Több tízezer nyugdíjas készül visszatérni, és ez lenyomja a béreket

 Jön a nyugdíjas-szövetkezetek

Jön a nyugdíjas-szövetkezet, amivel az aktív munkavállalókon kívül mindenki jó jár. De ők nagyon nem – olvasható a HVG-ben.

Az átlagnál képzettebb, nem érzi elégnek a nyugdíját, és akár nyolcórás munkát is szívesen vállalna, ha találna – ilyen a fiatalabb, még 70 év alatti magyar nyugdíjasok többsége. A nyugdíjas-szövetkezetek létrehozásával sokkal többen térhetnek vissza a munkába közülük, mint eddig. Ha szeretnék fenntartani az aktív éveikben elért életszínvonalat, erre rá is kényszerülnek.

Amióta Varga Mihály először beszélt arról, hogy a nyugdíjasokat alacsonyabb terheléssel, de vissza kell engedni a munkaerőpiacra, három hónap kellett, hogy megtalálják a megoldást. A nyugdíjas-szövetkezeteket létrehozó javaslat már a parlament előtt van, akár jövő héten kész törvény lehet belőle. Hogy pontosan hány nyugdíjast terelnének vissza a munkába, arról Cseresnyés Péter államtitkár azt mondta: több tízezer, vagy reméljük, még annál is több lesz a végleges létszám.

Ez nem irreális, ha azt nézzük, hány nyugdíjas szeretne visszatérni a munkába. 2016 utolsó negyedévében 552 ezer 65 és 69 év közötti magyar volt, aki nem dolgozott. A KSH felmérése szerint a nyugdíjasok 29 százaléka szeretett volna tovább dolgozni, ha lett volna rá lehetősége. Ezt az adatot azonban leginkább a munkába visszavágyó rokkantnyugdíjasok húzzák fel, az öregségi nyugdíjasoknak az ötöde folytatta volna a munkát. Azoknál pedig, akik még dolgoznak, de az 50. születésnapjukon már túljutottak, ennél jóval többen, 41 százaléknyian válaszolták azt, hogy a nyugdíjkorhatár után sem szívesen vonulnának vissza.

Hogy miért, az nem is kérdés: azoknak, akik a felmérés idején nyugdíj mellett dolgoztak, a 90 százaléka azt mondta, anyagi okok miatt választotta a munkát. Egyedül a felsőfokú végzettségűek között volt egy kicsit más a helyzet, de még közülük is 82 százalék válaszolta azt, hogy a pénz miatt szeretne tovább dolgozni.

A nyugdíj mellett dolgozó magyarok többsége részmunkaidős munkát végez, a nyugdíjas-szövetkezeteket támogató nyilatkozatok egyik fő üzenete is az, hogy ebben a formában többen dolgozhatnának napi 4 órában, vagy még rövidebb időtartamban. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy valóban csak azért vállalnak a legtöbben a nyugdíj mellett kevés munkát, mert már nem bírnának többet. A KSH felmérésében azok, akik részmunkaidőben dolgoznak nyugdíjasként, közel kétharmados arányban azt mondták, azért dolgoznak így, mert nem kaptak teljes munkaidős állásajánlatot.

A mostani törvények szerint aki az öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, nyugodtan dolgozhat továbbra is, de csak a versenyszférában. Aki korhatár előtt ment nyugdíjba, és mégis dolgozna, csak akkor kaphat nyugdíjat, ha a keresete a minimálbér másfélszerese, havi bruttó 191 ezer forint alatt marad.

Erzsébet-utalványban jöhet a fizetés?

A törvényjavaslat célja az, hogy a cégek olcsóbban foglalkoztathassák a nyugdíjas-szövetkezetek tagjait, mint bárki mást. Ezt elsősorban az adó- és járulékkedvezményekkel tennék meg: ha a szövetkezet a munkáltató, akkor nem terheli sem szociális hozzájárulási adó, sem szakképzési hozzájárulás. A szövetkezeti tagok után nem kell biztosítási költséget fizetni, egyedül az szja-t kell leadózni. Ezzel szemben ha most egy cég 55 éven feletti dolgozót foglalkoztat, akkor 22 helyett csak 11 százalékos szociális hozzájárulási adót kell fizetnie, de legfeljebb havi bruttó 100 ezer forintig. Még nagyobb dobás lehet Erzsébet-utalványban kifizetni a nyugdíjas-szövetkezetek dolgozóit, az élelmiszert, valamint az ételvásárlásra felhasználható utalványt ugyanis nekik köztehermentesen adhatják oda, egészen a minimálbér összegéig.

