola, új szakképzés – mi is van a Kockás könyvben?

 A Tanítanék tárgyalási alapnak tekinti a közoktatás újraszabályozásában

Lebontanák a centralizált fenntartási rendszert, megszüntetnék a pedagóguskamarát és az életpályamodellt, az oktatási büdzsét a GDP hat százalékában rögzítenék. A HVG munkatársai elolvasták a Civil Közoktatási Platform által kidolgozott Kockás könyvet, amelyet a Tanítanék tárgyalási alapnak tekint a közoktatás újraszabályozásában.

 A miniszterelnök, miután rájött, hogy a kormánya által bevezetett oktatási intézkedések katasztrofális irányba terelik az iskolákat, ezzel pedig országa munkaerőpiaci helyzetét, versenyképességét, azaz az országa jövőjét is, önkritikát gyakorol, és új irányba fordítja a reformokat. Ez a mesebeli fordulat most kevéssé valószínű, most mégis képzeljünk el egy ilyen helyzetet!

Ahogyan korábban írtuk, nem kizárólag az Orbán-kormány a felelős az iskolarendszer súlyos válságáért, a szélsőségesen szelektív magyar iskolarendszerért, a csökkenő finanszírozásért, a romló tanulói teljesítményekért. Mint ahogy nem Orbán Viktor miatt tanít rosszul, elavult módszerekkel, a 21. századra fittyet hányva számos pedagógus. Manapság trendinek számító focihasonlattal élve: a vesztésre álló csapaton a kapitány úgy változtatott, hogy eltörte a kapus kezét, a csatárok lábát, és lehozta a még mozogni bíró középpályásokat.

Szóval mi lenne, ha most hirtelen lehetőség lenne változtatni az oktatáspolitikán? Nem lenne könnyű dolga a legjobb szándékú és a nemzetközi és hazai szakmai érvekre figyelő vezetésnek sem. Egyrészt egy újabb hirtelen és drasztikus változás nem tenne jót a zilált rendszernek, másrészt annak csak akkor volna értelme, ha az szakszerűen, széles konszenzusra törekedve, a szereplők támogatását megnyerve, fokozatosan indulna el.

Van kiút

A február 1-jén újabb tüntetésre készülő Tanítanék Mozgalom követeléseinek egyike, hogy egy önálló oktatási minisztérium a több mint ötven szakmai szervezetet tömörítő Civil Közoktatási Platform (CKP) által kidolgozott Kockás könyv szellemében dolgozza át a köznevelési törvényt.

Ebből a bizonyos – decemberben bemutatott – Kockás könyvből korábban már idéztünk néhány sokatmondó és lehangoló ábrát a magyar közoktatás helyzetéről. Most közelebbről is megnéztük a „becsületes nevén” Van kiút az oktatási katasztrófából című szakmai anyagot.

Az rögtön feltűnik, végig hangsúlyozza a CKP, hogy a kötetben leírtak vitaanyagnak tekintendők, és csak abban az esetben működnének hatékonyan a javasolt változtatások, ha azokat alapos szakmai diskurzus előzi meg. Ez már csak azért is elengedhetetlen (lenne), mert a felvetett problémák és az azokra javasolt megoldások egy teljesen megújított oktatáspolitikát irányoznak elő.

Valós társadalmi egyeztetés

Nem véletlen, hogy a hét pontban leírt koncepció első fejezete kifejezetten az egyeztetési folyamatot állítja előtérbe. Eddig ugyanis az oktatás átalakítását leíró döntések lényegében – mint mi is bemutattuk korábban – az érintettek kizárásával, álegyeztetésekkel zajlottak.

A CKP szerint ezzel épp ellentétes módon kellene kidolgozni egy új oktatáspolitikát. Jogszabályokban is rögzítenék az oktatást érintő társadalmi egyeztetési folyamatok, a döntés-előkészítések mikéntjét, a különböző – szakmai, civil, érdekvédelmi – szervezetek beleszólási lehetőségeit. A Kockás könyv újra létrehozná a Közoktatás-politikai Tanácsot, ugyanakkor megszüntetné a pedagógusok számára kötelező tagsággal járó, korporatív jellegű Nemzeti Pedagógus Kart, s helyette egy alulról szerveződő, a pedagógusok véleményét, akaratát (belső differenciáltságában is) összegző, a minisztériumtól független szervezetet szorgalmaz.

