Új trend: érettségi helyett közmunka

Gettóban óvodától koporsóig

Tavaly Magyarországon havonta legalább 1200, 18 év alatti fiatal dolgozott közmunkásként. A 16 éves kortól így megkereshető havi 52 ezer forinttal a szegényebb régiókban nem tud versenyezni az iskola. Borsodi riportunkban bemutatjuk a 21 éves Szandrát, akinek hároméves kisfia van. Egy év múlva érettségizne, tanárai nagyon tehetségesnek tartják, részt vesz a Dr. Ámbédkar Iskola egyetemi felvételi előkészítőjén is, amelyet a Corvinus tanárai tartanak. Szandra hátrányos helyzetű tanulóként eddig az államtól kapott ösztöndíjat, amit – másokkal együtt – tőle is megvontak. Már nem jár iskolába. Kell a pénz, egy nemsokára kezdődő tanfolyamon bolti eladónak tanul majd. Ha végez, 70 ezer forintot fog kapni havonta. A humántárca azonban nem lát aggasztó folyamatokat, a 168 órával közölték: a tankötelezettségi korhatár változtatásának tapasztalatait majd megvizsgálják.

– A gyerekek közül most sokan elmennek közunkásnak, ahogy betöltik a 16. életévüket. Hiába mondom, hogy végezzék el az iskolát. „Jani bá, és hányszor fogok addig éhen halni?” – kérdeznek vissza, és tényleg, erre mit lehet mondani? A szegény ember sorsa az, hogy közmunkás legyen.

Orsós János, a Dr. Ámbédkar Iskolát fenntartó Dzsaj Bhím buddhista közösség vezetője szerint a 18 éves korig tartó tankötelezettségben az volt a jó, hogy ha a gyerek már eljutott a tizedikig, több esélye volt a rendszerben maradni. Ez gyökeresen megváltozott a közmunkával és a tankötelezettségi korhatár 16 évre való leszállításával. Orsós szavain átüt a tehetetlenség keserűsége. A nyolc éve működő Ámbédkar úgynevezett második esély iskola, amely befogadja és végzettséghez juttatja azokat a gyerekeket, akiket amúgy az iskolarendszer már kivetett magából.

– A gyerekeink egy része nyolc-tíz évet is eltöltött valamelyik általános iskolában, mégis úgy kerülnek hozzánk, hogy írni-olvasni, számolni sem tudnak. Szellemi féken tartás van – jegyzi meg Orsós János, hozzátéve, a beiratkozók nyolcvan százalékának fönn kell tartaniuk egy „betűfelismerő” csoportot. – Így érkeznek 15-16 évesen. És a kisegítősök egy jottányival sem rosszabbak, mint a hagyományos, az úgynevezett normál iskolából érkezők.

Orsós szerint azért, mert sok iskolába be sem kell járni, és az az általános logika: ha nem rosszalkodik a gyerek, meg sem buktatják. Vagyis az iskolák egy része eleve lemondott arról, hogy megtanítsa a őket írni, olvasni, számolni.

Orsós János rámutat egy ijesztő összefüggésre.
– A közmunkával az állam érdekeltté teszi a szegény gyerekeket abban, hogy idő előtt elhagyják az iskolát, és a gettót is tartósítja. A közmunkások ugyanis el sem hagyják a települést, még a szomszéd kisvárosig sem jutnak el. Az egész életüket azon az útszakaszon élik le, amelyet sepregetnek. Ha véletlenül az interneten meglátják, mi van „odakint”, azt fantáziavilágként élik meg.

A Borsodban működő Ámbédkar iskolában épp ezért az összes, iskolán kívüli programot szándékosan külső helyszínekre szervezik, hogy a gyerekek megismerjék a gettón túli világot is, találkozzanak mindenféle emberrel.

– Volt olyan diákunk, aki Innsbruckban előbb járt, mint Miskolcon. Ha eljutunk Budapestre, akkor 19-20 éveseken látom, hogy rettegnek a mozgólépcsőn.

A közmunkával 16 éves kortól megkereshető havi 52 ezer forinttal nem tud versenyezni az iskola. A pénz kézzelfogható, sokkal inkább vonzó, mint az a távoli és bizonytalan jövő, amelyben előbb-utóbb érettségit lehet szerezni. Ráadásul a még Magyar Bálint minisztersége alatt elindított és sikeresen működő Út a középiskolába programot is szétrohasztotta az Orbán-kormány, ennek következtében például az Ámbédkar végzősei ebben a tanévben egyetlen fillérnyi ösztöndíjhoz sem jutnak. Mivel az ösztöndíj mértéke függött a tanulmányi átlagtól is, akadnak olyan diákok, akik havi tíz-tizenötezer forinttól estek el. Nekik a közmunkával megszerezhető pénz óriási csábítás.