 

Abban a terv támogatói és ellenőzi is egyetértenek, hogy főleg a kereskedelemben és a vendéglátásban látnának szívesen sok nyugdíjas dolgozót. Kósa Lajos például a tervezet parlamenti vitájában azt hozta fel példának: tavaly csak a Tesco 3 millió munkaórára szeretett volna a diákszövetkezetekkel szerződni, azok viszont csak kétmilliót tudtak vállalni. Ő úgy számolt, hogy ha 100 ezer nyugdíjast sikerülne bevonni a szövetkezeti munkába, annak nagyjából olyan hatása volna, mint ha 20 ezerrel több aktív korú dolgozó jelenne meg a munkaerőpiacon. A kritikusok szerint ez azt is magával hozná, hogy a bérek alacsonyan maradnak, hiszen az aktív korúak sokkal rosszabb helyzetbe kerülhetnének a bértárgyalásokon, ha elég sok, olcsón foglalkoztatható nyugdíjast találnának a helyükre.

A törvényjavaslat érdekes pontja lehet az is, hogy az állam “szükséges és arányos mértékben” támogathatja a nyugdíjas-szövetkezeteket, de arról, hogy ez pontosan mit jelentene, nincs szó a tervezetben. Az anyagiak amúgy is visszatartó erőt jelenthetnek, némi pénzt a tagoknak be kell dobniuk a szövetkezet elindítására. Ahhoz, hogy egy szövetkezet létrejöjjön, legalább hét emberre lesz szükség. Ráadásul nem csak öregségi nyugdíjasokat foglalkoztathatnak, a tagok legfeljebb tizede lehet nem nyugdíjas is.

Így pedig akár az is előfordulhat, hogy a nagyszülő és az unokája együtt dolgozik ugyanott, egyikük nyugdíjas-, másikuk diákszövetkezet tagjaként. A cégeknek bármelyiküket jobban megéri alkalmazni, mint az aktív korú munkavállalót. Az iskolaszövetkezetekben ma 130 ezren dolgoznak, átlagosan 192 ezer forintos bérért egy év alatt. Ha ezt például egy két hónapos nyári munkára átszámítva elosztjuk kettővel, olyan havi bért kapunk, ami zsebpénzkiegészítésnek nem rossz, a munkaadónak pedig sokkal jobban megéri ezt kifizetni, mint egy teljes állásban lévő dolgozó fizetését.

Az átlagbér kétharmadát kapják a nyugdíjasok

Az Azénpénzem.hu úgy számol: idén egy átlagos nyugdíjas az átlagkereset 66 százalékát kapja meg. Még nagyobb probléma, hogy tíz nyugdíjasból egy kap csak többet, mint a nettó átlagbér. A KSH egy évvel korábbi összesítése arra jutott: száz magyar nyugdíjas körül 18-nak kell valahogy havi százezer forint alatt megélnie, a nyugdíjasok három százalékának pedig 50 ezer forintja sincsen, hogy valahogy kihúzza a hónap végéig. A KSH úgy számol: a szegénységi küszöb egy egyszemélyes háztartásban 73 900 forint havonta, vagyis a nyugdíjasok legalább tizede ez alatt marad.

Nem meglepő, hogy a budapesti nyugdíjasok élnek a legjobban, a XI. és a XII. kerületben például a 170 ezer forintot közelíti a havi átlagnyugdíj. Budapesten kívül az agglomerációban a legmagasabbak a nyugdíjak, valamint néhány olyan városban – Oroszlány, Tiszaújváros, Veszprém –, amely a mostani nyugdíjasok aktív éveiben még fontos ipari központ volt. A legrosszabb helyzetet Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun megyében mérték, ott a nyugdíjasok fele kénytelen havi 100 ezer forint alatt megélni valahogy, 150 ezer forintnál többet pedig csak minden hetedik nyugdíjas kap.

Forrás: HVG