Megszüntetni a kerettanterveket

Egy másik nagy terület a kötetben az intézményi és pedagógusi szakmai autonómia visszaállítása. Úgy vélik, ennek a rendszer megkérdőjelezhetetlen jellemzőjévé kell válnia. Az Orbán–Hoffmann-rendszerben ugyanis az iskolák irányítása, fenntartása túlcentralizálttá, az intézmények szervezeti és gazdasági önállósága minimálissá vált.

Ennek érdekében a Kockás könyv megszüntetné a kerettanterv intézményét, és csak egy úgynevezett magtanterv típusú Nemzeti alaptantervre (amely azon túl, hogy meghatározná a kulcskompetenciákat, a fő műveltségi területek fejlesztési feladatait, csak ajánlásokat tartalmazna például az óraszámokra – azaz sokkal rugalmasabb tartalmi szabályzó lenne, mint a mostani „mindent előírunk” típusú Nat) és a helyi tantervekre szűkítené a tartalmi szabályozást. Ez utóbbiakat a fenntartók hagynák jóvá. Visszaállítanák a tankönyvek és taneszközök piacát a mostani egyentankönyvesítéssel szemben.

Vissza az iskolákat az önkormányzatoknak

„Nagyobb falat” az elképzelésekben az iskolafenntartás át- vagy visszaalakítása. Elsősorban az önkormányzatokra bízná a CKP ezt a feladatot, de úgy, hogy a rendszer elkerülje a – 2010 előtt jellemző – túlzott szétaprózódást. Ez utóbbi megvalósítását elég ködösen írja le a kötet, annyi biztos, hogy az függne a közigazgatási rendszer reformjától is. A CKP mindenesetre nagyjából járási méretű iskolafenntartást tartana kívánatosnak.

Az viszont fontos, hogy – mint írják – egy ilyen rendszerben is biztosítani kell az elszámoltathatóságot: mind az állami követelményeknek való megfelelést, mind az iskolahasználók igényeihez való alkalmazkodást. A CKP szerint mindez együtt kell, hogy járjon a pénzügyi decentralizációval is, mégpedig úgy, hogy a jelenleginél jóval erősebben érvényesüljön a normatív finanszírozás elve, azaz, hogy a törvényben meghatározott módon kiszámítható legyen az iskoláknak juttatott pénz.

Nem engedni a hat százalékból

Azt már bemutattuk, hogy egyre kevesebb állami forrás jut a közoktatásra. Az állam jelenleg nem biztosítja a nevelés, oktatás optimális működéséhez szükséges pénzt. Ráadásul az államosított rendszerben költségvetési pénzből nem futja infrastrukturális és pedagógiai fejlesztésre (sőt, sok helyről málló vakolatú iskolaépületekről, fűtési számla elmaradása miatti iskolabezárásról stb. hallani), az állandóan hangoztatott tanári fizetésemelések pedig nem érik el a nemzetgazdasági átlagot.

A Kockás könyv konkrét javaslattal él: „Az oktatás állami költségvetésben biztosított költségeinek GDP-hez viszonyított aránya 5 év alatt érje el a 6%-ot!”. Úgy vélik, a különböző fenntartókhoz tartozó intézmények közül egyik sem élvezhet előnyöket a többiekkel szemben. Bár nincs leírva, a szektorsemlegesség azt is jelentené, hogy például az egyházi iskolák nem kaphatnának több pénzt, mint az állami vagy önkormányzati intézmények.

A közoktatási büdzsé legnagyobb tétele a pedagógus-bértömeg. A CKP kivezetné a pedagógus életpályamodell rendszerét, a pedagógus-alapbért pedig – hasonlóan a 2013 októbere előtt működött rendszerhez – a végzettség és a pályán eltöltött évek száma szerint differenciáltan szabályozná.