– Az állam 52 ezer forintot fizet azért, hogy ne járjanak iskolába ezek a gyerekek. Megfulladok ettől a gonoszságtól – mondja Orsós János.

Szandra 21 éves, van egy hároméves kisfia. Egy év múlva érettségizne, tanárai nagyon tehetségesnek tartják. Részt vesz az Ámbédkar egyetemi felvételi előkészítőjén is, amelyet a Corvinus tanárai tartanak – ők is úgy látják, esélyes arra, hogy bekerüljön a gazdasági felsőoktatásba.

– Szandra okos, kreatív és szorgalmas. Emlékszem, amikor Arany balladáit tanultuk, azt a feladatot adtam, hogy mondják el a balladákat egy mai helyzetre alkalmazva. Szandra az Ágnes asszonyt választotta, és ráküldte a védőnőt és a gyámhivatalt kiskorú veszélyeztetése miatt. Elképesztő volt. De már nem tanítom őt, mert a múlt hét óta nem jár iskolába. Kikérte a papírjait.

Orsós János nem tud mit mondani Szandrának, amikor a lány azzal áll elő, hogy a gyereke éhes. A család népes, három generáció él együtt, tizenöten lakják az alsózsolcai házat. Nagy a nyomás a lányon, nem mindegy, mekkora jövedelemből gazdálkodhatnak.

Szandra azt mondja, júniusban elindul az a tanfolyam, ahová a munkaügyi központ beiskolázza. Bolti eladónak tanul majd, 70 ezer forintot fog kapni havonta.

– Szandra is ösztöndíjas volt, de tőle is megvonta az állam – magyarázza Orsós. Az iskolát igazgató Derdák Tiborral együtt próbálja a lányt meggyőzni, hogy maradjon, érettségizzen le. Szandra annyit megígért: megcsinálja a próbaérettségit, de kétséges, hogy egy év múlva tényleg befejezi-e a gimnáziumot.

– Az állam azt finanszírozza, hogy ennek a tehetséges diáknak ne legyen érettségije – összegzi a helyzetet Orsós,. Úgy döntött, ha Szandra jövőre csak estin tudna leérettségizni, akkor, ha kell, már csak őmiatta is elindít egy estis végzős osztályt.

Mert másképp nem megy. Újra és újra kell tervezni a stratégiát, ahogy a körülmények diktálják.

– Minden egyes nap meg kell ragadni azt a kis jót, ami jut, máskülönben beleőrülnénk. Nekem iskolaalapítóként azt kell sugároznom, hogy ezek közt a falak közt boldogság van, holott semmi okunk arra, hogy bizakodók legyünk. Az államnak az a szándéka, hogy ezek az emberek az óvodától a koporsóig gettóban maradjanak.

Az Ámbédkarba több olyan gyerek is jár, akit 16. életévének betöltése után azonnal kipenderített korábbi iskolája. Mintha az igazgató egy naptárral a kezében arra várna, hogy kidobhassa őket, akár év közben is.

Kristóf is erről beszél. A 16. születésnapját éppen hogy betöltő fiúnak egyszer évet kellett ismételnie, ezért nem sikerült még befejeznie az általánost. Körzetes iskolája azonnal kirakta, ahogy elmúlt 16. Így került az Ámbédkarba. Itt – mivel már nem tanköteles – esti tagozaton tanul. Hegesztő szeretne lenni. Abszurd helyzetben van: családjától megvonták az utána járó családi pótlékot, mert estin végzi az általánost, így nem jár a juttatás. Azt csak akkor kaphatná meg, ha benne lenne az úgynevezett Híd programban. Ám mivel az alsózsolcai fiú nem tudja kifizetni az útiköltséget Miskolcig, ahol ez a program elérhető, a végzettség megszerzésére nincs más esélye, mint az Ámbédkar. Orsós János érthetetlennek tartja, hogy a humán tárca miért utasítja el évről évre a Híd program elindítására vonatkozó kérelmüket. Ezt mi is megkérdeztük a tárcától, és azt a választ kaptuk, hogy az Ámbédkar iskola a jövő tanévtől bekapcsolódhat a programba. A jó hírt az iskola vezetői abból a sajtóválaszból tudták meg, amit a tárca a 168 Órának küldött.

Forrás: 168 óra