Értékelni, de másképp

Átalakítaná a CKP a pedagógusok, iskolák értékelését is, a jelenlegi értékelési, tanfelügyeleti rendszert is átalakítanák, azt a jelenlegi ellenőrző-büntető felfogással szemben fejlesztő típusúnak képzelik el. Az ellenőrzési rendszer elsősorban az iskolára és nem a tanárra koncentrálna. És ott sem lenne általános: akkor kerülne sor egy iskola értékelésére, ha annak tevékenységével kapcsolatban komoly kockázatok merülnek fel. A tanfelügyeletet is megtartaná a Kockás könyv: azt úgy képzelik el, hogy az értékelést végző szakemberek egy kifejezetten erre a célra létrehozott, autonóm szervezet alkalmazottjai lennének.

Esélyt mindenkinek

A magyar iskolarendszer legfőbb problémája már évtizedek óta az, hogy szélsőségesen egyenlőtlen esélyeket biztosít a gyerekeknek, nemzetközi összehasonlításban is jóval átlagon felüli mértékben érvényesül a szelekció és a szegregáció.

A Kockás könyv javaslatai is felhívják e – talán legsúlyosabb kérdésre – a figyelmet, ennek csökkentésére több területet érintő, komplex beavatkozást írnak le, olyan hosszabb távú átfogó terv kidolgozását, amely érinti többek közt a szakképzést és az iskolaszerkezet átalakítását is.

Tízosztályos általános

Ez talán a legmeredekebb elképzelés, mivel a korábban Pokorni Zoltán által is felvezetett 9 osztályos iskola is gyorsan elhasalt. Itt azonban másról van szó: a CKP egy olyan iskolarendszert képzel el, amely egy legalább 10 évfolyamon át tartó, egységes általános képzésre épülne. Akár meg is szüntetné a különböző iskolatípusokat.

Ehhez persze meg kell határozni a szakképzés és az általános képzés egymáshoz való viszonyát. Itt a vitaanyagban is két elképzelés verseng egymással. Az egyik szerint az általános jellegű képzést és a szakképzést nem kell egymástól elválasztani, a gyerekek ugyanazon képzésen belül, időben együtt kapnak szak- és közismereti oktatást. A második elképzelés a két képzés teljes különválasztása.

Új szakképzési stratégiát

Az utóbbi években gyökeresen átalakított, az Emmi fennhatóságából a nemzetgazdasági tárcához átkerült szakképzés is kiemelt terület természetesen a Kockás könyvben. Egyenesen egy új szakképzési stratégia szükségességét hangsúlyozzák, amelyben az azonnali munkavégzésre való felkészítés helyett az egész életen át tartó tanulásra felkészítés lenne a fókuszban.

Az is fontos, írják, hogy maga a szakképzés is folyamatosan alkalmazkodjon a gazdaság változó igényeihez. Ezt többek között az innovatív, alulról jövő kezdeményezések, kísérletek támogatásával képzelik el. A CKP a duális képzés kizárólagos preferáltságát megszüntetné. A Kockás könyv itt elismeri, hogy nagy ellenállásra kell számítani egy ilyen átalakítás során, és csak több más, jelentős oktatáspolitikai változás tervével együtt készülhet el egy új szakképzési koncepció.

Hogy a február 1-i tüntetésen mindebből mi hangzik el, azt nem tudjuk. Hogy milyen következménye lesz a demonstrációnak az oktatáspolitikában, az sejthetjük, semmilyen. De, mint év végi interjúnkban olvashatták: a Tanítanék képviselői hosszú távú ellenállásra rendezkednek be. Egy biztos: már nem mondhatja a kormányzat, hogy egy maroknyi hőzöngő pedagógus megy az utcára, akiknek semmi nem jó. A CKP szakmai anyaga a kormányzat számára is hozzáférhető, olvasható.

Forrás: HVG